Elmaradt amerikai út

Egyre több jel utal arra, hogy a Magyar Szocialista Párt és Gyurcsány Ferenc nemzetközi megítélése romlott, s ez vonatkozik az Egyesült Államokra is. Mind a nemzetközi sajtóban, mind a diplomáciában változóban van az a korábbi vélekedés is, amely szerint Magyarországon a „populista” Fidesz és az „européer” MSZP küzdelme zajlik, írja elemzésében a Budapest Analyses.

Gyurcsány Ferenc megítélésének romlása egyértelműen az őszödi beszéd tartalmának megismerésével kezdődött, amikor a miniszterelnök beismerte, hogy a választások megnyerése érdekében hazudott az ország állapotáról. Ekkor a magyar diplomácia megoldhatatlan feladat elé került azzal, hogy a „hazugságra” vonatkozó részeket valahogy megmagyarázza. A nyugati társadalmakban is létező jelenség, hogy a politikusokra rábizonyítják a hazugságot. Azonban ilyen jellegű lelepleződés esetében, amilyen 2006 őszén Magyarországon történt, a nyugat-európai országokban elképzelhetetlen, hogy a miniszterelnök a helyén maradjon. A problémát még tetézte a magyar miniszterelnök zavaros interjúja, amit a befolyásos CNN televíziós csatornának adott, és amely Amerikában komoly negatív visszhangot váltott ki.
Gyurcsány Ferenc egyesült államokbeli megítélésének romlását azonban leginkább különutas Oroszország-politikája okozta. A miniszterelnök környezete nem tudta felmérni, hogy a Déli Áramlat gázvezeték melletti elköteleződés milyen következményekkel járhat a transzatlanti kapcsolatokban, s ez arra utal, hogy a kormányfő és csapata tévesen értelmezte a nemzetközi folyamatokat. Az „energetikai negatív spirál” még 2006-ban az International Herald Tribune-nek adott interjúval kezdődött, amelyben a magyar miniszterelnök a stratégiai kérdésként kezelt Nabucco gázvezeték jelentőségéről nyilatkozott lekicsinylően. Ezt követően – észlelve a negatív visszhangot – a magyar kormány kármentésbe kezdett, és eljutott egy nemzetközi „Nabucco-konferencia” szervezéséig. Ennek hitelességét azonban teljesen aláásta a csatlakozás a Déli Áramlathoz. Azóta a magyar kormány kettős kommunikációba kezdett, és „Nabucco-nagykövetet” nevezett ki. Ezzel párhuzamosan azonban a Magyar Szocialista Párt elzárkózott attól, hogy mind a parlament által elfogadott energetikai koncepcióban, mind a liberális SZDSZ által kezdeményezett országgyűlési határozatban prioritásként nevezze meg az Oroszországot elkerülő Nabucco gázvezeték kiépítését. A kormány hintapolitikája nem kerülte el az amerikai külügyminisztérium (State Department) és az Egyesült Államokban befolyásos elemző körök (Think Tank) figyelmét sem, valamint a nemzetközi sajtó is folyamatosan foglalkozik a kérdéssel. Amerikai államtitkárok magyarországi cikkekben is jelezték a problémát, s e cikkek közül különösen fontos Dan Friednek, a Magyarországért felelős államtitkárnak a Népszabadságban megjelent írása. A magyar kormány „különleges” Putyin-barátságáról szóló vélekedéseket erősítette Laborc Sándornak, a KGB-nél tanult tisztnek a Nemzetbiztonsági Hivatal élére történő kinevezése, ami szintén nagyon komoly publicitást kapott a nemzetközi sajtóban.
Gyurcsány Ferenc imázsára váratlanul komoly csapást mért a március 9-i népszavazás, amikor a szavazók nyolcvan százaléka elutasította a kormány három szimbolikusnak is tekinthető intézkedését. A nemzetközi közvélemény számára is világossá vált, hogy a magyar társadalom hiteltelennek tartja a kormányt, a gazdasági intézkedések eredménytelenek, és Gyurcsány képtelen stabilitást teremteni. Ezzel az MSZP vezette kabinet is belekerült abba a véleménycsomagba, amely – a lengyel és a szlovák példák mellett – Magyarországról is megállapítja: bár a posztkommunista alakzatok a nemzetközi befektetők számára látszólag könnyebben kezelhetők, ez csupán ideiglenes előnyökkel jár, mivel a „baloldalinak” nevezett kormányok nem képesek garantálni a tartós prosperitást, a korrupció csökkenését és a társadalmi hátteret. Ez a vélekedés egyre erőteljesebb a magyarországi külföldi befektetők körében is.
