Örökség nélkül

Musarrafnak semmiféle öröksége nincsen – szögezte le lapunknak adott interjújában Csicsman László Pakisztán-szakértő. Rámutatott, a pakisztáni elnök a kilencvenes évekre jellemző kvázi demokratikus időszak, Benazir Bhutto és Navaz Sarif vetélkedése után vette át a hatalmat vértelen puccsal, amely katasztrofális volt a pakisztániak szemében, és azt várták a hatalomba beült tábornoktól, hogy rendbe teszi az országot. Musarraf azonban kudarcot vallott, 2001. szeptember 11-e után pedig kicsúszott a kezéből az irányítás, mondta a szakértő. Hozzátette, a tábornok saját hatalmát próbálta bebiztosítani azzal, hogy átírta az alkotmányt, széles jogkörrel ruházva fel önmagát államfőként, közte a kormány felmentése és a parlament feloszlatása jogával is. Csicsman László szerint ennek ellenére sikerült az ellenzékének kiszorítani őt a hatalomból, mivel minden érintett egyetértett abban, hogy Musarrafnak távoznia kell. A mostani lemondás Csicsman szerint egy háttéralku eredménye lehet, amelyben az ellenzéki pártok és politikusok éppúgy részt vettek, mint külföldi diplomaták. A napokban amerikaiak tárgyaltak pakisztáni politikusokkal, s a szaúdi titkosszolgálat vezetője is Iszlámábádba látogatott, részletezte a körvonalazódó háttéralkut a szakértő.
A Pakisztán-szakértő úgy vélte, Musarraf személye körül is elképzelhető egy alku, miszerint ha lemond, akkor megúszhatja a felelősségre vonást. „Egyes vádpontok, mint például a hazaárulás, akár halálbüntetést is magukkal vonhatnak” – mutatott rá a szakértő.
Csicsman László szerint az utolsó reménye akkor veszhetett el Musarrafnak, mikor a hadsereg is elpártolt tőle, anélkül pedig Pakisztánban nem lehetséges a hatalom megtartása. Az ország politikai vezetőségét ugyanis a katonaság legitimálja, s csak az ő áldásukkal létezhet a kvázi demokratikus hatalomgyakorlás. Ennek megfelelően Musarraf is a hadsereg tábornokaként hajtotta végre a puccsát kilenc évvel ezelőtt, de a szakértő úgy látja, a mostani helyzetben nem kell tartani újabb erőszakos hatalomátvételtől, a katonaságon kívül pedig erre senkinek sincs ereje Pakisztánban. Elképzelhetőnek tartotta ugyanakkor, hogy folytatódik a hatalmi harc a pártok között, akár úgy is, hogy a volt kormányfő és az ország egyik legbefolyásosabb politikusa, Navaz Sarif államfő lesz. Kiemelte ugyanakkor az ország kétségbeejtő gazdasági helyzetét, amely miatt a lakosság kifejezetten elégedetlen, s amelyet nagyon nehéz lesz rövid távon orvosolni.