Fájó kijózanodás követheti a balti csodát

Súlyos gazdasági hullámvölgybe kerültek a balti térség országai. Észtország és Lettország már recesszióba csúszott, és úgy tűnik, ezen az úton halad Litvánia is. A térségre éveken keresztül jellemző „balti csodaként” aposztrofált dinamikus fejlődés azonban már a globális válság kibontakozása előtt lelassult. Amint a lett, a litván és az észt kormány felkészül, hogy átvezényelje az országokat a nehéz időkön, felmerül a kérdés, nem kellett volna-e jobban felhasználni a bőség éveit.

Amikor 2004-ben a balti államok csatlakoztak az EU-hoz, az új tagok közül ők voltak a legszegényebbek – magyarázta lapunk kérésére Alf Vanags, a Gazdaságpolitikai Tudományok Balti-Nemzetközi Központjának igazgatója a térség éveken keresztül tartó intenzív fejlődését. Egyrészt eleve nagy nyomás helyeződött rájuk, hogy behozzák a lemaradásukat, másrészt az EU-tagság megteremtette azt a fajta anyagi biztonságot és stabilitást, ami a három országba vonzotta a külföldi befektetőket. Sokkal olcsóbb és szabadabb lett a banki kölcsönzés, ráadásul a kölcsönök nagy részét alacsony kamatlábak mellett euróban adták. Mindez az ingatlanpiac fellendülését hozta, ami pedig elindított egy fogyasztói boomot. Vanags úgy véli, a gondok azzal kezdődtek, hogy ezeket a folyamatokat központilag nem szabályozták. A gazdasági szakértő szerint a helyi ingatlanpiac hanyatlása a térségben már másfél éve, azaz még a nemzetközi gazdasági válság kibontakozása előtt elkezdődött.
„A lett politikusok már régen tisztában voltak vele, hogy az elmúlt időszak gazdasági fejlődése nem fenntartható” – mondta el lapunknak Talis Saule Archdeacon, a Baltic Times lett részlegének főszerkesztője. Ennek ellenére – tette hozzá – sokáig nem tettek semmit. A főszerkesztő elmondása szerint két nappal a 2009-es költségvetés parlament elé terjesztése előtt a lett pénzügyminiszter még vígan nyaralt. Most viszont – vélte Archdeacon – már kénytelenek elismerni a probléma nagyságát. Ivars Godmanis miniszterelnök a héten bejelentette, mihelyt a parlament döntött a 2009-es évi megszorításokról, olyan intézkedéseket is napirendre tűznek, amelyeket még az idén bevezetnek. A kormány első körben az állami szektorban dolgozók számának tíz százalékkal, a fizetéseknek pedig öt százalékkal való csökkentését jelölte meg célként, valamint bejelentette, a közszférában befagyasztják a béreket. A hírek nyomán sztrájkba kezdtek a rendőrök, a tanárok, valamint az egészségügyi szektor egy része. A kormány elismerte a béremelésekkel kapcsolatos követeléseik jogosságát, egyben azt is leszögezte, jelenleg nincs keret azok kielégítésére. A szakszervezetek úgy döntöttek, elállnak a további tüntetésektől. „Az embereket elkeseríti a fennálló helyzet, de úgy érzik, nem nagyon van mit tenni” – mondta Archdeacon.
Kérdésünkre, hogy vajon okozhatja-e a kialakult helyzet a lett kormány bukását, Vanags elmondta, elképzelhető, ugyanakkor hozzátette, Lettországban a kormányok megdöntése nem olyan nagy ügy. Váltáskor új miniszterelnökkel és apró módosításokkal újraszerveződik nagyjából ugyanaz a nehézkesen működő koalíció és minden megy tovább. Amikor tavaly az Aigars Kalvitis vezette kormány korrupciós vádak miatt lemondott, az új kabinet megalakulásakor 16 minisztériumból tizenháromnak az élén nem történt személyi csere. Nagy riadalmat okozott a térségben, amikor a lett miniszterelnök a múlt hét végén nyilvánosságra hozta: 51 százalékos állami tulajdonba veszik a Parex Bankát, az ország második legnagyobb bankját. Litvánia és Észtország a lett példa nyomán bejelentette, szükség esetén szintén kész közbeavatkozni saját bankjai érdekében.
Az észteknél, ahol az államadósság szintje a legalacsonyabb az ország GDP-jéhez viszonyítva Európában (3,5 százalék) egyelőre úgy tűnik, nem uralkodott el a pánik. „A válság közvetlen hatása nálunk még nem igazán érzékelhető”, mondta el lapunknak Matt Withers, a Baltic Times észtországi tudósítója. „Az emberek nyugodtak, talán a helyzethez képest egy kicsit túlságosan is.” Withers szerint ennek hátterében az áll, hogy Észtország még nem esett át súlyosabb recesszión. Többen attól tartanak, hogy a jövő évi helyi és európai parlamenti választások fényében a politikusok akkor sem mernek majd kellemetlen döntéseket hozni, ha a helyzet rosszabbra fordul. Idén történt meg először Észtország történetében, hogy mínuszos költségvetési tervezet került a parlament elé, a költségvetési módosításokkal kapcsolatos tárgyalások pedig erősen próbára teszik az országot vezető háromtagú kormánykoalíciót. Maart Laar volt észt miniszterelnök szerint ebből is látszik, hogy a kormányt alakító jobbközép Reform Párt, a konzervatív Pro Patria Res Publica Unió és a balközép Szociáldemokrata Párt koalíciós megállapodása irreális alapokon nyugszik. „Itt az ideje, hogy beismerjük a tévedéseinket” – fejtette ki a politikus a Baltic Business News hírportál által idézett blogjában, hangsúlyozva, az elsődleges cél, hogy Észtország 2011-ben csatlakozzon eurózónához.
Litvániában a helyzet eltér a másik két országtól abból a szempontból, hogy nemrég voltak parlamenti választások. Az Andrius Kubilius vezette konzervatív Haza Szövetsége elemzők szerint azért is tudta megszerezni a legtöbb voksot, mert a gazdasági válság tükrében vonzónak tűnt a választók számára az adócsökkentést támogató politikájáról közismert párt. Litvánia valószínű következő miniszterelnöke azonban kijelentette, csak akkor hajlandó koalícióspartner-jelöltjeivel együtt kormányt alakítani, ha a parlament elfogadja a programjuk részét képező sürgősségi csomagot. Ennek egyik része, hogy a jövő évi költségvetésben a leköszönő kormánykoalíció által megjelölt 2,3 helyett a GDP egy százalékánál kisebb deficit szerepeljen. Kubilius azt mondta, mérlegeli annak a lehetőségét, hogy Szlovákiához hasonlóan Litvániában is bevezessenek egy egykulcsos adórendszert a személyi és vállalati jövedelemadók, valamint az általános forgalmi adók terén. Amennyiben a sürgősségi csomagot nem fogadják el, úgy a politikus szerint a parlament „új kormány után nézhet.”
A balti államok számára biztonsági hálót jelent, hogy bankrendszerükben skandináv bankok dominálnak, így szükség esetén könnyen juthatnak svéd vagy dán kölcsönökhöz. Az IMF azonban a közelmúltban jelezte, hosszú távon a stockholmi bankok balti akciói hitelválsághoz vezethetnek Svédországban, ahol kelet-európai térségnek nyújtott kölcsönök összege már elérte a GDP 25 százalékát.