Hetedszerre sem kerülhet feltételesen szabadlábra Magda Marinko

A feltételes szabadságra bocsátás célja, hogy az elítélt vissza tudjon illeszkedni a társadalomba, ha feltehető, hogy a jövőben törvénytisztelő életmódot tud folytatni.

A Szegedi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája szerdán hozott végzésével mellőzte Magda Marinko feltételes szabadságra bocsátását.

Forrás: Shutterstock

A bíróság sajtóirodájának közleménye szerint a fogvatartottat előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt ítélte jogerősen életfogytig tartó fegyházbüntetésre a Legfelsőbb Bíróság 1996-ban.

Az elítélt 1996. június 1-je óta tölti a büntetését, számára a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége 2019. március 24. napján nyílt meg, azonban azt a bíróság immáron hetedik alkalommal mellőzte.

A törvényi rendelkezések és a bírói gyakorlat szerint a feltételes szabadságra bocsátás kedvezménye nem automatikusan járó jogosultság az elítélt számára, hanem az összetett törvényi feltételek mellett is csupán adható lehetőség, feltéve, hogy a szabadságvesztés-büntetés célja az elítélt szabadon bocsátásával is elérhető. A szabadságvesztés-büntetés célja kettős: visszatartó erővel bír az elkövető és más számára is, emellett az elítélt kiemelésével a társadalom védelmét is szolgálja. Ehhez képest a feltételes szabadságra bocsátás célja, hogy az elítélt vissza tudjon illeszkedni a társadalomba, ha feltehető, hogy a jövőben törvénytisztelő életmódot tud folytatni.

Mérlegelni kell, hogy a társadalom védelme az elítélt szabadon bocsátásával is biztosított-e, ehhez pedig alaposan vizsgálandók azok a tények, amiből az elítélt szabadulása utáni magatartására lehet következtetni, így az elítélt jutalmazási-fegyelmi helyzete, személyisége, viszonyulása az elkövetett bűncselekményekhez.

Az elítélt a büntetés-végrehajtási intézetben hosszú évek óta tanúsít problémamentes magatartást, azonban kommunikációja csupán néhány személyre korlátozódik, egyéb személyekkel, így az eljáró bíróval, ügyésszel és saját védőjével nem hajlandó kommunikálni. Nem nyilatkozott terveiről szabadulása esetére, ahogy arról sem, hogy az elkövetett bűncselekményekhez hogyan viszonyul, azokat megbánta-e, ezért továbbra sem lehet arra következtetni, hogy szabadon bocsátása esetén vissza tudna illeszkedni a társadalomba és törvénytisztelő életmódot folytatna.

A Szegedi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája ezért szerdán meghozott végzésével az elítélt életfogytig tartó fegyház fokozatú szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátását mellőzte. A törvényi előírásokkal összhangban rendelkezett arról, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét egy év elteltével ismételten meg kell vizsgálni.

A bíróság végzése nem jogerős, azzal szemben az elítélt védője fellebbezést jelentett be, míg az elítéltnek nyolc nap áll a rendelkezésére, hogy a végzés kézhezvétele után erről nyilatkozzon, ugyanis a meghallgatásról önszántából távozott, a végzés kihirdetését nem várta meg.

A Legfelsőbb Bíróság Magda Marinkót egy orosházi asszony meggyilkolásáért, valamint egy Kecskeméten elkövetett hármas gyilkosságért ítélte el. 

A hidegvérrel, embertelenül és nagy szervezettséggel végrehajtott bűncselekmények félelmet idéztek elő az országban. A szerb állampolgárságú férfit a szegedi Z. Nagy család meggyilkolásával is megvádolták, de ebben a Fővárosi Bíróság, majd a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság nem találta bizonyíthatónak a bűnösségét.

Szerbiában a bíróság a férfit távollétében – a Délvidéken elkövetett bűncselekmények miatt – halálbüntetéssel sújtotta, amelyet a halálbüntetés eltörlése után negyven év szabadságvesztésre változtattak át.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Shutterstock)