Esélytelen megbékélés

Ehud Olmert két napja meglebegtette a távozását az izraeli kormány éléről, s előtte megemlítette, ő nagyon szeretne békét a palesztinokkal, de erre az idén már nincs esély. Az amerikaiak kicsit még erőltetik a megállapodás tető alá hozását, hogy a „levezető”
George Bush elnök foglalkozhasson valamivel, a palesztinoknál pedig ismét áll a bál. Persze hogy a hatalomról van szó. Egy népet irányítani akkor is nagy szó és jövedelmező foglalkozás, ha a pénzt nem a lakosság termeli meg, hanem külföldi segélyekből származik.
A palesztin–izraeli békefolyamat egy nagyon sokszereplős, szomorú játék, csak az nem közvetít és segít, aki nem akar. Vannak amerikaiak és oroszok a tárgyalóasztalnál, csak előbbiek meglehetősen sokan. Ott ülnek az EU és az ENSZ képviselői, s tárgyalnak az izraeliekkel és a kiválasztott palesztinokkal. A palesztinok azonban nem egységesek, s az esetleg aláírt megállapodásokat – amelyek még csak véletlenül sem teljesen kedvezőek rájuk nézve – a nem létező állam kormánya vagy parlamentje nem feltétlenül tartja be. Emellett persze mindenkinek van különtárgyalása is, a palesztinoknak például az Arab Ligával, az izraelieknek természetesen az amerikaiakkal. A nagy kérdés mindig az, kitől tudnak pénzt szerezni a nagy csoportok, hogy legalább ideig-óráig fenn tudják tartani a rendet, s ne haljon éhen a lakosság. A kiegyezés a Hamász és a Fatah között azonban hiú ábránd. Adtak már nagyobb összeget a szaúdiak és az Európai Unió is, ám a rengeteg pénz kézen-közön eltűnt, a teljesen kaotikus viszonyok között ez szinte természetesnek mondható.
A palesztin belharc azt jelzi, a pénz elfogyott, miközben új ütőkártya van a Hamász kezében. Gilád Salit izraeli katona – vagy a holtteste – még nagyon sokat érhet az iszlamista mozgalomnak. Szó van arról, hogy a Hamász egyes tagjait kicserélik Salitra, amely egyúttal közvetlen tárgyalásokat feltételez Izrael és az eleddig páriának tartott Hamász között. Ebben az esetben diplomáciai szempontból nagyot nőhetne a Hamász, rontva a Fatah esélyeit a nemzetközi színtéren. A diplomáciai csatározások, a közelgő palesztin elnök- és parlamenti választások azonban csak amolyan demokratikus játékok, a katonai megszállás alatt azonban gyakorlatilag lehetetlen emberhez méltó körülményeket teremteni.