Történelmi utazás Tajvanra

Helyi idő szerint 8 óra 10 perckor leszállt a tajpeji nemzetközi repülőtéren az az Airbus A330-as, amely fél hétkor indult a dél-kínai Kanton városából, s több mint száz turistát szállított Tajvanra. A történelmi repülőút hírét szalagcímekben hozták a kínai lapok, mint az egyre barátibb kapcsolatok szimbólumát.

Pekingi követelések. Peking konkrét lépések megtételére sürgette a dalai lámát, amelyekkel bebizonyíthatja, hogy a tibeti függetlenségi törekvések ellen van, s ezt követően újabb tárgyalásokra kerülhet sor Peking és a dalai láma képviselői között. „A tárgyalások előtt az ajtó nyitva áll” – hangoztatta Tu Csing-lin (Du Qinglin), a Kínai Kommunista Párt központi bizottságának osztályvezetője, aki találkozott a dalai láma Dharamszalából érkezett képviselőivel. A dalai lámának be kell bizonyítania, hogy nem támogatja a Tibeti Ifjúsági Kongresszus terrorista tevékenységét, valamint segítenie kell a mozgalom megfékezésében – hangsúlyozta Tu Csing-lin. (MTI)

Kanton mellett Peking, Sanghaj, Hsziamen és Nancsing is indított charterjáratot Tajvanra. A megállapodás szerint nyolc légitársaság 144 járatot indít július folyamán az anyaország és a sziget között, ahol szintén nyolc repülőtér fogja fogadni az utasokat. A légi kapcsolat eddig is megvolt Tajvan és Kína között, ám csak nagyobb ünnepségek esetén utazhattak kínaiak a szigetre, egyéb alkalmakkor Hongkongon vagy Makaón keresztül kellett menniük.
Az utazás engedélyezése sokkal többet jelent egy új turisztikai cél megnyitásánál. Tajvan és Kína viszonya ugyanis az 1949-es szétválás óta többször háborús fenyegetésig romlott, a mostani előrelépés pedig üdítő előrelépés a kiegyezés felé. Tajvant Kína renegát tartományának tartja, amely minden kétséget kizáróan az ő területéhez tartozik. Tajvan ugyanakkor nem fogadja el Peking gyámságát, nem kér a „vörös Kína” uralmából, még névlegesen sem. Tajvanon telepedtek meg ugyanis a Kínai Nemzeti Párt (Kuomintang) vezetői és híveik, miután vereséget szenvedtek a kommunistáktól, s ott építették ki saját rendszerüket. A kilencvenes évekig a Kuomintang egypárti diktatúrája irányította a szigetet, majd 1991-ben ott is bevezették a többpártrendszert, lehetőséget adva az időközben megerősödött ellenzéknek. Az elődjénél sokkal szigorúbb függetlenségpárti programot követő Demokratikus Haladó Párt (DPP) először 2000-ben nyerte meg az elnökválasztást, majd ezt négy évvel később megismételte. Az anyaországgal való együttműködés csak Csen Suj-pien (Chen Shui-bian) tajvani elnök hivatali idejének lejárta, valamint a Kuomintang választási győzelme után gyorsult fel ez év márciusának végén. A felmérések szerint egyébként a tajvaniak nagy része – a kormánypárttal együtt – hajlandó lenne kiegyezni Kínával, ha az nem jelentené Peking befolyásának növekedését.
Bár nagy előrelépés az utazások engedélyezése, az alapvető politikai nézetkülönbség megmaradt Tajpej és Peking között. Kína nem kíván lemondani a szigetről, de Tajvan sem adná fel kvázi függetlenségét. Elemzők rámutatnak, az olimpia előtt Peking mosolygós arcát mutatja a világnak, így elképzelhető, hogy a játékok után az ígéretesen fejlődő kapcsolatok ismét kihűlnek.