Míg Románia számára a 2006-os európai uniós csatlakozásakor feltételként szabták meg egy központi pszichiátriai intézet biztosítását, itthon ugyanezt egy évvel később szétverte a szocialista– liberális vezetés. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárása ellen nemcsak a szakmai szervezetek, hanem a korábbi és a mostani ombudsman is tiltakozását fejezte ki. Szabó Máté június végén kelt jelentésében az áll: az intézmény bezárása aggályos helyzetet teremtett az ellátottak, az egészségügyi dolgozók, végső soron pedig az egész társadalom számára. Bár lapunk budapesti hajléktalanszállók felkeresése után megállapította: több, a volt OPNI-ban kezelt beteg az utcára került, az Egészségügyi Minisztérium még ma is azt állítja, hogy egyetlen beteg sem maradt ellátatlanul.
A döntéshozók akkor elsősorban az épület leromlott állagával indokolták döntésüket. Németh Attila, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnökségi tagja akkor rámutatott lapunknak: a betegek többsége nem került jobb körülmények közé, mert a Nyírő Gyula Kórházban a legrosszabb állagú épületbe, a korábbi krónikus belosztály helyére tették az új ágyakat, míg a Merényi-kórházban is az OPNI-nál rosszabb körülmények várták a pszichiátriai betegeket. Egyedül a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi részlege biztosított egyértelműen jobb körülményeket, ám ez csupán 60-70 ágyat jelentett.
Depresszió és alkoholizmus
Mivel a lakosság mentális egészsége, illetve a lelki problémák kérdése hosszú ideig kevés figyelmet kapott, és egyre nagyobb veszély fenyegeti az ellátás biztonságát, a Pszichiátriai Szakmai Kollégium és a Magyar Pszichiátriai Társaság létrehoztak egy programot. A Lelki egészség országos programjának kidolgozását 2006-ban kezdték el az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Egészségügyi Minisztérium megállapodása alapján, majd a jelenlegi helyzet felmérését követően kiegészítették. Helyzetelemzésükben az olvasható, hogy az európai átlagnál kedvezőtlenebb a helyzetünk a férfiak depressziója, a kóros alkoholfogyasztás, a bipoláris betegség (szélsőséges érzelmi hullámzások) és a befejezett öngyilkosságok tekintetében. Ez utóbbiban Litvánia mögött Magyarország a második helyen áll. Az alkoholfüggőség tekintetében pedig a férfiak körében 1980-ban 1194 volt az alkoholos májbetegségben meghaltak száma, húsz évvel később ez a szám 4565-re emelkedett. Megállapították, hogy a súlyos mentális zavarok – beleértve a szenvedélybetegségeket is – az átlagoshoz képest 8-20 évvel csökkentik a betegek várható élettartamát. Felhívják a figyelmet arra is, hogy azoknál a pácienseknél, akiknél megszakad a kezelés, sokkal gyakoribb a kóros szerhasználat.
A lelki gondok gazdasági hatása
A lelki zavarok nemcsak az egyénre hatnak negatívan, hanem közvetlen környezetére és a társadalomra is. Ennek természetesen komoly gazdasági következménye is van, amely egyrészt a betegségek kezelésének közvetlen költségeiben nyilvánul meg, másrészt a közvetett terhekben, vagyis a munkaképesség elvesztéséből fakadó gazdasági veszteségben. A felmérés azonban nemcsak lelki, hanem tárgyi vonatkozásában is vizsgálta a hazai ellátás helyzetét. Rámutattak: az infrastruktúra és a műszerállomány elavult, az intézményekben belső strukturális aránytalanságok állnak fenn. Ennek következtében pedig számos esetben nem áll rendelkezésre megfelelő, korszerű szolgáltatás. A két szakmai társaság szerint hiányosak a megelőzés és az utókezelés feltételei, az egyes modern diagnosztikus és esetenként gyógyító eljárások hozzáférhetősége pedig nem megfelelő. A szakdolgozói gárda hiányára is felhívják a figyelmet: „a humán kapacitás szerkezete hiányos, az orvosok, pszichológusok és szakdolgozók – elsősorban ápolók, szociális munkások – száma nem elégséges, megoszlásuk az ellátórendszerben kifejezetten egyenetlen”. Úgy vélik, a megfelelő ösztönzőrendszer, illetve az infrastrukturális hiányosságok a munkaerő el- és kivándorlásához vezetnek.
Súlyos bírálat
Ijesztőnek tűnik, hogy már az Egészségügyi Világszervezet is tragikusnak látja hazánk sorsát. A lelki egészség világnapja kapcsán tartott hét végi rendezvényen Matt Muijen, a WHO európai regionális tanácsadója ismertette felmérésük eredményét. Ebből kiderül, hogy hiányzik a megfelelő számú kórházi ágy, a nővérhiány kritikus, kevés pszichiáter és szociális munkás van. Egyelőre nem látják, hogy a megszűnő kórházi ágyak ellentételezéseként emelkedne a krónikus pszichiátriai betegek ápolására szolgáló szociális intézményi helyek száma. Muijen kiemelte: felmérték azt is az európai országokban, hogy egy-egy betegre hány pszichiáter jut, ám Magyarországon nincs is pontos adat a szakterületen dolgozó pszichiáterek számáról, így azonnali változtatásokat javasolnak. A szakember szerint a kórházi ellátás túlterhelt, az ágyak száma túl kevés. Ennek következtében kritikussá válhat az ellátás. – Ha a pszichiátriai és az ambuláns ellátásba többet invesztálnak, az többszörösen megtérül majd a gazdaságban – jelentette ki lapunknak Kurimay Tamás, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke. Kifejtette: kiemelt helyen kell foglalkozni az idősek ellátásával, az öngyilkosságok, a depresszió megelőzésével, a fiatalok lelki egészségének megőrzésével, és küzdeni kell a megbélyegzés ellen. – Remélem, a költségvetésben anyagi forrást is biztosít a tárca a program mögé, hiszen anélkül egyetlen pontja sem valósulhat meg – tette hozzá.
Székely Tamás egészségügy miniszter a WHO felmérésére, miszerint kevés a pszichiátriai ágy Magyarországon, a tegnapi kormányszóvivői tájékoztatón úgy reagált: a kórházi ellátórendszer átalakítását követően összességében több kapacitás áll rendelkezésre a pszichiátriai betegek gyógyítására, és több pácienst láttak el idén, mint tavaly. Leszögezte: az ellátás fejlesztésére pályázható 480 milliárd forintból a pszichiátriai ellátást is támogatni fogják. Székely most is azt állította, nincs ellátatlan pszichiátriai kezelésre szoruló beteg.
Nobel-békedíj
Machado Trumpnak tett gesztusa akadályba ütközött
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!