Európa a föld alatt épül

Aznap, amikor leállt a négyes metró építése, teletömték a környékbeli postaládákat kis színes szórólapokkal, amelyek arról tájékoztatták a nagyra becsült lakosságot, hogy gőzerővel folyik Európa egyik legkorszerűbb metróvonalának építése, s a munkálatok a lehető legnagyobb körültekintéssel zajlanak. Kétségtelen, a roppant magas munkabiztonsági előírásoknak így felelnek meg leginkább, sőt ha nem csinálnak semmit, az építési anyagot is nehezebb észrevétlenül ellopni, mert nem hivatkozhatnak arra, hogy a gödör kiásása, illetve betemetése több cementet, betont, miegyebet emésztett fel a tervezettnél. S ha abba is belegondolunk, hogy ilyenkor még véletlenül sem lehet engedély nélkül alagutat fúrni, sőt a felszíni építmények, a Műegyetem összeomlásának veszélye is csökken, akkor igazán nem állíthatjuk, hogy már megint csupa hazugsággal és ostobasággal traktál minket a főváros vezetése. Mert igenis van valami jó és szerethető is a metróépítésben: az ilyen leállások például. Kár, hogy az ilyen átmeneti semmittevések is milliárdokba kerülnek, pont úgy, mintha folyamatosan dúlnának tovább, magasztos terveiknek megfelelően.
Ám az előre nem kalkulálható leállás áldásaitól függetlenül fel nem foghatom, hogy mi célból küldték nekem és sok-sok ezer honfitársamnak ezt a szórólapot. Nem látom sehol Demszky Gábor fotóját, de még a nevét sem leírva, ezért nem lenne igazságos szépséges főpolgármesterünk újabb önfényezési akciójáról beszélni. Ez kétségtelen pozitívum, de aligha lenne csak ennyi a küldemény értelme. Demszky helyett egyik helyettese, Hagyó Miklós kíván üzenni nekünk eme szórólappal, csak azt nem tudjuk meg, hogy mit. Mi a frász lehet olyan életbevágóan fontos, amit a főpolgármester-helyettes közpénzmilliókat nem kímélve a tudomásunkra akar hozni?
Bizonyos, halovány jelek arra utalnak, hogy ott, a főpolgármester-helyettesi hivatalban feltételezhetik rólunk, fővárosi lakosokról, miszerint eddig még nem vettük észre a metróépítkezés megkezdését. Esetleg észrevettük, de még nem tudatosult bennünk elég mélyen. Az ilyen feltételezés tökéletesen megfelelne annak a számtalanszor bizonyított ténynek, hogy a városvezetés hülyének nézi a lakosságot. Ám félő, esetünkben ez az egyszerű és kézenfekvő magyarázat nem ad kielégítő választ a kérdésünkre. Ugyanis, ha a város irányítói abból indulnának ki, hogy nem vettük észre az építkezés elkezdését, akkor eszük ágába nem jutna felvilágosítani minket. Egyrészt nem szeretnek igazat mondani, másrészt így menet közben számon kérhetnek tőlük mindenféle ütemterveket, határidőket, költségvetési tételeket, s hasonló dolgokat, amelyek csak bosszantanák a menedzsmentet. Igaz, így nem tudnak a meglepetés erejével hatni, amikor évek, évtizedek múltán elkészül a vonal, nem tudják majd hirtelen, váratlanul átadni, mondván: „Nézzétek, itt az új metró, nem is gondoltátok volna, mert amíg ti azt hittétek, hogy Attila sírját keressük, addig mi megépítettük a metrót. Na, mit szóltok hozzá, milyen fantasztikus szakemberek vagyunk!”
