Lekenyerezni a bírói kart

A kormányzat javaslatára kitüntetést kapott 18 bíró augusztus 20. alkalmából. Látszólag helyénvaló ez, hiszen az államalapítás évfordulója módot adhatna arra, hogy az államhatalom egyik részterülete, az igazságszolgáltatás elismerésben részesítse kiválóan dolgozó munkatársait. Jelenleg azonban nem erről van szó. Hanem arról, hogy az elkülönült hatalmi ágak közül az egyik, a kormányzati, vagyis a végrehajtó hatalom megjutalmazza a harmadik hatalmi ág, a független ítélkezés alkalmazottjait. A Gyurcsány-kormány megpróbálja befolyása alá vonni a bíráskodást.
Volt erre már példa a rendszerváltozás óta. Azelőtt mindegy volt, hogy elismerik-e az ítélkező munkát vagy sem, hiszen a pártállam ténylegesen egy és oszthatatlan hatalom volt: közvetett vagy közvetlen módon, az akkori alkotmány által is rögzítetten a párt vezető szerepe érvényesült. Az elmúlt csaknem két évtized gyakorlata a hatalommegosztás Montesquieu óta ismert elvein alapult: a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom többé-kevésbé tiszteletben tartotta a másik függetlenségét. Bárándy Péter volt az első igazságügy-miniszter, aki úgy gondolta, hogy juttat valamit az ítélkező bíráknak, s a Medgyessy-kormány idején harminc bírónak adott kitüntetést az államalapítás évfordulóján. Lomnici Zoltán akkori főbíró kinyilvánította, hogy nem szerencsés, ha a bírák a kormány kezdeményezésére elismerésben részesülnek. A jogszabály ugyan – furcsamód – nem tiltja az ilyesfajta jutalmazást, ám rögzíti, hogy a bírák nem politizálhatnak. Párt tagjai nem lehetnek, nem sztrájkolhatnak és nem tüntethetnek. Lomnici szorgalmazására az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) megalapította a Juhász Andor-díjat. (A Magyar Királyi Kúria egykori elnökének tevékenységéhez kötik idehaza a független ítélkezés létrejöttét.)
Bárándy kitüntető gesztusa óta most fordult elő először, hogy gyakorló, ítélkező bírák is tömegesen kaptak kitüntetést a kormány kegyéből. Ha úgy vesszük, ez meglepő, hiszen Gyurcsány Ferenc mindmáig ellenszenvvel viseltetett az igazságszolgáltatással szemben. Balliberális holdudvara folyamatosan támadja az ítélkezést, ellenséges megnyilvánulásként értelmez minden őt érintő elmarasztaló ítéletet. Az érintett bírákat a sajtóban egyszerűen kipellengérezik, azt hangoztatva, hogy a kedvezőtlen ítéletek a régi, retrográd hatalmi beidegződések továbbélései. Megemlíthető a Ságvári-ügy is. A 2006-os felülvizsgálat nem fogadta el, hogy az 1959-ben halálra ítélt és kivégzett Kristóf László csendőr akkor is bűnös, ha nem vett részt az illegális kommunista vezető életének kioltásában. Folytathatnánk a sort a különféle új keletű sajtó- és más ügyek ítéleteivel. S azokkal a közigazgatási perekkel, amelyeket kormányzati fórumok veszítettek el. Legutóbb a mentőszolgálatot marasztalta el a Legfelsőbb Bíróság. Jogosnak minősítették a vasutas-szakszervezet gördülő sztrájkját. Nyertek korábban a tűzoltók, illetve a társadalombiztosítással szemben a gyesen lévő kisgyermekes anyák is. Presztízs és pénz egyaránt kockán forog ilyen alkalmakkor. Milliárdos tételeket vesz ki az államkasszából egy-egy elmarasztaló döntés. Ebből a szempontból mindenképpen érthető, ha a kormányzat megpróbál nyájas képet mutatni, készséges magatartást tanúsítani az ítélkezés iránt. S akkor a soron lévő politikai színezetű kellemetlen esetekről még nem beszéltünk. Itt vannak például a 2006-os rendőrattak nyomán keletkezett perek, amelyek egy része a mai napig sem zárult le. Az azonosító nélkül utcára vonuló, szadista rendőrök közül csak néhányat tudtak felelősségre vonni, a civileket viszont kemény büntetésekkel sújtották. Az igazságszolgáltatás többszörösen is kudarcot vallott e tárgykörben. A miniszterelnök szabadon rendelkezhetett ugyan a rendőrség bevetéséről, a békésen ünneplő tömeg feloszlatásáról, jogsértő magatartása azonban az igazságszolgáltatást csak részben orientálhatta. A szabálytalanul és tömegesen őrizetbe vett polgárokat, jórészt fiatal embereket másodfokon kiengedték a börtönből. Ugyanakkor nem feledhető, hogy az ilyen ügyeket megítélő egyik büntetőtanácsot átszervezte a Fővárosi Bíróság (FB). Gatter László elnök kérdésünkre ezt azzal indokolta, hogy rövid időn belül nagyon sok ügy érkezett, új tanácsokat kellett létrehozni. Az FB vezetője cáfolta azt a bírósági berkekben rendszeresen hallható vélekedést is, hogy a Pesti Központi Kerület Bíróság csoportvezető bírája 2007-ben azért kapott Juhász Andor-díjat, mert – úgymond – a csoportjában dolgozó bírák hatékony eljárásokat folytattak a 2006-os események idején elfogott civilek ügyeiben. Magyarán: drákói büntetéseket szabtak ki.
