SMS a fosztogatóknak

Az 1964-ben született debreceni költő, író, drámaíró, irodalomtörténész, Kelemen Erzsébet eddigi életművének különféle szegmensei szervesen összetartoznak. Nemcsak termékeny művelője, hanem elméleti kutatója is az avantgárd költészetnek, ezen belül is a képverseknek, de a hagyományos poézisnak is. Legújabb, Viaszpecsét című kötete változatos skálán mutatja meg a költőnő versírói tehetségét. S mint ahogy a tavaly, Bécsben bemutatott Happy Birthday! című drámájának sikere is bizonyítja, művei nemcsak olvasmányként, hanem színpadi előadásban is élményt adnak.
Költőként Kelemen Erzsébet összegzésre, szintézisre megért alkotó, Cantilena című érzékeny versében a szerelem, a létértelmezés, a keresztény tradíciók, a nemzeti líra hagyományainak újraértelmezése együtt lüktet. A költőnő egy képzeletbeli, a valóság és a transzcendencia, a jelen és a múlt mezsgyéjén álló kávéházi asztalnál vitatkozik, a kis presszószimpózium a látomásban egyetemessé tágul, az asztalnál megjelenik Petőfi, Erdélyi, Sinka, Kodolányi, Tamási és mások szelleme, hogy együtt ébredjenek rá, mi-végre is vagyunk ezen a világon. E vers virtuális horizontja magában foglalja az egész kötet végtelenül gazdag vonatkozási rendszerét. A hívő ember létértelmezése tárul elénk a bibliai motívumokból. A Getszemáni magány párját ritkító hitelességgel idézi meg a Megváltó szorongásainak lényegét. Még ő, Isten egyszülött fia is alávettetik néhány pillanatra az emberi test félelmének, amit az evilági elmúlás miatt érez. S bár tisztában van azzal, hogy harmadnapon föltámad, végig kell élnie az emberi testben az emberi félelmeket. A többi között azt, hogy a földi élet határhelyzeteiben, amikor döntenünk kell, egyedül vagyunk: „Miért hagytak magamra, Atyám, akik szerettek engemet?” – kérdezi a költőnő Jézus Krisztus getszemáni magányát átélvén, ugyanakkor tudván, hogy másként nem megy. Az alkotó embernek is egyedül kell megvívnia küzdelmeit a teremtésért. S közben tudomásul venni a fogyatkozó nemzet (Trianon 1920), az idő múlásával egyre fogyatkozó rokonok (Jelen vagy – nővérem emlékének), a korán eltávozott barátok (Fohász Nagy Gáspárért) és a fogyatkozó átlagemberi hit nem túl szívderítő tényeit. Üzen a költő nagy gondolati versekben és haikukban, egysorosokban, többek között a jelenlegi hatalomnak (SMS az országfosztogatóknak): könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a másokat részvétlenül megrabló gazdagoknak mennybe jutni.
Nagyon is a jelennek üzen a költőnő a Happy Birthday! című kötetben, amelyben együtt szerepel egy monodráma olvasásra szánt, költői variánsban (A vád) s színpadi változatban is (Happy Birthday!). Félelmetes dilemmával néz szembe a költőnő, aki korábbi életében mindig a teljes igazság feltárásáért, a tegnapi gyilkosok néven nevezésért is protestált. Kelemen Erzsébet elképzel egy kiváló színművészt, akinek nevét ráhamisították az egyik, sebtében nyilvánosságra hozott besúgólistára. Ebben a pillanatban minden elkezd fordítottan működni, ahogy a Happy Birthday! színész hősénél, akitől éppen a születésnapján fordul el mindenki. Kelemen Erzsébet e két, kilencedik és tizedik, szinte egyszerre megjelent önálló könyvével mutatja meg a dolgok színét és fonákját. A drámával azt: mi történik, ha valakit ártatlanul vádol meg a közvélemény a szégyenteljes bűnnel. Meg kell-e állnunk az igazságért folytatott, kilátástalannak látszó harcaink kellős közepén? A dráma kimondatlan kérdésére kimondatlanul válaszol a verskötet, amely kijelöli az igaz ember egyedül lehetséges, magányt is vállaló útját a Golgota, majd a feltámadás irányába.
(Kelemen Erzsébet: Happy Birthday! – Variációk egy témára, monodrámák. Magyar Napló, 110 old., 945 Ft; Viaszpecsét, versek, Ráció Kiadó, 70 old., 1575 Ft.)