Moszkva a narancsfák alatt

Chinvali bombázása egészen a Közel-Keletig elhallatszik, legalábbis ezt a képzetet kelti az az orosz terv, hogy ők fognak felújítani egy szíriai kikötőt. A modern vízi központ lehetne az állomáshelye a jövőben az orosz mediterrán flottának, komolyan aggasztva ezzel az Egyesült Államokat és Izraelt.

Szíria ezer szállal kötődik Oroszországhoz. A hidegháború idején szoros szövetségesek voltak, amikor a szocialista eszmék arab nacionalizmussal és alavita gőggel párosulva irányították Damaszkuszt. A Szovjetunió összeomlása után Moszkva diplomáciai állásai is leépültek, ezért is alakulhatott úgy, hogy Szíria kissé magára maradt a térségben. A jelcini idők azonban rég véget értek, az azóta már két elnöki ciklust végigvivő, most miniszterelnök Vlagyimir Putyinnak pedig szükséges az érdekszféra kiterjesztése a Földközi-tenger medencéje felé is. Szíria különleges geopolitikai helyzetével és politikájával kézenfekvő választás Oroszország számára. Ha Amerika minden erejével felfegyverzi Izraelt és annál jóval kevesebb lelkesedéssel Egyiptomot, Oroszország Szíria felé fordul, s Tartusz kikötőjét kiépíti saját bázisának, miközben Damaszkusz is jól jár az orosz fegyverekkel. Ez esetben Szíria már más feltételekkel tárgyalhat Izraellel a békekötésről, hiszen egy igencsak hatalmas jó barát áll mögötte, hasonlóan az izraeliek válla fölött kikandikáló nagyobb testvérhez.
A puhatolózó tárgyalások Izrael és legfőbb ellenséges szomszédja között hónapok óta folynak „titkos” megjelöléssel, és minden egyes döntés, amely az erőviszonyok megváltozását jelentik a mostani nagyon halvány békereményeket is szertefoszlathatják. Basár el-Aszad szíriai elnöknek hatalmas presztízsveszteséget, valamint valószínű puccsot jelentene a békekötés Izraellel, a nagy ellenséggel, Moszkva fellépésével pedig megoldhatónak tűnik a káposzta megtartása és a kecske jóllakása is, csak béke nem lesz.
Moszkva azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a szíriai szál csak a kezdete egy új szövetségi rendszer létrehozásának. Dmitrij Medvegyev orosz elnök közölte, hazája az érdeklődő államokkal gazdasági és katonai szövetséget fog kialakítani, „ha tetszik ez a nyugatnak, ha nem”. Az, hogy az oroszok épp most döntöttek a szíriai fejlesztésről, határozott jelzés a nyugati hatalmak felé.
A grúziai háborút követően megindulhat az orosz fekete-tengeri flotta egy részének – mondjuk épp a Moszkva cirkáló – átköltöztetése, s Basár el-Aszad akár az amerikai rakétavédelmi pajzsra adandó, egyelőre ismeretlen válasz megadásában is segíthet.