Együtt és külön

Furcsa módon kívánta megünnepelni a Humanae vitae enciklika negyvenedik évfordulóját a Catholics for choice nevű „tudatos katolikus” tömörülés: egész oldalas fizetett hirdetést tett közzé a baloldali Corriere della Sera nevű olasz napilapban. A hirdetés – meglepő módon – tiltakozás volt VI. Pál pápa 1968. július 25-én aláírt enciklikája ellen.

Már amennyiben meglepőnek lehet nevezni e lépést – látván az aláírók névsorát. Federico Lombardi szentszéki szóvivő szerint javarészt olyan csoportok tagjai támogatták a reklám megjelenését, amelyek más tekintetben is szemben állnak az egyházi tanítóhivatallal, például nem fogadják el a házastársi erkölcsre vonatkozó katolikus tanítást, vagy a nők pappá szentelése mellett kardoskodnak. Ráadásul egyazon szervezet különféle neveken működő alcsoportjainak aláírásai sorjáznak a hirdetés alján, azt a látszatot keltve, mintha tömegbázisa volna a Humanae vitae ellen újból fellobbant harcnak. Lombardi arra is felhívta a figyelmet, hogy téves az a vélekedés, amely szerint az egyház hátráltatja az AIDS elleni küzdelmet az óvszerhasználat tiltásával, hiszen a betegség terjedése meglehetősen független egy-egy ország lakóinak vallási hovatartozásától, így az egyházi tanítóhivataltól is. Másrészt viszont a Szentszék sajtótermének igazgatója arra is emlékeztetett, hogy a Humanae vitae elleni fizetett hirdetés fogamzásgátló szereket reklámoz, így nem kell túlságosan nagy fantázia annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy kinek állt érdekében közzétenni.
Ez így azonban túlontúl egyszerű lenne, legalábbis ahhoz képest, hogy mennyire összetett a kérdés. Talán nincs még egy olyan sokat támadott pápai enciklika, mint amilyen a helyes születésszabályozásról szóló Humanae vitae. Igaz, a meg-megújuló támadások intenzitása az elmúlt negyven év alatt meglehetősen hullámzó volt, egyesek szerint azonban ez csak annak köszönhető, hogy a tanítóhivatalnak már nincs tényleges befolyása a kérdésre. Az biztos, hogy a prófétainak nevezett enciklika a keletkezése idején, 1968-ban, a „nagy szexuális forradalom” kellős közepén a legkisebb engedményt sem tette a korszellemnek, és az azóta eltelt időszak pápái sem igyekeztek – akárcsak a legkisebb mértékben is – átírni vagy árnyalni VI. Pál tanítását. Pedig amikor Msgr. Lambruschini 1968. július 29-én bemutatta az új enciklikát a sajtónak, nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a dokumentum nem tévedhetetlen, hiszen a pápa a természettörvényt értelmezi, nem a kinyilatkoztatásban benne foglalt hittani és erkölcsi igazságot nyilatkoztat ki ex cathedra. Viszont azt is leszögezte, hogy olyan pápai megnyilatkozásról van szó, amelynek minden hívő engedelmességgel tartozik.
A helyi püspöki karok – főként a belga, az akkori nyugatnémet és az osztrák – azonban nemcsak magyarázták, hanem értelmezték is a pápai tanítást, esetenként sajátos módon. Még a papi kongregáció is kiadott egy útmutatást 1971-ben, amelyik mintha kissé változtatott volna az eredeti tanításon. A francia püspöki kar az enciklika megjelenése után néhány hónappal konferenciát rendezett a Humanae vitae-ről Lourdes-ban, és itt bizony meglehetősen „franciás” logikával igyekeztek magyarázni és értelmezni a tanítást, aminek végeredményeként bizonyos kérdésekben sikerült az enciklikával ellentétes álláspontot megfogalmazniuk. „A fogamzásgátlás soha nem lehet jó, mert mindig zűrzavart okoz, de ez a zűrzavar nem mindig ártalmas. Előfordulhat ugyanis, hogy ennek kapcsán a házaspárok a valóságos kötelesség-konfliktusokkal szemben jobban megbecsülik egymást” – írták például.
