Erdélyből hazatérve szomorúan értesültem a Pannon Tükör alapító főszerkesztője, Pék Pál költő haláláról. Tizenhárom évvel ezelőtt ő határozta el, hogy Zalában folyóiratot hoz létre, amelynek profilja az értékközvetítés és a regionalitás egysége. Ezen a nyomvonalon halad utódja, Péntek Imre költő-főszerkesztő, a Kilencek költőcsoport prominense. A folyóirat mostani számának is jellegzetessége, hogy egyenlő arányban szerepelnek benne helyi és máshonnan származó alkotók, valamint az, hogy nincs a lapban úgynevezett töltelékanyag.
Az izgalmas, sokműfajú számban szerepel Alexa Károly irodalomtörténész esszéje az ünnepi könyvhetekről, amelyben hamis nosztalgiázás nélkül állapítja meg, hogy a sötét Kádár-korban a könyvhét valódi könyvünnep volt, most viszont soha nem tapasztalt erővel dúl a kontraszelekció és a pénztelenség terrorja. Mindig izgalmat okoz Sarusi Mihály Kis almádi irodalomtörténete, ebben Mécs Lászlóról, a katolikus irodalom jeleséről tudunk meg újdonságokat. Győri László, Szálinger Balázs, Prágai Tamás versei a költészeti, Péntek Imre és Kostyál László festészeti esszéi a képzőművészeti oldalak szerkesztőjének éles szemét dicsérik. A Pannon Tükör az értéket szegezi az irodalomellenes világgal szembe, „túllép e mai kocsmán”.
(Pannon Tükör, 2008. május–augusztus)
origo.hu
Ez történt az ország karácsonyfájának utcájában - galéria
