Brüsszel egyhangú döntése azt követően született meg, hogy sikerült leszerelnie a svéd és a cseh külügyminiszter ellenkezését, megnyitva az utat az unió és Kuba közötti további tárgyalások előtt. A döntés nem utolsósorban a spanyol diplomácia sikere, amely először három évvel ezelőtt vetette fel óvatosan az unió közvetítő szerepét abban, miként rendezhetnék a kétoldalú viszonyt Havannával mindkét fél előnyére: az unió az Egyesült Államokat megelőzve bejut a szigetországi gazdaság ígéretes piacára, a kommunista vezetés pedig a felülről és kívülről segített rendszerváltással megtarthatja hatalmát.
Miguel Ángel Moratinos spanyol külügyminiszter véleménye szerint a büntetőintézkedések nem érték el céljukat, sőt inkább az ellenkező hatást váltották ki. Az unió tehát megkezdi a most már feltétel nélküli párbeszédet Havannával, noha korábban ajánlást intézett az új kormányhoz, engedje szabadon az összes – mintegy 250 – politikai foglyot, s tegye lehetővé, hogy egyes EU-tagállamok szabadon tárgyalhassanak mind a kormánnyal, mind az ellenzékkel. A helyi ellenzék – amely az Egyesült Államok kormányától kap erkölcsi és anyagi támogatást – ezért bírálja a döntést, mivel az EU tulajdonképpen megelégedett a Fidel Castro február végi távozása után felgyorsított (látszat) engedményekkel.
Az Egyesült Államoknak előbb-utóbb be kell látnia, az 1962-ben bevezetett embargó most inkább a versenytársaknak használ. Pedig 2004 nyarán, amikor az egész világ hüledezve fogadta a hírt, hogy nagy mennyiségű olajat találtak Kubában, a Halliburton, Dick Cheney alelnök egykori vállalata már javasolta az embargó feloldását, nehogy Kuba más országok prédája legyen.
origo.hu
Orbán Viktor: A bérmegállapodással a minimálbér feletti bérek is nőnek