Megjegyzendő, arra sem lesz lehetőségük, hogy szépen, sunyin, titokban félbehagyják a projektet, néhány gigantikus gödörrel, és sehová nem vezető alagúttal gazdagítva a fővárost, hiszen az átmeneti leállásokat is kénytelenek bejelenteni, mint a legutóbbi eset is mutatja. Szinte biztos, nem egyszerűen arra akarják felhívni a figyelmünket, hogy építik a metrót, valami más mondandójuk lehet, bár sejtelmem nincs arról, hogy mi. Ennek ellenére nem adom fel, keresem tovább a lehetséges megfejtést. Hagyó főpolgármester-helyettes írja: „Tudjuk, hogy az építkezés kellemetlenséget okoz majd önöknek, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél kevésbé zavarjuk megszokott életvitelüket!” Ez nagyon derék, mondhatni, megható ígéret, de mit jelent a jövő idő? Mi az, hogy majd? Hónapok óta olyan a város, mintha pont most szabadították volna fel, órákig tart, amíg átkelünk a Kálvin téren, a két vásárcsarnok megközelíthetetlen (bár engem nem tudtak egyik plázába sem átterelni), a műszaki egyetem impozáns épületeit összeomlás fenyegeti, s ott tartunk, hogy akár ki kell üríteni, a Keleti pályaudvar aluljárójában még sokkal büdösebb van, mint szokott lenni, a 7-es buszra olykor fél órát kell várni. (Annak idején Kovács László azt mondta, hogy a 4-es metró másfél órával rövidíti le a Keleti és a Kelenföldi pályaudvar közötti utazás idejét. Gyalog hamarabb megjárható.) Az építkezés kilométeres körzetében nyeltük a port egész nyáron, és ezek nem majdani kellemetlenségek, hanem jó ideje masszívan gyötrik a környék lakosait, akik felettébb nagy mértékben kényszerültek átalakítani megszokott életvitelüket.
Ám valójában a „kellemetlenségek” sokkal korábban kezdődtek. Már tizennyolc éve, 1990 őszén, amikor Demszky elkezdett kampányolni a négyes metróval. Azóta ezzel a szerencsétlen közlekedési eszközzel bosszantják, hülyítik, hitegetik, áltatják, zsarolják, bunkózzák a főváros és az ország polgárait, rá hivatkoznak az elmaradt beruházások, az állandósult közlekedési káosz, a szennyezett levegő miatt. A négyes metróval magyarázzák, ha kiürül a főváros kasszája, a burjánzó városházi korrupciót, a Demszky-féle demokrácia, törvények és erkölcs értelmezéseit. Sajnos, nem tudjuk komolyan venni Hagyó Miklós mentegetőzését, egy cseppet sem tűnik őszintének, ahogy megértésünket kéri a majdani kellemetlenségekért, mintha az eddigi felfordulás csupán könnyed móka és kacagás lett volna számunkra.
Nem könnyíti megfejtői szándékaimat, hogy a szórólap csak két állomásról tesz említést. Kálvin tér és Rákóczi tér – nem éppen egy világ körüli expedíció. Lehet, ennyi maradt az utoljára elfogadott útvonal, csak ennek megépítésére maradt pénz és kapacitás, de az is előfordulhat, hogy úgy gondolják, mi, józsefvárosiak ne kódorogjunk túl messzire szűkebb pátriánktól. A két állomásról igazán érdekfeszítő információkhoz jutunk, például itt is, ott is két-két lift épül, amely hír azért is roppant izgalmas, mert a budapesti metróállomásokon valahány lift épült, mind használaton kívül van. Egyszer liftezhetett velük Demszky meg a kísérete, utána mindegyiket lezárták, mintha soha nem is léteztek volna. Mindenesetre jó tudni, hogy itt, a környéken négy használaton kívüli metrólift is lesz, megnyugtatásul azoknak, akik hajlamosak rákérdezni: hová tették az adófizetők pénzét?
Csak a népámító populisták állítanak olyat, hogy ellopták. A főváros igenis el tud számolni a metró költségeinek jelentős részével. Itt van ez a szórólap is, ez is sok-sok millióba került, kisegítve valamelyik csókos nyomdászt, kiadót átmeneti pénzzavarából. Ezzel közelebb jutunk az alapvető talány megfejtéséhez is: a szórólap azt a felemelő célt szolgálta, hogy szétoszthassanak egy kis pénzt az arra „érdemesek” között.
Utóirat: az építkezés potom 13 milliárdért újra beindult. Ma már ott tartunk, az is megérne 13 akárhány milliárdot a fővárosiaknak, ha ez a vezetés nem építtetne semmit.