Soha, sehol, semmiért

Annak idején az iskolai tankönyvben volt egy olvasmány Magasabb Szempontból tanár úrról. A történet akkor játszódott, amikor Heidrich ellen a cseh ellenállók merényletet követtek el. Osztályának három diákja érintett volt az ügyben, őket kellett megtalálnia Magasabb Szempontból tanár úrnak. Amikor felteszi a kérdést, ki vállalja a felelősséget a merényletért, harminckét fiú áll ki a padokból. Egy emberként, három társukért. Mindez a Kolonics György halála körül kialakult szégyenletes felelősséghárításról jutott eszembe. Mindenki tudja és látja, mi a valós helyzet, de legyintünk, és üveges szemmel hallgatjuk az életidegen magyarázatokat, a tőrbe csalt tűzszerészekről meg a vétlen mentősökről. Magyarország ma nemcsak következmények nélküli, hanem a bűnös felelőtlenség országa is lett.
A szocializmus egyik bűne a felelősség halálra ítélése. Előbb az egyszemélyi felelősség múlt ki, utóbb a közös felelősséget nullázták le. A szocializmus feltalálta a kollektivizmust. Miénk a gyár, vigyük haza, miénk az ország, lopjuk széjjel, a szocializmusban minden hatalom a dolgozó népé. Csakhogy a dolgozó nép semmiféle hatalommal nem rendelkezett, és gondoskodtak arról, ne is rendelkezzen. Olyan rendszer volt, ahol az alkalmasságot a párttagság garantálta. A piros könyv ajánlólevél, hogy az illető mindenre alkalmas. Aki pedig mindenre alkalmas, általában semmire sem jó. Milyen módon vállalt felelősséget a munkásigazgató, akit a gyógyszergyárba kineveztek vezérigazgatónak, de a szakmája cipész? És sok munkásigazgató volt, mert az államosítással lecserélték a „kizsákmányoló büdös burzsujt”, azaz elzavarták a szakembereket és elkezdődött a hozzá nem értő hályogkovácsok rémuralma. A szerveződő téeszbe lakatosokat küldtek elnöknek, hónuk alatt Liszenko, Micsurin és Lepesinszkája nagyszerű műveivel. A szovjetből másolt kulákhisztéria és kolhozosítás a jegyrendszerig verte a magyar mezőgazdaságot. Felelősség? Milyen felelőssége lehet egy vasmunkás téeszelnöknek? Semmilyen. A Párt tette őket ide, a Párt meg, mint tudjuk, nem téved. Elvégre nyomul a reakció, a selejt, a kulákok, a klerikalizmus és a büdös paraszt, akinek a bőre alatt is zsír van. Íme, korabeli magyarázatok a jegyrendszerre, a beadásra a terv- és békekölcsönjegyzésekre, a felelőtlenség torára.
A szocializmus kitenyésztette a felelősség nélküli lény prototípusát. Jellemzője, soha semmit nem tud, de nem is felel semmiért. Ő a kis pont a gépezetben. „Ne nekem kiabáljon itt, én csak egy beosztott vagyok, nem én hozom a törvényeket. Nekem családom van, én nem ugrálhatok.” Ugye ismerős? Lefordítva ez azt jelenti, hogy semmiféle szervezetlenséget, esztelenséget, ostobaságot és kárt nem lehetett ésszerűsíteni, feltárni, megváltoztatni, mert ott ül Mancika, Jucika vagy Józsika, akiket a világon semmi nem érdekel, csak őket hagyják békén. Értve vagyok? Igazából itt vége is lehetne, ha ez a hungaricum nem terjedne az országban, mint a rák, nem rágná szét a rendszert, és nem hozna magával erkölcsi és bizalmi válságot. Nincs felelőse a szerződéseknek, becsületszónak, aláírásnak, jótállásnak, határidőnek. Hol vagyunk már attól, hogy a közértes eladólány nem gyűri kendő alá a haját, vagy hogy két pecsétért körbeloholod a hivatalt. Nagyságrendekkel többről van szó. Fricz Tamás következmények nélküli országnak nevezte hazánkat. A következmények nélküliséghez társult felelősséghárítás pontosan elegendő ahhoz, hogy a társadalom szétessen, és vegetálás lépjen a stabilitás helyébe. A következmények nélküliség eredményeit ismerjük, felelősségből