Az igazságszolgáltatás alsóbb szintjein tehát már korábban elkezdődött az igazodás a Gyurcsány-kormány igényeihez. A másodfokú bíróságokon, de főként a Fővárosi Bíróságon hezitálás tapasztalható. A tanácsok egy része megpróbálja kivonni magát a napi politika befolyása alól, másik része viszont úgy látja, hogy a rendteremtés érdekében példát kell statuálni. Ez a kettősség mutatkozik meg a július 5-i homoszexuális tüntetés után keletkezett ügyekben is. A balliberális nézetek képviselőinek követeléseivel azonosulva főként egyes bírósági vezetők hangoztatják azt, hogy meg kell vizsgálni, milyen bűncselekmény a tojásdobálás. Szeretnék felülvizsgálni a mindmáig egyértelmű, egyöntetű gyakorlatot, amely szerint a tojásdobálás magánindítványra üldözendő tettleges becsületsértés. Ha pedig a sértett közszereplő, a tettest nem is lehet megbüntetni, mert a közéleti embernek a sértést is el kell viselnie.
Mindezen visszásságok sorát kiegészíti, mondhatni betetőzi a Magyar Gárda ügye. A gárda feloszlatását kezdeményező polgári per azt követően indult meg, hogy Gyurcsány Ferenc felszólította erre (!) a legfőbb ügyészt. Draskovics Tibor igazságügy-miniszter pedig az OIT tagjaként nyomban soron kívüli eljárást kezdeményezett. Lomnici Zoltán akkori főbíró sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Gatter László, az FB elnöke a kéréstől függetlenül már kitűzte a soron kívüli tárgyalást. Gatter ezt követően közleményben tudatta: új, korábbi időpontot jelölt ki a tárgyalás megkezdésére. Vagyis az eredeti soron kívüli dátumot előre hozta.
Elnökének buzgalma, igyekezete ellenére súlyos kifogásokkal illetik a Fővárosi Bíróságot. A balliberális hívek szerint az első tárgyalás előtt a gárda szabhatta meg, hogy ki juthat be a tárgyalóterembe. Elmarasztalják az FB-t azon a címen is, hogy húzza a pert, mert már rég ítéletet hirdethetett volna. A döntést feltehetőleg már valóban ismernénk, ha a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, az Országos Cigány Önkormányzati Szövetség és az antifasiszták szervezete nem avatkozik be a perbe. A három civil szervezet frázispuffogtató nyilatkozatai tették terjengőssé az ügyet, s persze az, hogy fellépésük után a Magyar Gárda mellett is beavatkoztak az ügybe különféle egyesületek.
A gárdaper a bíróság június 30-i döntése értelmében – várhatóan az elsőfokú ítélet kihirdetésével – szeptember 1-jén folytatódik. Időben jött tehát a kormányzati gesztus, az összesen csaknem húsz bíró augusztus 20-i kitüntetése. Az eljáró polgári tanácsot ez közvetlenül nem érinti ugyan, a szabályos, de korrektnek nem mondható lépés azonban hatással lehet az igazságszolgáltatásra. Ez Gyurcsány Ferenc számára nem közömbös. A miniszterelnök július 6-án szeptember
6-ra Magyar Charta néven politikai demonstrációt hirdetett a gyűlöletkeltés, az újjáéledő fasiszta törekvések ellen. Erről van tehát szó: a bukás szélén álló kisebbségi kormány vezetője a tényekkel mit sem törődve ismét gyűlölködő, szélsőséges népségnek bélyegzi politikai ellenfeleit. Más érve, eszköze nincs. Ez már a kampány része lehet.