Végidők maradéka

Ha nem is a bibliai végidők, de politikai végidejük tudatában pánikol és pánikoltat a baloldali–liberális véleményformálók szélsőséges rétege. A pánikolás és a pánikoltatás tartalma nem egészen ugyanaz. Hová leszünk, mihez kezdünk a langymeleg hátszél nélkül, ha visszatér az Orbán-kormány, sőt ha kétharmados jobboldali győzelem születik? Ez a valóságos aggodalom.
A pánikoltatás szuggerált tudattartalmai közül a halálgondolatot említeném. Körülbelül a Hollán Ernő utcai Molotov-koktélos provokáció idején, de legkésőbb a homoszexuálisok megvezetett rétegének felvonultatásakor jegecesedett ki. Hogy itt, kérem, előbb-utóbb halálesetek fognak történni ama szélsőjobb miatt, amelynek térnyeréséért a parlamenti jobboldal a fő felelős. A halálmotívum a nyár végére kicsit megkopott. Kétféleképp lehet fölfrissíteni. Az egyik út: újabb, még ádázabb heccdemonstrációk az ország „fasizálódásával” szemben. (Erről egy kicsit később.) A másik: a téma kiszélesítése. Ez utóbbira példa, hogy némely liberálisaink elorozzák a halál kultúrája kifejezést az egyháztól, népi-nemzeti gondolkodóktól, s egészen bizarr értelmet adnak neki. A halál kultúrája többé nem az élet továbbadásának visszautasítása – magzatgyilkosság –, nem is a földet lelakó fogyasztói hedonizmus, vagy a kábulatokba, függőségekbe, virtuális valóságba menekülés. Hanem a konzervatív filozófia, a zsidó–keresztény kultúra értékeinek igenlése, és a „fundamentális állam” a halál kultúrája. Mert ezek megmerevítenék a társadalmat.
Az egyik halottlátó asszonynak, Vankó Zsuzsannának egyenesen az volt a látomása a Népszabadságban és a 168 Órában, hogy ha Orbán Viktorék ismét felülkerekednek, Magyarország lesz az első „fundamentalista állam” Európában, és majd elterjeszti a rég kihaltnak hitt kórt, trón és oltár egységét. Bevezetik a kötelező hittant, kategorikusan megtiltják az abortuszt. Vankó szerint mindez azáltal válik valóra, hogy a jobboldallal jóban lévő egyházak beépülnek a hatalomba. A klérus érné el, amit ma még csak Semjén Zsolt KDNP-je sürget, hogy ismét munkaszüneti nap legyen a vasárnap.
Figyelem: Vankó Zsuzsa nem keverendő össze a nála jóval fiatalabb Vankó Magdolnával, aki az MSZP hívő tagozatának egykor elnöke, a Horn-kormányban országgyűlési képviselő volt, és – átvilágítóbírái szerint – ügynök. Ellenkezőleg: Zsuzsanna éppenséggel megtisztulást várna el a diktatúra alatt szerinte jellemzően kollaborálással foglalkozó egyházaktól. Más kérdés, hogy frazeológiája itt-ott eléggé élemedett, mondhatni, kommunista. 2002-ben így vallott az egyházi ügynökkérdésről: „Mi volt a kommunista rendszer célja az egyházi ügynökrendszer kiépítésével? A nagy egyházak esetében a reakciótól tartottak, a kisebb egyházakat az elevenebb vallásosság miatt akarták elsorvasztani.” Eszerint a Magyarországon őshonos nagy egyházakban nem volt a második világháború után semmiféle lelki ébredés, elnyomni való „eleven vallásosság”, csak sötét reakció. Az, amit Rákosi pajtás is méltán emlegetett. Bezzeg a kisegyházak…!
