Miközben a hararei feketepiacon nagy összegeket fizetnek az uralkodó ZANU-PF párttagsági igazolványáért, hogy a kis füzet esetleg megvédheti őket a Mugabe győzelme utáni retorziók során, a szavazók nagy része pedig csak azért voksol, hogy az ujjukon látható legyen a tintapaca, a harc talán nem is a vén diktátor és fiatal kihívója között folyik. A mostani öszszecsapásokban ugyanúgy részt vesz az Egyesült Államok és Kína is, mint helyszíni szövetségeseik.
Mugabe most nehezebb helyzetben van, mint bármikor eddigi uralkodása alatt. Zimbabwéban becslések szerint kétmillió százalékos az infláció, alapvető élelmiszerek, gyógyszerek és iparcikkek hiányoznak a boltok polcairól, az emberek pedig földönfutókká váltak. Afrikai szövetségesei egyre-másra fordítanak hátat a nemszeretem szövetségesnek, aki a nyugati nagyhatalmak ellen azóta harsogja szólamait, amióta a brit katonák elhagyták az országot. Nagy-Britannia most Amerikával karöltve az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordul a közös fellépés érdekében. Persze, hosszú az út a pohártól az ajakig, senki sem szeretne határai mentén háborút látni, így Dél-Afrika sem lelkesedne túlzottan a kéksisakosok megjelenésének. De valószínűleg nem Pretoria fog dönteni ebben a kérdésben, hanem Kína.
Az állandó BT-tag ugyanis, bár sokat veszített Mugabe iránti lelkesedéséből, csendesen még mindig támogatja az idős diktátort. Gazdasági és politikai érdekei arra vezetik, hogy a Nyugat páriáját felkarolja annak egyértelmű jogsértő magatartása ellenére. Három évvel ezelőtt talált egymásra hivatalosan is az öreg gerillavezér és az ázsiai birodalom, amikor aláírták az együttműködési megállapodást, amelynek fejében Kína fegyvert szállít Zimbabwénak, az pedig előnyös koncesszióba adja ásványkincseinek kitermelését. Kínának hatalmas szüksége van nyersanyagra, jószerivel mindegy, kitől, Zimbabwe pedig ideális terep legyen a kínaiak számára. A kínai kapcsolatra az áprilisi fegyverszállító hajó érkezése nyújtott ékes bizonyítékot, akkor a Népi Felszabadító Hadsereg katonáit is látták az ország harmadik legnagyobb városa utcáin.
Ha Mugabe be tudja bizonyítani, hogy hatalma megkérdőjelezhetetlen az országban, s az említett koncessziók megmaradnak, úgy Kína valószínűleg továbbra is támogatja az elnököt. A kérdés valószínűleg az, hogy Pekingnek kell-e jobban a nyersanyag, vagy Amerikának a terület. Az amerikaiak katonai bázisát ugyanis a szomszédos Botswanában tervezik felépíteni, ahol az Egyesült Államok propagandaadója, a Voice of America átjátszóállomásai is működnek, határozott Mugabe-ellenes műsorokkal.
Menczer Tamás: Mi lesz így velünk?!