Szír kutyaszorító

Izraelnek fel kell készülnie arra, hogy visszaadja az 1967-ben elfoglalt összes földet Szíriának, ha bármiféle békét akar kötni – jelentette ki Bassár el-Aszad szíriai elnök, míg Saul Mofaz izraeli miniszterelnök-helyettes szerint nem szabad lemondaniuk a Golánról. A mondat békejobbként és hadüzenetként is felfogható, csak az a kérdés, Izrael hogyan fogadja. Jelenleg Izrael és Szíria egyaránt nyitott a békére és a háborúra is. Szíria tipikusan az az ország, amely halomra boríthatja az összes tervet a háborúról vagy a békéről. Pedig nincs atomfegyvere, s gazdasága sem éppen dinamikus.
Épp ezért, valamint sajátos politikai viszonyai miatt nehéz kiszámítani. Bassár el-Aszad elnök 2000-ben vette át apjától, Háfez el-Aszadtól a kormányrudat, s akkor sok elemző és politikus bízott benne, hogy a vaskezű, az országot harminc éven át irányító szíriai elnök utódja majd mindent megváltoztat. Az eltelt nyolc évben legfeljebb reformkezdemények voltak, éles váltás azonban nem. Pedig történt azóta egy szeptember 11., alapjaiban változtatva meg a világpolitikát, átrendeződést eredményezve a Közel-Keleten. Szíria 2005-ben kivonult Libanonból, ám előretolt állásként megtartotta, a Hezbollah gerillaszervezet és politikai párt ugyanis ezer szállal kötődik Damaszkuszhoz. Az apa-fia váltással szinte csak annyi történt, hogy a Háfezhez hű embereket nagyrészt felváltották a Bassárhoz hűek, ám az irány maradt a régi. Néha tárgyal a kiegyezésről Izraellel – ahogy apja is tette –, de megállapodás nemigen születik, inkább tapogatózás marad a félig-meddig titkos kapcsolat. A régi gárda, a Bász Párt belső politbürója nem változik. Elvégre 1963 óra rendkívüli állapot van érvényben, s ennyi idő alatt jó alaposan bebetonozta magát a hatalomba a belső párt. Háfez el-Aszad elég erős volt ahhoz, hogy irányítsa őket, ám az utód kijelölésekor már látszott, hogy kinek osztottak lapot, és kinek nem.
Szíria azonban most kisebb bajba került. A megmerevedni látszó szövetségi hálózatban ő az Egyesült Államok által páriának kinevezett Irán legfőbb szövetségese, amely szemben áll az Öböl-országokkal és a hivatalos Libanonnal. Gazdasága egyre lassabb, olajbevételei nem tudják megtámogatni gyorsan növekvő lakosságának igényeit. A gazdaságot központi tervek alapján irányítják, a külföldi befektetések pedig csekélyek, az ország nem tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek. Az amerikaiak gazdasági szankciókkal is sújtják Szíriát, amelynek a jelenlegi helyzetben semmi esélye nincs a fejlődésre. Szíria most két utat választhat. Dönthet úgy, hogy kiegyezik Izraellel, ami a nemzetközi embargó feloldását, az amerikai és izraeli politikusok részéről mosolyokat, külföldi befektetéseket és Nobel-békedíjat jelentene Bassárnak, viszont az irániak és a szíriai régi-új gárda ezt messzemenően nem támogatja. Jelenleg pedig ez utóbbinak van nagyobb szerepe, hiszen a szíriai elnök hűséges köre épp annyira szorongatja az államfőt, mint viszont. Ennél fogva talán valószínűbb az a forgatókönyv, hogy Szíria inkább háborúval próbálja megtölteni a kincstárat. Ez a háború azonban a bivalyerős Izraellel szemben már sokkal jobban hasonlítana a 2006-os libanoni gerillahar-
cokra. Nyílt színen Damaszkusz esélytelen, ám bozótharcban bármi megtörténhet.