Vankó Zsuzsanna szerényen teológus, főiskolai tanárként jegyzi a balliberális pánikoltatók szemében felbecsülhetetlen értékű cikkeit. Pedig ő annak a Sola Scriptura Teológiai Főiskolának a rektora, amelyet az úgynevezett Keresztény Advent Közösség üzemeltet. Egy adventista valaha azt kötötte az orromra: akkor jön majd el a világvége, amikor a vasárnapot ünneplők üldözni kezdik a szombatot ünneplőket. Úgy-úgy, hiszen az adventisták, tartozzanak akár a Hetednapi Adventista Egyházhoz vagy a belőlük kiszakadt Keresztény Advent Közösséghez, mind a négy-ötezren a szombatot vallják pihenőnapjuknak. Csak e sajátos kisegyházi feeling ismeretében hat üdítőnek Vankó tiltakozása az ellen, hogy netán egy párt, egy új kormány – a szakszervezetet sem tűrő multicégek érdeke ellenére – visszaadná a vasárnap örömét…
Olyan fajsúlyos személyiség hisztériázik tehát a baloldali pártsajtóban az egyházak és a jobboldal szándékairól, akinek vallási szervezete a végidők kizárólagos maradékának vallja magát. E jogot talán csak a Jehova Tanúi vitatnák el a teológiáját a XIX. században látomásaival igazoló „Úrhírnök”, Ellen G. White adventistáitól. Nekem meg az a látomásom: Vankó Zsuzsanna főiskolai tanártól a Magyar Demokratikus Charta kevésbé jóhiszemű szervezőin át Kolompár Orbán országos cigány önkormányzati vezetőig komoly apparátus sürög-forog a miniszterelnök politikai lélegeztetőgépénél.
Első pillantásra Kolompár kicsiny tényezőnek tűnik a nagypolitikában, de azért gondoljunk bele, mekkora provokációs töltettel bírhat, egyszerre gyanúsított személyként és a „cigánybűnözés” szó régi, engesztelhetetlen ellenségeként. Hosszú ideig csak a Magyar Nemzet írogatott arról, hogy baj van azokkal a kiskunmajsai Kolompár-szervezetekkel, amelyek állítólagosan a romák munkaerőpiacra juttatásával bíbelődnek. Utóbb ugyancsak mi adtuk közzé – és ezt már nem lehetett másutt agyonhallgatni –, hogy az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnökét immár gyanúsítottként kezeli a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. Merthogy tizenhárommillió forint foglalkoztatási közpénz felhasználásával olyannyira nem tud – K. Orbánnéval és K. László társaságában – elszámolni…
Azzal, hogy Kolompár csatlakozott a Gyurcsány Ferenc kezdeményezte Magyar Demokratikus Chartához, és éppen annak demonstrációs napjára – szeptember 20-ra – szándékozik összekolompolni a történelem legnagyobb cigánytüntetését, akár meg is testesülhet a hiszteroballib halálgondolata. Az ilyen történéseknek nem Magyarország tisztességes polgárai örülnének – nem, ők kétszeresen le volnának sújtva –, hanem azok a politikamacherek, akik október 23-ra rossz lelkiismerettel gondolnak. Nagy áldozat volna egy-két emberélet annak beidegzésére, hogy nem a polgároké 1956 ünnepén az utca?
A Magyar Nemzetet lenácizó Kolompárnak azért sem kellene a chartamenethez csatlakozni, mert az OCÖ-ben egy éve nem szólítja fel lemondásra általános elnökhelyettesét, Dancs Mihályt. Dancs még tavaly első fokon három és fél évet kapott, szocpol lakások építésével összefüggő, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalásért. Ez az elsőfokú bíróság szerint üldözendő tevékenység mellesleg az etnikai alapú magyarlincselés helyszínén: Olaszliszkán történt. Ahol a legnyomorúságosabb életű cigányok beszéltek nekem arról, hogyan használják ki őket saját etnikumukhoz tartozó társaik.
Dancsról még annyit: ártatlanságát egyelőre nemcsak a gyanúsított Kolompár, hanem az egész ország vélelmezheti tovább. Júniusban ugyanis a cigány önkormányzat második „arca” elhalasztatta a másodfokú tárgyalást, mondván, ügyvédje külföldön tartózkodik. Ilyenfajta roma politikusok húznák rá a rasszista zubbonyt az uborkaveteményét őrző, kesznyéteni Szoboszlai Barnabásra. Csak mert nem magába vezette az áramot, hanem a kerítésen belüli ágyásai köré.
Ki ne pedzené hát, mi is a charta járműnek és a balról rácsatolt cigánypótkeréknek az igazi értelme, ha előre tudható: az ürügyek bőviben lévő, durva ellentüntetés bizonyosan nem marad el? Lányi András író írta meg emlékezetes cikkében (Népszabadság, 2008. július 18.) az ugyancsak folytatólagos csalást elkövető kormányról: „nehézfiúk közé beépített embereit nem az alvilági kapcsolatok és a bűncselekmények megakadályozására fordítja, hanem a szélsőséges uszítók érvényesülésére”.
Így múlatja a nekünk különösen drága időt a végidők maradéka.