A palesztinok bíznak Barack Obamában

Magyarországnak is megvan a szerepe a közel-keleti békefolyamatban, ez nem erő, hanem akarat kérdése – mondta lapunknak adott interjújában Mahmúd Abbász. A palesztin elnök szerint Barack Obamának az útitervre és az arab békekezdeményezésre kell támaszkodnia, s ha kiemelten kezeli programja során a közel-keleti békét, sikerrel is járhat az új amerikai elnök.

Baráti válasz. Mahmúd Abbász palesztin elnök Sólyom László látogatására adott válaszként utazott két napra Magyarországra. A magyar köztársasági elnök tavasszal kereste fel Ramalláhot, most Abbász erősítette a kétoldalú kapcsolatokat a magas szintű látogatással. Abbász útja során találkozott a köztársasági elnök mellett Göncz Kinga külügyminiszterrel, Szili Katalin házelnökkel, valamint Orbán Viktorral, a Fidesz első emberével is, akinek miniszterelnöksége idején nyílt meg a ramalláhi magyar nagykövetség.

Ön a nyáron találkozott Barack Obamával Washingtonban, aki tárgyalásukon támogatásáról biztosította az arab béketervet. Mit gondol, a most megválasztott amerikai elnök segítségével sikerülhet életbe léptetni a békeprogramot?
– Miért ne? Optimistának kell lennünk, hogy sikeres lesz, ha azonnal elkezdi a munkát, miután felesküdött a Fehér Házban, és a békefolyamatot programja kiemelt témájává teszi. Hiszek abban, hogy ez így lesz. Ne feledjük, hogy a békefolyamat alapját az útiterv képezi, amelyet épp az amerikaiak, pontosabban a közel-keleti kvartett – amelynek az Egyesült Államok is tagja – dolgozta ki. Most a kezünkben vannak a korábbi megállapodások, az ENSZ-határozatok, amelyek a palesztin kérdéssel foglalkoznak, valamint két fontos elem: Bush elnök elképzelése a két állam, Izrael és Palesztina békés egymás mellett éléséről, továbbá az arab kezdeményezés, amelyet 2002-ben fogadtunk el. Ezt nem csupán az arab államok, hanem az iszlám világ egésze is elfogadja, Iránnal együtt, így iszlám kezdeményezésnek is nevezhetnénk. Ebben az áll, ha Izrael visszavonul az 1967-ben megszállt területekről, akkor az összes iszlám állam normalizálja kapcsolatait vele. Itt 57 országról van szó. Szerintem Obamának ezekhez kell ragaszkodnia.
– Egy évvel ezelőtt volt az annapolisi csúcstalálkozó. Milyen lépések történtek azóta a béke irányában? Nem csupán arról van szó, hogy az újságíróknak segítenek, hogy a kudarcot vallott törekvéseknek nevet lehessen adni?
– Abban biztos vagyok, hogy nincs szükség újabb annapolisi megállapodásra. Az ottani találkozó után volt egy újabb Párizsban, amely a gazdasági hátteret jelentette az első számára. Annapolis üzenete az volt, hogy azonnal kezdődjenek meg a tárgyalások a palesztinok és az izraeliek között, és kezdjék meg az útiterv első szekciójának megvalósítását. Ez arról rendelkezik, hogy a palesztinok biztonságot garantálnak az izraelieknek, ők pedig felszámolják a vadtelepeket a palesztin területeken, s egyéb intézkedéseket hajtanak végre. El is kezdtük a tárgyalásokat, megnyitottuk mind a hat lényegi fejezetet – Jeruzsálemről, a menekültekről, a telepekről, a határokról, a biztonságról és a vízről –, s mindkét fél számára nyilvánvaló, hogy a másik mit vár el tőle. Sajnos eddig nem sikerült lezárnunk egy fejezetet sem. Ez azért is van, mert nem akarunk áthidaló békét, ideiglenes megegyezést tető alá hozni. Az is nyilvánvaló, hogy addig nem végeztük el a dolgunkat, amíg mindenben meg nem állapodtunk, részmegállapodások nem visznek előre. Rengeteg minden hátráltatja a munkát, például az izraeli belpolitikai viszály is, Ehud Olmert miniszterelnök helyzete. Nemsokára választások lesznek Izraelben, ahogy most Amerikában voltak. Annak megvárjuk az eredményét, és visszatérünk a tárgyalóasztalhoz.
– A párizsi donorkonferencián megígért pénzeket megkapták már?
– Nagy részét igen. Európa sok országa, Amerika, néhány arab állam már elküldte a megígért öszszeget, amelyeket fel tudunk használni a költségvetésünk tervezésekor. Számítunk rá, hogy akik eddig még nem küldték el az adományukat, a közeljövőben megteszik ezt. E nélkül ugyanis nem tudunk túlélni.
– Olmert nemrégiben azt mondta, ha Izrael zsidó állam akar maradni, el kell hagynia a megszállt területeket. Ön szerint ezt sajátos „béna kacsa” helyzete miatt mondta, vagy valóban ez Izrael álláspontja, s ezzel a hivatalos izraeli politika is azonosul?
– Az a legfontosabb, hogy ő, a miniszterelnök ezt mondta. Mindegy, hogy ő béna kacsa vagy nem, teljesen mindegy. Ez az első alkalom, hogy egy izraeli politikus ezt ilyen nyíltan és egyértelműen kijelentette. Későbbi tárgyalásaink során, bárki is legyen az új izraeli miniszterelnök hivatkozhatunk az elődjére, s a későbbiekben is mondhatjuk, mit mondott Olmert a kivonulásról. Az már rajta áll, hogy elfogadja-e Ehud Olmert álláspontját, de mi mindenképpen építhetünk erre a kijelentésre.
– Elképzelhetőnek tartja-e, hogy nem az Egyesült Államok fogja a jövőben betölteni a közvetítő szerepét Izrael és a palesztinok között?
– Mi folyamatosan szorgalmazzuk Európa nagyobb szerepvállalását a kérdésben. A kvartett négy tagja – Amerika mellett az ENSZ, az Európai Unió és Oroszország – dolgozta ki az útitervet, így az összes érintett országnak részt kell vennie. Magyarország az EU tagja, így be kell töltenie saját szerepét a közvetítésben. Akár egyoldalú kezdeményezésekkel, akár az unió ernyője alatt. Magyarország nagyon fontos szerepet játszott a palesztin–izraeli tárgyalások során, hiszen 22 évvel ezelőtt egy asztalhoz ültette a két oldalt itt Budapesten. Ez a bukaresti találkozó után a második alkalom volt, hogy tárgyalt egymással Izrael és a palesztin fél. Ez valóságos csoda volt akkoriban. Ennek fényében mondom, hogy Magyarországnak igenis van lehetősége, hogy szerepet játsszon a közvetítésben. Norvégia is milyen fontossá vált, hiszen az addigi eredmények vezettek az oslói megállapodáshoz, ma pedig már Oslóra építünk! Norvégia egyáltalán nem szuperhatalom, ez nem az erőtől függ. Ha a szándék megvan, akkor bárkinek sikerülhet békét teremteni.