Még összetettebb a lelkipásztorkodásban aktívan részt vevő papság véleménye a kérdésről, amit a washingtoni eset is jól mutat, amelyre a már említett módon adott választ a papi kongregáció 1971-ben. S hogy mit gondolnak a hívők? Nos, erre vonatkozóan nem készült, nyilván nem is készülhetett reprezentatív felmérés, de a nagy múltú The Tablet című angol katolikus hetilap a Cambridge Egyetemmel közösen statisztikát készített a Humanae vitae enciklika évfordulójára. Ezek szerint az angol gyakorló római katolikusok, bár fontosnak tartják a család intézményét, mégis néhány korcsoportban – a 18–45 év közöttiekről van szó – a többség már a házasságkötés előtt is együtt él partnerével. Mindössze három százalékuk gondolja úgy, hogy a szexuális egyesülésnek mindig nyitottnak kell lennie a gyermeknemzésre, nem lehet csupán a szeretet kifejezése. Az óvszer használatát kilenc százalék tartja rossznak, 16 százalék a spirált, 18,5 százalék a nem egészségügyi okból történő sterilizációt, 35 százalék (megerőszakolás esetén csak 18 százalék) az eset utáni tablettát. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy a válaszadók 54 százaléka szerint az egyháznak újra kellene gondolnia hivatalos tanítását a fogamzásgátlásról, amelyet jelenleg ugyanannyian – 15,7 százalék – tartanak helyesnek, mint amennyien tévesnek. Szorosan nem tartozik a témához, mégis jellemző, hogy a vallásukat gyakoroló angol katolikusok 38 százaléka hisz a reinkarnációban, míg 31 százaléka bizonytalan benne, s mindössze ugyanennyien utasítják el a létezését.
Mindez bizonyos szempontból nagyon beszédes, számtalan lelkipásztori problémát vet fel, de erkölcsi kérdésben aligha valószínű, hogy az egyházi tanítás közvélemény-kutatási eredményekhez próbálna igazodni valaha is. II. János Pál több pápai dokumentumban is megerősítette a Humanae vitae főbb elveit, ezek közül a legismertebb a Familiaris consortio (1981), a Donum vitae (1987) és az Evangelium vitae (1995). S szemmel láthatólag XVI. Benedek pápa sem kíván változtatni e téren.
Május elején kétnapos konferenciát tartottak a Pápai Lateráni Egyetemen a Humanae vitae enciklika aktualitásáról, és a résztvevőket XVI. Benedek pápa is fogadta. Hozzájuk intézett beszédében az emberi élet és méltóság tiszteletét hangsúlyozta. Olyan kultúrában, amelyben a birtoklás fontosabb, mint a létezés, félő, hogy az emberi élet elveszíti értékét. Ha a szexualitás gyakorolása kábítószerré válik, figyelmen kívül hagyva a partner vágyait és érdekeit, akkor nem pusztán a szeretet fogalmát, hanem magát az emberi méltóságot kell megvédelmezni. Ezért a hívőknek nem szabad megengedniük, hogy a technika uralma lerontsa a szeretet minőségét és az élet szent mivoltát. A szentatya ismételten felhívta a figyelmet a természeti törvényre, amely a személyek és népek egyenlőségének alapja. Ebből kell hogy eredjen a házastársak felelőssége is a gyermeknemzésre. Semmilyen technika nem helyettesítheti ugyanis a házastársak szeretetaktusát, amelylyel önmagukban megtapasztalják az élet csodáját, és a teremtés részeseivé válnak. A fiataloknak meg kell érteniük a szerelem valódi jelentését és a vele járó felelősséget is. Egyetlen szabad és demokratikus társadalomnak sem válik becsületére, ha hamis illúziókat kelt a szerelem terén, vagy elkendőzi a szexualitás gyakorlásával járó felelősséget. A szabadság ugyanúgy összetartozik az igazsággal, mint a felelősség a másikért való áldozatvállalással. Enélkül nem növekszik az emberiség, és fennáll a veszélye annak, hogy bezárkózik a fojtogató önzés körébe – figyelmeztetett végül Benedek pápa.