Kőkorszaki temető

Évezrednyi különbséggel két, egymástól különböző népcsoport élt a mai Szahara középső területén, akkor, amikor a világ legnagyobb sivatagát még dús vegetáció borította. Amerikai tudósok egy egykori tó partján kétszáz kőkorszaki sírra, ékszerekre, halász- és vadászeszközökre, illetve nagy halak és krokodilok maradványaira bukkantak.

Az eddigi legnagyobb, kőkorszakból származó temetőre bukkant véletlenül egy amerikai régészcsoport a Szaharában. A gazdag lelőhely eddig nem ismert adatokat tárt fel a sivatag csapadékos korszakából – adta hírül az AFP. Paul Sereno, a Chicagói Egyetem paleontológusa és csapata három évvel ezelőtt dinoszauruszmaradványok után kutatott Nigériában, amikor egy egykori tó mellett, a Tenerének nevezett, ma rendkívül meleg és száraz régióban belebotlottak a temetőbe: a sivatagi szél elhordta a homokot a sírokról, a tudósok a földfelszín közelében kétszáz emberi csontvázat találtak. Ezek mellett, bármerre néztek, hatalmas krokodilok és halak maradványait látták, így rá kellett döbbenniük, hogy abban a korszakban járnak, amikor a Föld legnagyobb sivatagát még dúsan burjánzó vegetáció borította – közölte Sereno.
Chris Stojanowski, az Arizonai Állami Egyetem bioarcheológusa speciális eljárással elemezte a csontokat és a fogakat, és mostanra kiderült, hogy a sírok két, biológiailag különböző népcsoport tagjait rejtik, akik évezrednyi különbséggel éltek ott. Úgy vélte, mégis nehéz elképzelni, hogy két, biológiailag ennyire különböző népcsoport egyazon helyen temeti el halottait.
A kiffiaiak nyolc-tízezer évvel ezelőtt, a Szahara legcsapadékosabb időszakában népesítették be a területet, magasságuk elérte a 1,80 métert, és szigonnyal halásztak. A teneriánusok a Szahara második csapadékos időszakában, körülbelül hétezer éve érkeztek ide, és 4500 éve veszett nyomuk. A kiffiaiaknál alacsonyabb termetűek voltak, a halászat mellett vadászattal és állattenyésztéssel foglalkoztak, ezért a túlélésért kevésbé kellett megküzdeniük,
A teneriánusok nagy gonddal temetkeztek, rituális pózokba helyezték és felékszerezték halottaikat. Az egyik sírban egy apró termetű asszonyt és két kisgyermekének összeölelkező csontvázát találták meg. A pollenmaradványokból ítélve virágágyon nyugszanak, sebesülésnek nem volt nyoma rajtuk.
Mielőtt ezt az archeológiai paradicsomot felfedezte volna, Paul Serenónak ugyanezen a területen sikerült rekonstruálnia a világ egyik legnagyobb, a Sarcosuchus imperator krokodil csontvázát, amely 110 millió évvel ezelőtt élt az afrikai folyókban.