Washingtonban négy évvel ezelőtt a Szabad Európa Rádió (SZER) mintájára képzelték el az al-Hurra működését, persze állami költségvetésből állva a kiadásokat. A terv 2004-ben 62 millió dollárt emésztett fel, emellett 40 millióba került az Iraknak szánt változat elkészítése. A tévéadó rádiós testvére, az egykor igen népszerű Szava (Együtt) sem volt ingyen, így a négyévnyi szolgáltatás több mint félmilliárd dollárba került az adófizetőknek. A sok pénz azonban a semmire ment el, ugyanis a nézettségi adatok minden előzetes várakozást alulmúlva soha nem érték el a célközönség három százalékát.
Az okok között minden bizonnyal szerepel az Egyesült Államok politikája iránti ellenszenv, de a műsorok silány minősége is. A virginiai Springfieldből működő adó első hírigazgatója, Mouafac Harb rokoni és baráti köréből szervezte meg, csábító fizetéssel és amerikai letelepedési engedéllyel a stábot, így az egész csatorna keresztény libanoniak szájíze szerint képviselte Washington hivatalos álláspontját. Harb utódja, egy volt CNN-újságíró, Larry Register „rendcsinálás” közben engedélyezte, hogy a Hezbollah vezetőjének egyórás beszédét vágatlanul sugározzák, pedig Haszan Naszrallah sejk terrorlistán van Amerikában. Nem sokkal később az al-Hurra bejelentkezett a teheráni holokauszttagadó konferenciáról is. Az adó mostani elnöke, Brian Conniff nem beszél arabul, és újságírói tapasztalata sincs. Nem emelt a rokonszenven az sem, hogy egy tudósító húsvétkor „Krisztus feltámadott!” köszöntéssel üdvözölte az adó mozlim nézőit.
Az amerikai elképzelés szerint a Közel-Kelet háborúját a propagandával lehet megnyerni, a demokrácia terjesztéséhez pedig szükség van az al-Hurrára. A régióban fogható viszont a minden szempontból professzionális al-Dzsazíra katari hírtévé vagy a
szaúdi al-Arabíja adó. Minden állam ezeken kívül saját hírcsatornákat is üzemeltet, amelyek sokkal kevésbé propagandaízűek, mint az al-Hurra. Az amerikaiak a Szabad Európa Rádió sikerén felbuzdulva próbálták ki ugyanazt a propaganda-hadjáratot, ám az akkori szocialista tömbben az állami kézben levő, szigorúan cenzúrázott sajtóban üdítő kivétel volt a SZER. Manapság egy műholdvevővel rendelkező arab háztartásban átlagosan kétszáz adó közül lehet válogatni. Egy volt al-Hurra-vezető a Washington Postnak elmondta, ha hibát követtek el a munkatársak, csak nevetve legyintettek: „Mindegy, úgysem néz minket senki!”
Menczer Tamás: Mi lesz így velünk?!