Több mint egy éve folyamatosan csökken a magyar kereskedelemben eladott áruk tömege. A kereskedők a gyengülő vásárlóerő miatt, és hogy mentsék a kaszszát, egyre gyakrabban nyúlnak a leárazás klasszikus módszeréhez.
– Már karácsony előtt is megdőlt az évszázados leárazási rekord, ugyanis jóval korábban megjelentek az akciók a boltok kirakatában, mint azt eddig megszoktuk – mondta lapunknak az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. Vámos György szerint a piac hanyatlása még ma sem csillapodott, ezért biztosra veszi, hogy már júliusban szokatlan kedvezmények, átlag alatti árak csalogatják majd a honfitársakat.
Nem tesz jót az erős forint sem, főként a dél- és nyugat-dunántúli kereskedőknek, akik a nagy meleg, de főként az árfolyamváltozások miatt már június végén szokatlan, 70-80 százalékos kiárusítással rukkoltak elő. Az olcsó euró ugyanis sokakat csábít a határon túlra vásárolni, például az egyébként olcsónak nem mondható Horvátországba és Szlovéniába, pláne Ausztriába. Ahogy az a helyi kereskedelmi és iparkamarák felméréséből kiderül: míg korábban legfeljebb a határ 10-15 kilométeres körzetéből jártak át rendszeresen a túloldalra vásárolni, ma már a 25-30 kilométerre lakók is nekivágnak. – Ha ez így megy tovább, lehúzhatjuk a rolót – panaszolta lapunknak az egyik fővárosi bevásárlóközpontban működő divatáru üzlet tulajdonosa. Elmondta, a plázákban jellemző bérleti díjak, a rezsi- és a vállalkozói költségek aránytalanul magasak a mostanság tapasztalt gyér forgalomhoz képest. Míg ugyanis néhány évvel ezelőtt könnyedén ki tudta termelni a működéshez szükséges keretet, addig mára szinte felére csökkent a vásárlók száma, miközben a plázák tulajdonosai legtöbbször nincsenek tekintettel a magyar lakosság apadó pénztárcájára. Így a butikos csak a saját kárára tudja menteni a helyzetet, bár a fél áron eladott portéka hosszú távon egyáltalán nem kifizetődő, sőt.
A leárazás egyébként egy kényszerű üzletpolitikai lépés, célja, hogy a boltos megszabaduljon a nyakán maradt készlettől: a vásárló üzletbe csalogatásához mindig széles választék kell, így egy-egy időszak végén óhatatlanul megmarad a polcra rakott áruk egy része. Abban is bízik az idejekorán kiárusító vállalkozó, hogy kedvet csinál a még több vásárláshoz, főként mostanság, amikor rosszul megy a bolt. Emiatt is kerültek ki ezen a nyáron a szokásosnál előbb az akciós táblák a kirakatokba.
Tilos a megtévesztés. Nyári vásár idején sem téveszthető meg a vevő például azzal, hogy a kiárusítás kezdetén nem kapható a meghirdetett termék vagy a reklámújságban feltüntetett ár a boltban már nem ugyanaz. Az is főszabály, hogy többféle feltüntetett ár esetében a vásárlónak mindig a legkisebbet kell fizetnie. A reklámszlogenek sem verhetik át a vásárlót, az árakat böngészőknek ezért célszerű ügyelni a csábítás trükkjeire, mint például az „akár”, „-ig” kiegészítő feliratokra. Egyes üzletekben évek óta kinn lóg az „akciós árut nem cserélünk” táblácska, amit festéskor már le sem szednek, pedig a minőségi kifogás nem utasítható el a leárazás miatt. Így a kiárusított terméket, ha később kiderül, hogy hibás, a kereskedőnek ugyanúgy ki kell javítania vagy cserélnie, esetleg a vételárat visszaadnia.
De kicsoda M. P.?