Célba ért a Hiller István vezette oktatási tárca tankönyvkiadók ellen indított hadjárata: az új tanévben tíz kiadóval és háromezer könyvvel lesz szegényebb a piac, vagyis a pedagógusok az eddigi ötezer helyett már csupán kétezer kötetből választhatják ki azt, amit legalkalmasabbnak tartanak a tanításra – tudta meg lapunk.
A piac drámai szűkülésének oka a még Magyar Bálint korábbi oktatási miniszter által bevezetett, tankönyvreformnak nevezett rendelet, amely elrendelte az alsós tankönyvek átíratását. A három éve hozott jogszabály azért csak most érezteti hatását, mert korábban a könyveket öt évre engedélyezték, és most jártak le tömegesen a kötetek korábbi akkreditációi. A rendelet többek között előírja, hogy a könyvekben hány betűből állhat egy szó, illetve hány szó lehet egy mondatban. Eszerint az első és második osztályban a mondatok 95 százaléka nem lehet hosszabb 150 betűhelynél, de ugyanezt a szabályt kell alkalmazni a 9–12. osztálynak szóló kiadványokra is, legalább a mondatok 65 százalékáig. A szakszavak mennyiségét is korlátozzák: a felső tagozatban átlagosan minden második mondatra juthat egy ilyen szó.
*
– Idén szeptemberre a tankönyvek egyharmadát kellett átíratni, ami csaknem félmilliárd forintot vett ki a kiadók zsebéből – jelentette ki lapunknak Romankovics András, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének (TVOT) most leköszönt elnöke. A hibák kijavításán kívül számottevő költségeket jelentett a korábbi, még raktáron lévő készlet leselejtezése, az átírt könyvek újranyomtatása és nem utolsósorban az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) háttérrintézményének, az Oktatási Hivatalnak fizetett bírálati díj. Egy ívért (8 oldalért) 22 ezer forintot kellett leróni a hatóságnak, vagyis egy 240 oldalas kötet elbírálásáért 660 ezer forintot gombolt le a cégekről a Hiller-tárca szervezete. Romankovics leszögezte: a kevésbé tőkeerős kiadók nem bírták fizetni a hatalmas költségeket, és elvéreztek a procedúrán, így a mintegy nyolcvan tankönyvkiadó körülbelül tíz százaléka kiszorult a piacról. A szakember hangsúlyozta: míg tavaly ötezer tankönyvből választhattak az iskolák, az idén szeptemberben ennél 60 százalékkal kevesebb, alig kétezer könyv szerepelt februárban – ekkor kell az iskoláknak megrendelniük a köteteket – a tankönyvjegyzéken. Romankovics szerint a kiadók a tankönyvek átíratása miatt bírálati díj címén eddig összesen mintegy négyszázmillió forintot fizettek be az Oktatási Hivatal számlájára. Ebből az összegből az intézmény fenn tudja tartani a direkt erre a célra létrehozott osztályt, sőt a pénz felét még el is rakhatja. Hozzátette: voltak olyan abszurd esetek, amikor a hatóság pusztán a neki nem tetsző betűtípus miatt rendelte el a könyvek újranyomtatását. Saját tapasztalata szerint a hatóság célja, hogy minél több hibát találjon: Romankovics könyveiben például 43 hibát véltek felfedezni a bírálók, a többszöri fellebbezés után azonban elismerték, hogy mindössze kettő szerepel a kötetben.
A TVOT korábbi vezetője leszögezte: erős a gyanú, hogy a tankönyvreformnak nevezett rendelet célja nem más, mint hogy eltakarítsa a konkurenciát az Oktatási Minisztérium háttérintézményeként működő Sulinova Kht. elől, amely szintén tankönyveket gyárt. A Hiller vezette tárca kht.-jét ugyanis a minisztérium felmentette az átíratás szabályai alól, az ő könyveiket nem kellett újraengedélyeztetni. A tankönyvesek szerint ez nem más, mint a kettős mérce alkalmazásának, a versenyszabályok megsértésének a tipikus esete.
Lapunk korábban beszámolt róla, hogy a Sulinova Kht. által kiírt pályázatokon nem egy esetben hirdetmény nélküli, tárgyalásos eljárás során SZDSZ közeli cégek nyertek milliókat oktatásfejlesztési célokra.
Romankovics feltételezését erősíti, hogy a tárcának szakmai oka nem lehet az alsós ábécés könyvek átíratására, sőt kifejezetten értelmetlennek tűnik a kiadókat fojtogató lépés, hiszen a legutóbbi, 45 ország tanulóinak részvételével zajlott PIRLS-felmérésen (nemzetközi szövegértési vizsgálat) a negyedik osztályos magyar diákok a nagyszerű ötödik helyen végeztek, míg a 15 évesek tudását vizsgáló PISA-felmérés (a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja) ismét lesújtó eredményeket hozott: a kamaszok már a mezőny utolsó harmadában kullognak. Az eredmények egyértelműen jelzik, hogy a felső tagozatos oktatásban van gond, a kiadóknak mégis az alsós könyveket kellett átírniuk.
A szakemberek már a „reform” tervezete ellen kifejezték nemtetszésüket. Jókai István, a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. vezérigazgatója korábban formálisnak és betarthatatlannak nevezte az oldalankénti ábra kötelezővé tételét. A 150 betűhelyes mondathatár kapcsán hiányolta a tudományos indokolást, annak gyakorlati megvalósítását pedig megoldhatatlannak nevezte. A szakszavak sűrűsége kapcsán megjegyezte: először a megtanítandó fogalmak számát kellene csökkenteni, hiszen a tankönyvek a követelményekhez igazodnak. Hozzátette: az iskolák a tankönyvvásárlási támogatásból évek óta szerelték fel a könyvtárakat a rászoruló diákok számára tartós könyvekkel. A rendeletmódosítás életbelépésével ezek is – összességében sok száz milliós érték – semmibe veszhetnek. Később a Tanítók Egyesülete és a Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete nyílt levélben fordult Hiller István oktatási miniszterhez, amelyben a rendelet eltörlését és a kettős mérce alkalmazásának azonnali felfüggesztését követelte, de süket fülekre talált.
Az utóbbi egy évben egyébként sorozatos, célzott kormányzati támadásoknak minősíthető próbálkozások irányulnak a tankönyvkiadók ellen. Tavaly szeptemberben 350 ezer tankönyv nem érkezett meg tanévkezdésre az iskolákba, amit a cégek többek között az állami garanciavállalás megszüntetésével indokoltak. Korábban a kiadók úgy tudták előre kifizetni a gyártás költségeit, hogy az állam garanciát vállalt helyettük a hitelt folyósító bankoknál: ha fizetésképtelenné válnak, átvállalja a terheket. A Gyurcsány-kormány azonban 2005 óta nem vállal kezességet a diákok könyveiért, ezért a kiadók kénytelenek a kedvezőtlen kamatozású hiteleket felvenni, amelyekre hónapokat kell várni. Tavaly novemberben a kiadók nyílt levelükben sorozatos jogsértéssel vádolták meg az oktatási minisztert. Azt állították, hogy a tárca olyan jogszabály alapján szabta meg nagyon alacsonyan a könyvek árkorlátait, amely még életbe sem lépett. Ekkor derült ki az is, hogy a felsőoktatási tankönyvek – tíz évvel ezelőtt még hatszázmillió forintos – fejlesztési támogatását is megszüntette a minisztérium. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése szerint a támogatás megvonása következtében több mint ezerféle szakkönyv nem kerülhetett piacra.
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
