Igaz, Magyarországon már egyszer elhangzott a mű, akkor is az „istvánosok” és Záborszky Kálmán jóvoltából, de annak éppen húsz esztendeje, így a magyar közönség számára lényegében ismeretlen. Ez a Mise két síkon folyik, egyfelől végigmegy a szertartás, másfelől kihangosítva halljuk a modern kor emberének belső gondolatait, azokat az érzéseket, amelyeket az egyes egyházi szövegek keltenek benne. Bernstein Miséje ezért aztán nem hagyományos a műfajon belül sem, sokkal inkább zenés színház tánccal és mozgással, világi elemekkel. Zeneileg is többrétű: a klasszikus zenekari felállást az ütősök túlsúlya, elektromos gitár, valamint négy hangszóró egészíti ki. A zenei nyelvezet mindent ötvöz: a kortárs harmóniakezelést a musical-dalokkal, a dzsesszes és rockos hangzást a liturgikus dallamokkal, a zsidó hagyományt a kereszténnyel, a latin szöveget az anyanyelvivel. A darab egyébként csaknem kétórás, és nemcsak hosszú, hanem nehéz is.
Éppen a sokrétűsége és monumentális mérete miatt olyan nehéz jól előadni a művet, és bár összességében jól vette a lapot a Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus és a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara, a részletekben akadt néhány elnagyolt megoldás, szétcsúszott kórusbelépés. Az utca emberét megjelenítő tizenhárom, többnyire a musical világából érkező szólista számtalan megszólalása közül egyik jobban, másik kevésbé sikerült átütőnek, a fiú szerepében hallható Sapszon Gergely korát meghazudtoló hangképzésbeli tudásról adott számot, a Vámpírok báljával befutó Egyházi Géza (pap) pedig stílusbeli gyors alkalmazkodásaival elvitte a vállán a szólószámokat. A legnehezebb szakasz éppen az utolsó előtti tétel, a Kenyértörés, amelynek komoly kihívást jelentő énekszólamát Egyházi bravúrosan adta elő. Záborszky Kálmán, az előadás karmestere rendkívüli érzékenységgel emelte ki a textúrában megbújó apró részleteket, és a hosszúsága ellenére is egybefogta a művet.
A zene is provokatív, de a legnagyobb meghökkentést mégis Böhm György rendezése és Túri Erzsébet díszletei, jelmezei jelentették: fehérneműben, átlátszó nejlonborítással láthattuk az „utca emberét”, önmagunkat, akik Isten előtt pőrén állnak, s titkaikat sem rejthetik el celofánba csomagolt bőröndjeikbe.
(Leonard Bernstein: Mise, november 11. 19.30. MűPa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem.)
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
