Legkésőbb 2007 márciusig bizonyosan ráérzett Gyurcsány Ferenc, hogy kormányfői túlélését jól szolgálhatja, ha fölvállalja a „melegjogok kiterjesztésének” nyugatról importált ügyét. Tavaly március idusán a Művészetek Palotájában – ahol ma a Magyar Demokratikus Charta mozgalom megalakul – emlegette a „férfi és férfi”, „nő és nő vonzalmát”, meglebegtetve a melegházasság intézményének távlati bevezetését. Hangoztatta: aki saját neméhez vonzódik, ugyanúgy a magyar nemzeti közösség egyenrangú tagja. A felülről szervezett 2007-es homoszexuális-felvonulás atrocitásoktól sem volt mentes. Tavaly év végén Gyurcsány és az általa vezetett MSZP a koalíció felbomlásának elkerülése végett hagyta magát zsarolni az SZDSZ-től, és különtörvényben emelte családjogi kategóriává a homoszexuálisok regisztrált élettársi kapcsolatát.
Idén nyáron két jól időzített manőver fokozta a „közérdeklődést” az úgynevezett melegméltóság menete iránt. Először is kisgyermekekkel reklámozták a homoszexuális-parádét. A másik provokáció az volt, hogy a budapesti rendőrfőkapitány váratlanul lefújta a közelgő felvonulást. Ez alkalmat adott Demszky Gábornak és liberális emberjogi aktivistáknak a felháborodásra, melegjogi nézetek harsogására, a BRFK pedig 24 órán belül visszavonta tiltó határozatát. Közben radikális portálokon elkezdték szervezni az ellentüntetést. Mindezek után borítékolni lehetett a feszültségek robbanását 2008. július 5-re. Draskovics Tibor rendészeti tárcavezető értékelése szerint jobbára csak tojásdobálással próbálták megzavarni a melegeket, ám állítólag Horn Gábor SZDSZ-es ügyvivőt, illetve Lévai Katalin MSZP-s európai parlamenti képviselőt bántalmazták az ellentüntetők.
Gyurcsány nem habozott, már másnap, július 6-án meghirdetni chartaalapítási szándékát, akkor még csak Magyar Charta néven. A miniszterelnök akkor kinyilvánította: szeptember 6-ra – azaz mára – tűzte ki a charta demonstrációját, „a szélsőségek, az indulatok és az intolerancia elleni jogos nemzeti önvédelem” jegyében. Augusztus végén azonban Daróczi Dávid kénytelen volt közölni a kormányülés után: csak az alakuló ülésre kerül sor szeptember 6-án, az utcai demonstráció dátuma 20-ra tolódik…
A kormányfogantatású, mind ez idáig kétes támogatottságú „mozgalom” első hendikepje az volt, hogy a szabad demokrata Horn Gábor nyomban elutasította pártja nevében az ötletet. Az újabban Magyar Demokratikus Chartára átnevezett alakulat szervezői váltig állítják, hogy köztiszteletben álló személyiségek egész sora írta alá a kezdeményezést, de mindeddig csak egy tucatnyi olyan személy nevét szellőztették meg, akik fele bajosan nevezhető „árokbetemetőnek”: Bauer Tamás, Debreczeni József, Heller Ágnes, Vágó István, Vásárhelyi Mária, Vitányi Iván. Az egyik érintett, Pomogáts Béla író publicisztikában rosszallotta, hogy az ő nevét előre megszellőztették, „felkínálva zsákmányállatnak a szélsőjobb számára”. Mentegetőzött: ő nem akarja tolni a pártok szekerét. Kiderült az is, Konrád György, az egykori Demokratikus Charta atyja ezúttal nem csatlakozik.
Gyurcsány mai akciója előzményének tekinthető, hogy 2007 tavaszán a miniszterelnök a brit The Timesban kelt ki a magyar nácik ellen. A nagyvilág tudomására hozta: feleségének, Dobrev Klárának egy budapesti utcán antiszemita röpirattal kellett szembesülnie, miközben a Fidesz az olyan náci jelképektől, mint az Árpád-sávos zászló, nem határolódik el. A kormányfő ott volt a Hollán Ernő utcai, állítólagosan szélsőjobboldaliak által Molotov-koktéllal megrongált jegypénztár előtti, idén április 11-i „kettős tüntetésen”, Gerhard Schröder volt szociáldemokrata német kancellárral az oldalán.
origo.hu
Deák Dániel: A Pride nem a szabadságról szól, hatalmas globalista hálózat áll mögötte