Gyurcsány Ferenc egyesült államokbeli megítélésének megváltozásához hozzájárultak a megváltozott személyi feltételek is. Egyrészt megszűnt az MSZP érdekeit elszántan képviselő Simonyi András washingtoni nagyköveti mandátuma, másrészt Tom Lantosnak, a kongresszus külügyi bizottsága elnökének elhunytával az MSZP elvesztette egyik legfőbb támogatóját is. (Bár 2006 után a magyar származású amerikai képviselő élesen kikelt a magyar kormány Oroszország-politikája ellen.) Harmadrészt: a szintén a szocialisták lobbistájaként számon tartott Charles Gati hitelessége és befolyása is csökken, különösen azért, mert alig néhány nappal a Déli Áramlatról történő megállapodás előtt arról biztosított mindenkit Washingtonban, hogy a magyar kormány nem fog csatlakozni az orosz projekthez.
Mivel a szocialista politizálásnak szerves része volt az a törekvés, hogy a belpolitikai legitimitásvesztésre külpolitikai legitimitásnöveléssel válaszoljon, az új helyzet szocialista körökben aggodalmat kelt. Ráadásul – okulva korábbi hibáiból – az ellenzéki Fidesz komoly erőfeszítéseket tett nemzetközi kapcsolatainak javítására, ami elsősorban az Egyesült Államokban és Németországban járt látványos sikerrel. Ebben a helyzetben egyes MSZP-s körök bűnbakot keresnek, és ezt a jelenlegi budapesti amerikai nagykövet, April Foley személyében találják meg. A közelmúltban a Népszabadság washingtoni tudósítója, majd nemrégiben a szélsőbaloldali – és egykoron a Hit Gyülekezetéhez köthető – személyek által szerkesztett Amerikai Magyar Népszava vádolta meg April Foley nagykövetet „Fidesz-pártisággal”. Az utóbbi sajtóorgánum egyenesen azzal támadta az amerikai diplomatát, hogy – a Fidesz álságos manipulációjának köszönhetően – az Oroszország-kérdést fontosabbnak tartja, mint a „magyar fasizmus” elleni küzdelmet. A lap állítása szerint nem emelte fel hangját egy, a jobboldali sajtóban megjelent és sokak – köztük számos befolyásos fideszes politikus – által elítélt cikk ügyében. A vád teljesen alaptalan, ugyanis a nagykövet asszony legfontosabb partnerének nyilvánvalóan a magyar kormányt tartja. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy folyamatosan kapcsolatot tart fenn Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével, Navracsics Tiborral, a Fidesz frakcióvezetőjével és Németh Zsolttal, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnökével is. Hasonlóan jár el a brit, a francia és a német nagykövet is, tehát a Budapesten akkreditált diplomáciai kar folyamatosan kommunikál az ellenzék vezetőivel, ami egyébként teljesen természetes a diplomáciában. Így a fent említett sajtómegnyilvánulások inkább a kétségbeesés, illetve a gyengeség jeleinek és politikai hadjáratnak tekinthetők. (Információink szerint April Foley diplomáciai csatornákon reagált az említett cikkre, vagyis a vádaskodások a valóságnak sem felelnek meg.)
Göncz Kinga külügyminiszter 2007-ben még azzal a céllal járt kint Amerikában, hogy előkészítse Gyurcsány Ferenc washingtoni látogatását. Ma semmit sem hallani erről az útról, és az amerikai választások közeledtével egyre valószínűtlenebb, hogy a közeli jövőben megvalósul. Ugyanis mint a Budapest Analyses megállapítja, Magyarország és az Egyesült Államok kormánya közötti kapcsolatok mélyponton vannak.