Három hét mosoly

Véget ért az olimpia, a kínai főváros élete pedig visszatér a régi kerékvágásba. A létesítmények egy részét elbontják, az olimpiai falu házaiba lakók költöznek, a nagyvilágra mosolygó Kína helyett pedig ismét visszatér a szigorú birodalom.

Nyolc amerikai Tibet-párti tüntetőt tettek fel a Peking–Los Angeles repülőjáratra, akik még a játékok idején próbáltak tiltakozni Kína Tibet-politikája ellen. A dalai láma ugyanakkor közölte, míg a világ ámulva figyelte a fantasztikus létesítményeket, és elbűvölte őket a vendéglátók kedvessége, az ország délnyugati szegletében, Tibetben kínai katonák száznegyven helyi lakost lőttek le, s erről semmiféle hír nem szivárgott ki. A hírt megerősíteni persze senki sem tudja, de a kínai sajtó általában nem foglalkozik a dalai láma által közölt hírekkel, így az igazság valószínűleg nem derül ki.
Német újságírók egyébként nehezményezték, hogy az olimpiának otthont adó Kínáról nem lehetett kritikus szemmel tudósítani, igaz, ezt a Magyar Nemzet helyszínre kiküldött újságírói nem tudták megerősíteni, sőt ők kizárólag segítőkészséggel találkoztak. Az olimpia miatt ugyan kissé másként folyt az élet Pekingben, de mélyreható változások nem várhatók a kínai társadalomban. Ezt jelzi, hogy miközben bizonyos enyhülés tapasztalható Kína és az Apostoli Szentszék viszonyában, múlt vasárnap ismét őrizetbe vették a kínai föld alatti katolikus egyház egyik püspökét, a 73 éves Csia Cse-kuót, akit négy éven belül már 12. alkalommal börtönöztek be a hatóságok. Az MTI szerint Csia Cse-kuót 1980-ban szentelték pappá, s Csengtingben egy árvaházat irányít. Eddig összesen 18 évet töltött kínai börtönökben. Legutóbb 2007 decemberében engedték szabadon, azóta házi őrizet alatt állt, és alig fogadhatott látogatókat. Kína üldözi a „nem hivatalos” katolikus egyházat, amelyet viszont a Vatikán elismer, Peking szemében az „igazi” katolikusok a politikai doktrínákkal nem szembehelyezkedő hazafias katolikus egyház hívei.
Az olimpiai játékokat megelőző években Peking egyértelművé tette, hogy nem engedi megzavarni az általa rendezett sporteseményt, és nem hajlandó politikai kérdéseket megtárgyalni a játékok során. Peking számára az olimpia ugyan kiemelten fontos esemény volt, de a város fejlesztési terve nem ekörül forgott, az útépítések egyébként is szükségesek lettek volna, ahogy a metró kibővítése is. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság előzetesen azzal indokolta 2001-ben a játékok odaítélését Kínának, hogy az ott tartózkodó rengeteg külföldi és az egész világ figyelme reményeik szerint meg fogja változtatni Kína hozzáállását az emberi jogi kérdésekhez, ám bizonyos, hogy e remény nem válik valóra.