sem állunk sokkal jobban. Nézzük a bizottságosdikat. Amióta a többpártrendszer bevonult a parlamentbe, azóta ismertek a parlamenti vizsgálóbizottságok. Ezek az alkalmi csoportosulások feladatuk szerint aktuális politikai vagy gazdasági botrány kivizsgálására és a felelősség megállapítására szerveződnek össze. Húsz év alatt a parlamenti vizsgálóbizottságok sóhivatallá züllöttek. Az egy, némileg befejezett Tocsik-ügyön kívül semmiért sem sikerült felelősöket találni. Az olajügyben, mint tudjuk, egy csepp olaj sem volt, Orbán szőlője egy válás utáni nő narratívája, Gyurcsány vagyonosodása rendben zajlott, Pakson sem történt semmi, a Fittelina meg a Nomentana köszönik, jól vannak. Ha tárgyilagosak vagyunk, az MSZP választási kampánya a Gyurcsány–Veres páros felelőtlenségeire épült. A legutóbbi ÁSZ-vizsgálat gigantikus szabálytalanságokat tárt fel. A Kőröshegyi völgyhíd és az autópályák kivitelezéseinek horribilis költségtúllépéseire nincs érdemi válasz. A szakminiszter becsukja az ÁSZ dossziéját és ennyi. Nekünk, ha lehetne, még annyi, ki vonul börtönbe, mint egyszemélyi felelős? A Globex, a Baumag, a Leumi Bank, az Ybl Bank, a Budapest Bank, Agrobank, a bécsi CW Ag, a Postabank. Ki felel a csődért, az előnytelen eladásokért, az eltűnt pénzekért? Senki? Mekkora a különbség, a halálos gázolás és a céltalanul eldobott kő között? A kődobáló többet kapott egy fél évvel, mint a volt igazságügy-miniszter volt felesége egy halálos gázolásért, amelynek egy halott és egy nyomorék a „hozadéka”. Hol a bíró felelőssége?
Mindannyian tudjuk, hogy nincs náciveszély, szélsőjobboldali veszély és nincs fasiszta jobboldal. Vannak viszont bűnösen felelőtlen alakok, akik most nácikat fognak csinálni. Hogy ki lesz a náci, azt egy szőkére festett művésznő állapítja meg. Mutogatással vagy szaglászással? Lehet antifasiszta fasiszta nélkül? Hogy a felelősség ez ügyben kit terhel, kiderül, mert ha egy csoport nácivadászatra szerveződik, akkor találniuk kell nácit. Ha nincs, akkor rád mutatnak: te vagy náci. És a fordított pogromért, ami nagyon is valós, ki felel? Ki felel az épülő metró költségtúllépéséért, a pályázati korrupciókért, a sikkasztásokért, a MÁV Cargoért, a Malév Airportért, a makói gázmezőért, a műtéti várólistákért, a lakhatatlan fővárosért, az egészségügyi reform halottaiért, a lepusztult falvakért? Ki nevelte ki az embertípust, aki válogatás nélkül gázol halálra bárkit a zebrán, és nem érez felelősséget? Amelynek megállapítása egyszerűbb, mint gondolnánk. Az emberek józan többsége tudja, látja, hogy kik a felelősök, anélkül, hogy hosszasan nyomoznának a tettesek után. Ismerjük a bankárokat, ex-minisztereket, miniszterelnököket, pénzembereket, vállalkozókat, politikusokat, családi kapcsolatokat, fiúkat, anyósokat, unokákat és mozgalmi haverokat, akik nyakig ültek és ülnek bizonyos ügyekben.
Egyszer azok felelősségét is firtatni fogják, akik hazugságokkal, ferdítésekkel, írással, szóval, képpel és azok manipulációjával bástyázzák körül a jelenlegi kormányt. A felelősség hárításának csúcspontja a három évvel ezelőtti augusztus 20-i katasztrófa volt. Akkor egy névtelen meteorológus lett a hunyó. Mindenki tudja, ki a bűnös felelőse a 2006-os október 23-án történt szégyenletes eseményeknek. Ki adott parancsot? Tudjuk. Ki hajtotta végre? Ezt is tudjuk. Hivatalos felelős nincsen. Talán a rendőrlovak, ők lehetnének bűnbakok, tőlük riadt meg a tömeg és törte kezét-lábát.
Aki pedig idáig juttatta országunkat, és csinált belőle normaszegő, hazug és felelőtlen erkölcsi pusztaságot, annak neve: Gyurcsány Ferenc.