Lúzerregény korunk művészéről

Azt már öt éve tudták egynéhányan, hogy novellafüzér, egybeolvasható kisregény készül a fővárosi kulturális élet, a kiállítás-megnyitók, az irodalmi estek, fogadások egyik elmaradhatatlan, legendákkal övezett figurájáról, akiről sokan gondolják, hogy egyidejűleg több rendezvényen is képes jelen lenni. Pontosabban csak modellje lett ő a Csőregh Márton válogatott szenvedései című, a Magyar Napló regénypályázatán különdíjat nyert műnek. Elsősorban a külsejét kölcsönözte Szappanos Gábor festőművész figurájának, aki átéli egy ma élő tehetséges, de nem életre való alkotó minden szenvedését. Sőt annál többet is, hiszen korunk hőse: a lúzer. A lúzerség fő oka a szerző szerint az agresszív emberek „ősi ösztöne, a gyengébbe való belerúgás kényszere”.
Csőregh Márton egy rettentő pinceodúban él a Józsefváros mélyén, innen indul korgó gyomorral, szomjas torokkal, üres zsebbel egy budai villába, a Dominalandbe, hogy összekötve a kellemest és a hasznost egy pornófilm-forgatáson pénzt keressen. Így kezdődik kálváriája, amely a kórházban folytatódik összetört bordákkal és egy félresikerült pásztorórával. Két kaland között pedig szülőatyja, az író még a létezését is kétségbe vonja. Csőregh a Városligetben hirtelen egy négyéves kislány apja lesz, de egyben lopás gyanújába keveredik, a feldühödött árusok elől gyermekével egy, a betlehemi gyermekgyilkosságokat ábrázoló festménybe menekül a Szépművészeti Múzeum egyik kiállítótermében. Leánya ugyan megússza a lemészároltatást, Csőregh azonban mint pedofilgyanús börtönben találja magát. Majd egy népi passiójáték szereplőjeként meg is ölik, Jézus helyett Júdásnak nézik, de fölkerül a mennybe, és az elképesztő pikareszknek még mindig nincs vége.
Nagy kockázatot rejt magában, ha az író egyes szám első személyben beszél végig a regény folyamán, még merészebb vállalkozás az egyes szám második személy, a főszereplő folyamatos hol atyai-hátbeveregetős, máskor testvéri, együtt érző tegezése. Mindenesetre Szappanosból ez a forma kiszabadítja az ősemberi vaskos derűt, az idők legmélyéről feldübörgő széles élcelődő kedvet, amely időnként mókás ellentétben áll a főhős lehangoló helyzetével, és azzal is, ahogyan nyomorúságát viseli. A szerző másik merész vívmánya, hogy bőségesen használ leírásokat. A kor prózája leszokott az ilyesmiről, hiszen a tévésorozatok alapján mindenki tudja, hogy néz ki egy szobabelső vagy milyen egy nő hiányos öltözékben. Szappanost viszont rendkívüli módon érdeklik a részletek, általuk löki tovább a cselekményt.
A szerző szakít a szakbarbár, csak némi kortárs irodalmat meg egy-két XX. századi szerzőt ismerő író figurájával is. Sznobokra jellemző gőg nélkül, de aprólékos gonddal beszél bibliai témájú festményekről, a kereszthalál és a mennybemenetel leírása mögött is érezhető az alapos tájékozottság. Megváltástörténetnek mégse nevezzük Csőregh Márton dimenziókon átívelő kalandjait, hiszen a regényben a főhős az egyetlen, aki szenved, így nincs is miért megváltania az emberiséget.
(Szappanos Gábor: Csőregh Márton válogatott szenvedései, Kráter Kiadó, 2008, 1500 Ft.)