Betancourt újraindította kampányát

A szerdán kiszabadított volt kolumbiai elnökjelölt, Íngrid Betancourt alig menekült meg több mint hat évig tartó fogságból, máris szövetséget hirdetett meg a többi túsz kiszabadítására több ország részvételével, és mintha folytatná 2002-ben megszakított elnökválasztási kampányát.

Márciusban a világ még úgy hitte, hogy Íngrid Betancourt halálos beteg, és napok, sőt órák vannak hátra az életéből. Aki viszont látta a szabadulása után adott első nyilatkozatait, érezhette, ennek ellenére mennyi életerő szorult ebbe a látszólag törékeny, de vérbeli politikus asszonyba.
Az ismét szabad Betancourt most már jóval több médiafigyelmet kap, mint túszul ejtése előtt, és a jelek szerint azonnal kihasználta az ebből adódó lehetőségeket. Elismerően méltatta, milyen tökéletesen hajtotta végre a túszmentő kommandó az akciót, és megköszönte a valóságos nemzetközi koalíciónak, hogy mennyit fáradozott kiszabadítása érdekében. Elárulta azt is, hogy Kolumbiában a titkosszolgálatnak sikerült beférkőznie még a FARC vezetőségébe is. Betancourt kötelességének érzi, hogy elérje Kolumbia, Ecuador és Venezuela kapcsolatainak rendezését, hiszen március elseje után az utóbbi két ország kis híján háborút indított miatta Kolumbia ellen. Betancourt kampányában a korrupció elleni harcon kívül napirendre akarta tűzni a rejtett kolumbiai polgárháború tárgyalásos rendezését is.
Az egyre népszerűbb Álvaro Uribe kolumbiai elnök tehát elérte, hogy ne Venezuelában regnáló kollégája, Hugo Chávez sütkérezzen a dicsőségben, amit a FARC legértékesebb túszának kiszabadítása jelent. Igaz, azon az áron, hogy svájci közvetítéssel 20 millió dollárt fizetett érte és még 14 fogolyért. Svájc, Franciaország és Spanyolország állítólag már 2005 óta folytat ott tapogatózó tárgyalásokat Betancourt-ért. Uribe sem sokáig ünnepelhet, mert a valószínűleg ismét elnökségre pályázó Betancourt hamar a háttérbe fogja szorítani.

Széthulló gerillák. A Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) radikális marxista gerillaszervezet 1964-ben alakult, az 1948-ban kitört nyílt polgárháború maradványaként. Vezetője és alapítója a március végén 77 évesen meghalt egykori földműves Pedro Antonio Marín, aki liberálisból lett autodidakta kommunista. Bár sokáig ellenezte az emberrablásokat, s azt is, hogy a gerillák bekapcsolódjanak a kábítószer-kereskedelembe, végül meggyőzték. Legnagyobb sikerét 1998-ban érte el, amikor Andrés Pastrana elnök a béketárgyalások idején átengedett a gerilláknak egy 40 ezer négyzetkilométeres területet az ország délkeleti felén, amely végül állam lett az államban. Tíz évvel később a gerillák legrosszabb évüket könyvelhetik el, hiszen idén már több ezren dezertáltak közülük, és Marínon kívül több alvezérüket is elveszítették. (S. T.)