Ságvári Endre illegális kommunista halálának 64. évfordulójára emlékezett a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) az elmúlt héten Budapesten. (Ságvári Endrét 1944. július 27-én lőtték le a csendőrök tűzharcban.) A megemlékezésen elhangzott: a hazafias baloldali hagyományokat nem lehet nem létezőnek tekinteni, Földes György, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója pedig hozzátette: az egyes oldalak nem rombolhatják le a másik tradícióit. Úgy tűnik, nem is rombolják, mert bár a Ságvárira emlékező emléktáblákat az elmúlt két évben Budapesten többször is megrongálták (jelenleg egyetlen ép Ságvári-tábla található a fővárosban, a MEASZ székházában), országszerte még mindig él az elmúlt rendszer szelleme, s nemcsak Ságvári neve virít utcanévtáblán (az illegális kommunista nevét egyébként a III. és a XXI. kerületben is viseli közterület), hanem számos más kommunistáé is.
Zalka Máténak, az orosz kommunista párt tagjának és a Vörös Hadsereg katonájának nevével a XXII. kerületben találkozhatunk, rajta kívül a Józsefvárosban Bacsó Béla újságíróról, a XVIII. kerületben Fürst Sándor és Kulich Gyula egykori KMP-tagokról, valamint Sallai Imréről, a Tanácsköztársaság belügyi népbiztosság politikai osztályvezetőjéről elnevezett köztér található (utóbbi neve a XXII. kerületben is felbukkan). A sokak által Trianon felelősének tartott Károlyi Mihály nevét még ma is őrzi utca a történelmi Belvárosban.
Schönherz Zoltán kommunista újságíróról Budapesten kollégium van elnevezve, a már említett Ságvári Endre nevét pedig több oktatási intézmény (Szeged, Kazincbarcika, Zalaegerszeg) is viseli. A fővárosban a mai napig kísért az „átkos” rendszer szelleme, de a Szabadság téren álló szovjet emlékmű többszöri megtámadása is jelzi: sokak nemtetszését váltja ki az elnyomó rezsim tisztelete. Korábban lapunk is beszámolt róla, hogy a Vörös Csepel néven nyitott italboltot ismeretlenek fölgyújtották. Az üzemeltető akkor úgy nyilatkozott lapunknak, hogy ha hirdetni akarna a médiában, az egy vagyonba kerülne, ezzel a névvel viszont ingyen írnak róla a lapok. Az ingyenreklám azonban rosszul sült el, így a presszó bejárata fölül nem tekint le többé a járókelőkre Marx, Lenin, Rákosi elvtárs, és szocialista zsánerképek sem díszítik a cégtáblát. Az eset kapcsán a BRFK szervezett bűnözés elleni osztálya nyomozott, de megszüntette az eljárást, mivel az ismeretlen elkövető kiléte nem volt megállapítható, és az eljárás folytatásától sem lehetett eredményt várni.
– Ma már csak a Csepel név olvasható a kocsma névtábláján – mondta lapunknak Ábel Attila XXI. kerületi fideszes politikus. De nem csak a csepeli presszóra járt rá a rúd. A tavaly még Che Café néven üzemelő, a budapesti Ráday utca elején álló étterem faláról is eltűnt a kommunista tömeggyilkos, Che Guevara életművét méltató falfestmény. Amint a szomszédos vendéglátóhelyen megtudtuk, az egyház tulajdonában lévő épületben működött (azóta bezárt) kávéház tulajdonosát az egyházi vezetők megkérték, hogy távolítsa el a sokakat sértő pingálmányt.
Vidéken azonban még továbbra is „népszerűek” a volt kommunisták, hiszen Hódmezővásárhelyen, Fóton, Marcaliban és Martfűn Lenin; Dombóváron, Kisbéren, Drávaszabolcson, Kisújszálláson Kun Béla; míg Gyulán, Füzesgyarmaton, Edelényben és Nyíregyházán Rajk László utcába címezhetünk levelet. Méhkeréken Petru Grozának, Románia kommunista miniszterelnökének, Szegeden pedig a második világháború végén Magyarországot leigázó és bekebelező szovjet hadsereg egyik tábornokának, Zsukovnak a neve látható utcatáblán.

Csúcsra járatott tolerancia Brüsszelben: nem engedték be Dömötör Csabát a gyermekeivel egy helyi étkezdébe