Fáradhatatlanul küzdött az üldözöttek védelméért, vallási, etnikai, nemzetiségi, politikai hovatartozási megkülönböztetés nélkül, mondta prédikációjában a pápa XII. Piusról. Külön hangsúlyozta, hogy a második világháború idején „titokban és csendesen dolgozott azért, hogy elkerülje a legroszszabbat, és megmentse a lehető legtöbb zsidót”. A zsidó szervezetek általában azért támadják az akkori egyházfőt, mert szerintük nem emelte fel a szavát elég határozottan a nácik ellen.
Történészek egybehangzó állítása szerint az Európában maradt, a vészkorszakot túlélő zsidók legnagyobb részét a római katolikus egyház mentette meg, főként hamis keresztlevelek kiadásával, vagy földalatti módszerekkel átsegítve biztonságos területekre. A pápa a háború alatt határozottan elutasította a náci eszméket, s életében ezt senki nem is kérdőjelezte meg, sőt, általános nézet szerint az egyházfő a lehetségesnél is többet tett az életek megmentéséért. A pápa 1958-ban halt meg. A Jewish Post New York-i zsidó lap akkor azt írta: „Érthető, hogy XII. Pius pápa halála miért jelent mély gyászt az amerikai zsidóság összes tagjának. Mondhatjuk, hogy nem volt nemzedékünkben egyetlen vezető sem, aki többet tett volna a zsidókért legszörnyűbb tragédiájuk idején, Európa náci megszállása alatt, mint az elhunyt pápa”. A hatvanas évektől kezdve viszont elkezdődött XII. Pius tetteinek bírálata, miközben a Szentszék elkezdte a szenttéavatási eljárást 1967-ben. A folyamat ellen elsősorban a Rágalmazásellenes Liga (ADL) amerikai zsidó csoport tiltakozik, úgy vélve, további kutatásokra van szükség, hogy a pápa háború alatti szerepét tökéletesen tisztázni lehessen.
Tavaly áprilisban a Szentszék izraeli nunciusa nem vett részt a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet által szervezett holokauszt-emléknapon, mivel a kiállításon XII. Piust keményen bíráló felirat volt.
Majdnem belehalt egy idős ember egy brutális támadásba - egy budapesti buszról rángatták le