Japán még sokszorosan meg fogja fizetni azt az elvesztegetett évtizedet. A japán gazdasági csoda 1989-től kezdve csapott át általános recesszióba, s 2001-ig Tokió erejéből csak a tűzoltásra futotta, az sem túl nagy hatásfokkal. Akkor megindult a fejlődés, de azt az ezredfordulótól csak mostanáig sikerült fenntartani. A kilencvenes évek mindenféle szempontból bukás volt Japán számára, s már akkor figyelmeztettek szociológusok a korábbi gazdasági csoda ketyegő időzített bombájára, a kevés gyermekre és az ennek következtében rohamosan öregedő társadalomra. A 130 milliós lakosság mintegy húsz százaléka 65 évesnél idősebb, s bár a születéskor várható élettartam több mint 81 év, az utolsó húsz évükben az emberek nem igazán produktívak. A mostani trendek alapján 2050-re Japánban már kevesebb mint százmillióan fognak élni, az évszázad végére pedig mindössze 64 millióan. A kevesebb dolgozó pedig kevesebb időst tud eltartani, és ennek a jelei már megmutatkoztak. A számok nyelvén mondva tavaly 48 ezernél is többen voltak azok a japán bűnelkövetők, akik már elmúltak 65 évesek, miközben 2002-ben ez a szám csak 24 247 volt. Ehhez érdemes hozzávenni, hogy Japánban igen alacsony a bűnözési ráta, s még ez is egyre mérséklődik, tavaly 366 ezer embert tartóztattak le. Az öregek általában bolti lopásért vagy kisebb tolvajlásokért kerülnek börtönbe, de olyan nagy számban, hogy a japán fegyházak átépítésre szorulnak a speciális igényű fogvatartottak érkezése miatt. A fiatalok szemében jelenleg egyáltalán nem divatos a gyermekvállalás és a házasság sem, egyre terjed az Amerikából átvett „szingli” életforma, azzal a torzítással, hogy sokan egész életüket egyedül élik le, s még alkalmi kapcsolatra sem jut idejükből.
Aszó Taró japán miniszterelnök a washingtoni gazdasági csúcstalálkozón új gazdasági mechanizmus bevezetését szorgalmazta, mondván, országa komoly tapasztalatokat szerzett az ilyen helyzetek kezelésében, hiszen az említett évtized is a rossz hitelek tömege miatt „veszett el”. Ez még igaz is lehet, de az már kérdéses, hogy Aszó valóban segíteni tud-e Japán nevében a nagyvilágnak. A Liberális Demokrata Párt (LDP) fél évszázados uralma alatt annyira megcsontosodott, hogy csak egy nagy formátumú politikussal képzelhető el a megújulás. Koizumi Dzsunicsiró ilyen volt, de 2006-os leköszönése óta két, mindössze egyéves „szavatosságú” kormányfő vezette a japán kormányt. Aszó Taró szeptemberben vette át a kormányrudat Fukuda Jaszuótól, s könnyen lehet, hogy ő lesz az, aki elveszíti a hatalmat a következő választásokon, amely legkésőbb szeptemberre várható. Aszó két hónappal ezelőtti hatalomra kerülésekor még ötvenszázalékos volt a kormányfő népszerűsége, mára tíz százalékot csökkent.
origo.hu
Orbán Viktor: Régi és kínzó adósságát teljesítette Magyarország
