Hat év kormányzás után a szocialisták végre eljutottak az átfogó szakképzési reform meghirdetéséig. Az átalakítás sokáig váratott magára, hiszen már évek óta súlyos problémákkal küzd az ágazat, előrelépés azonban eddig nem történt: az intézmények továbbra is kevés olyan szakmunkást képeznek, akiknek többszörösét is felszívná a munkaerőpiac, miközben tömegével ontják az olyan frissen végzett fiatalokat, akiknek esélyük sincs az elhelyezkedésre, mert szakmájukból már eddig is túlképzés volt. A bírálók szerint a szakképzés válságba kerülésében a felsőfokú végzettség túlzott népszerűsítése is szerepet játszott. A diákok szakma helyett az egyetemre hajtottak, de hosszú távon ez kárt okozott: szakmunkásból kevés lett, miközben a túl sok diplomás nem tud elhelyezkedni.
– Abszolút értékben nem feltétlenül igaz, hogy kevés a szakmunkástanuló. Jelenleg több mint 420 ezer diák jár szakközép- vagy szakiskolába, amely körülbelül megfelelne a munkaerő-piaci igényeknek – cáfolta részben a kritikát a lapunknak nyilatkozó Weinper Mária, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) szakképzési osztályának vezetője. Azonban hozzátette: tény, hogy a szakképzésen belül még mindig nagyon roszszak a beiskolázási arányok. Példaként említette, hogy alig valamivel kevesebb kommunikációs szakembert képeznek a szakképző iskolákban, mint ahány építőipari szakmunkást. Ez óriási probléma, mert míg kőművesekből, ácsokból országszerte hiány van, addig kommunikációs szakemberekből olyan mértékű a túlképzés, hogy a középfokú végzettséggel rendelkező fiatalnak esélye sincs elhelyezkedni. Weinper szerint egyébként általában azokban a szakmákban magas a túlképzés, amelyeknek van felsőfokú megfelelője is. Ilyen például még az idegenforgalmi, vendéglátó-ipari menedzser szakma is. Ezeken a területeken nagy a kínálat a felsőfokú végzettségűekből is, és mivel a munkáltató válogathat, a magasabban kvalifikált fiatalt választja. Közölte, a hiányszakmák kialakulása a rendszerváltás idejére nyúlik vissza, amikor tömegével szűntek meg a gépipari és az építőipari szakmunkásokat felszívó üzemek, és tízezrével váltak munkanélkülivé a kőművesek, esztergályosok. A szakképző intézményeknek ekkor – üzemi gyakorlóhely hiányában – drasztikusan vissza kellett fogniuk az adott szakmák képzését. Az évek múltával az újonnan alakult cégek részben felszívták az addig felesleges munkaerőt, a képzési struktúra azonban még nem igazodott a megváltozott igényekhez. Országszerte ma is nagyon kevés a hegesztő, az ács-állványozó, a kőműves, a gépi forgácsoló, az ápoló.
Lapunk kérdésére, hogy miért nem sikerült az eddig eltelt évek alatt rendbe hozni a szakképzést, Weinper úgy válaszolt: nem lehet egyik napról a másikra teljesen átalakítani a rendszert. A most elindított reform egyik fő eleme a kormányzat szerint szétaprózott iskolai intézményrendszer integrációja, vagyis a sok kis iskola egybeolvasztása. Ennek érdekében régiónként térségi integrált szakképző központokat (tiszk) hoztak létre, aminek tömegével eshetnek áldozatul kis iskolák. A tárca szerint azonban ez mindenkinek érdeke, hiszen van olyan iskola, ahol csupán néhány gyerek tanul. Ezek az iskolák nem tudnak változtatni a struktúrán, mert az átálláshoz nincsenek meg a technikai és anyagi feltételeik, ahogy a szakembergárdájuk sem.
A munkaügyi tárca – állítása szerint – nagy hangsúlyt fektet a felnőttképzésre is: célja, a feleslegessé vált munkaerő átképzése, a munkaügyi központok térítésmentesen biztosítják. A szakképzetlen felnőttek munkába állításáért indították el a „Lépj egyet előre!” programot, amelyben bárki az állam költségén szakmát tanulhat, a jelentkezőnek még regisztrált munkanélkülinek sem kell lennie. Az egyetlen feltétel, hogy az illető ne dolgozzon sehol. Szintén a teljesen szakképzetlenek szakmához juttatása érdekében hozták létre a részszakmák képzését: ennek lényege, hogy elég, ha a tanuló a szakma egy részét kitanulja, azért is kap bizonyítványt. A munkaügyi tárca illetékese példaként említette, hogy a kőművesszakmából kitanulhatja valaki a falazást, ebben az esetben ő nem kőműves, hanem épületfalazó lesz. Kérdés persze, hogy a munkáltatók alkalmazni fogják-e a részszakmunkásokat, amikor egyre inkább az univerzalitást várják el az alkalmazottaiktól, hiszen minél több dologhoz ért valaki, annál kevesebb embert kell alkalmazni.
Az átalakítás másik fontos eleme, hogy kiveszik az iskolák kezéből a képezhető szakmák meghatározását és szakértői testületekre, úgynevezett regionális fejlesztési és képzési bizottságokra (rfkb) bízzák a térség képzési struktúrájának alakítását. Bár a bizottságok már év elején felálltak, az általuk meghatározott képzési szerkezet szerint csak 2009 szeptemberétől iskoláznak majd be az intézmények. A testületek addig hatásvizsgálatokat végeznek, felmérik a helyzetet. A szakemberek azonban azt mondják, hogy egyelőre a világon semmi sem történt. Környei László pedagógiai szakértő szerint még mindig vannak olyan városok, ahol negyven műkörmöst és négy hegesztőt iskoláznak be, miközben már így is sok a műkörmös, hegesztőből pedig óriási a hiány. Szerinte a reform alapgondolata nem rossz, ám aggasztó, hogy a testületek felállása óta lényegi dolog nem történt. Leszögezte: a bizottságoknak azonnal neki kell kezdeniük a felméréseknek és a hatásvizsgálatoknak. Sérelmezte, hogy az új testületekben elenyésző az iskolák és az őket fenntartó önkormányzatok képviselete.
Úgy tudjuk, a teljhatalmú szakértői bizottságok korántsem pusztán szakemberekből álltak össze: úgy tudjuk, az önkormányzati választásokon megbukott helyi baloldali politikusokkal tűzdelték tele a testületeket, akik fél éve keresik a helyüket új pozíciójukban.
Hiányszakmák. Hegesztő, ács-állványozó, kőműves, gépi forgácsoló, szakács (Nyugat-Dunántúl), ápoló (Észak-Alföld).
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
