Moamer el-Kadhafi ezredes a világpolitikai porond talán legszínesebb egyénisége, s egyben egyik legügyesebb taktikusa is. Ki hitte volna akár hat évvel ezelőtt is, hogy a Ronald Reagan egykori amerikai elnök által „veszett kutyának” nevezett vezető egyik napról a másikra hátat fordít a régi életének, s országát egyetlen döntéssel a volt ellenség szövetségeseinek táborába irányítja? Teszi mindezt ráadásul úgy, hogy ő minden felelősséget elhárít magától, nem barátokat akar, hanem népét segíteni, nem hódol be az amerikaiaknak, inkább várja azok baráti főhajtását.
A „tömegek köztársaságának” vezetője évtizedek óta hajtogatja mantraként, hogy a nyugati világ kirabolta Afrikát a gyarmatosítás alatt, és ezt valahogy jóvá kell tenni. A 2003-as diplomáciai hátraarcot követően – amikor Kadhafi ezredes elutasította a terrorizmus minden fajtáját, elismerte országa felelősségét a Pan Am-gép katasztrófájában és beszüntette tömegpusztító fegyver kifejlesztését célzó programját – egyre-másra fogadta legendás beduinsátrában a barátságát kereső nyugati vezetőket. Járt nála Jacques Chirac korábbi és Nicolas Sarkozy jelenlegi francia elnök, Tony Blair volt brit kormányfő, s legutoljára Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök is. Aki jött, nem érkezett üres kézzel. Az erős kézben tartott, ráadásul feltöretlen líbiai gazdaság nagyon fontos mindenkinek, így a gőgös vezető rövid idő alatt megállapodhatott az ország infrastruktúrájának fejlesztésében, a hadsereg modernizálásában. Kihasználta emellett a bolgár ápolónők kálváriáját is, amely ügyet szintén Sarkozy simította el, s egyúttal Kadhafi bizonyíthatta emberbaráti érzéseit is.
Líbia ura a hosszú évek szembeállását fordította hirtelen országa és saját maga előnyére. Bár a semmilyen ismert politikai berendezkedéshez nem hasonlítható dzsamahiríja továbbra is híján van mindenféle demokráciának, a rendszer erősebb, mint valaha, ráadásul Kadhafi mostantól nyugati támogatással uralkodik.
origo.hu
Majdnem belehalt egy idős ember egy brutális támadásba - egy budapesti buszról rángatták le
