Egykor a kínai–orosz határvita még a nukleáris háború rémével fenyegette a világot, mára azonban minden megoldódott, már ami a határvonallal kapcsolatos. A szovjet hadsereg 1929-ben foglalta el azt a területet, amely most visszakerül Kínához, a fő hadmozdulatok azonban később történtek. Kínában 1949-ben kezdődött új időszámítás a kommunisták győzelmével, amely természetes szövetségessé tette a vörös Pekinget és a vörös Moszkvát. A legjobb barátok azonban idővel egymásra gyanakodó, egyáltalán nem túl baráti kapcsolatokat ápoló birodalmakká váltak, s 1969-ben egy amerikai jelentés szerint küszöbönállt a kínai–szovjet háború a határvita miatt.
1962-ben hatvanezer ujgur lépte át a határt Kína felől, hogy menedéket leljenek a kínai hatóságoktól, Oroszország pedig Peking szerint meg is védte a mozlim kisebbséget. Két évre rá már mindkét ország hatalmas erőket állomásoztatott a határövezetben, majd 1969. március másodikán a kínai hadsereg – válaszul az oroszok korábbi provokációjára – támadásba lendült, ötven szovjet katonát megölve. Válaszul a szovjetek két hét múlva kínai állásokat bombáztak. Az amerikaiak különös érdeklődéssel figyelték az eseményeket, s az egykori feljegyzések szerint keresték a kapcsolódási lehetőségeket a kínaiakkal. A válaszcsapások között elképzelhetőnek tartották, hogy a szovjet haderő a kínai nukleáris állomásokat fogja támadni, lángba borítva ezzel a Távol-Keletet, s alapjaiban átrajzolva a szövetségesi hálózatot.
Ez végül nem történt meg, ám az amerikaiak onnantól kezdve lehetőséget láttak Kínában. Két évvel később találkozott egymással a kínai és az amerikai külügyminiszter, 1972-ben pedig Richard Nixon amerikai elnök Pekingbe látogatott, ahol Mao Ce-tung (Mao Zedong) kínai pártfőtitkár fogadta őt. A határvonalat 1991-ben újra megvizsgálták, s megállapodtak a problémák feloldásában. 2004-ben Vlagyimir Putyin akkori orosz elnök írta alá a szerződést a szóban forgó szigetek visszaadásáról.
origo.hu
Menczer Tamás: Mi lesz így velünk?!
