Hitel és válság

Csoóri Sándor folyóirata, a Hitel – a literatúra aktív művelése és kommentálása mellett – egy pillanatra sem adta fel a magyar valóságról való gondolkodást. Októberi számukban pedig – baljós előérzetektől vezetve – olyan kórismét közöltek, amely összegzés nem egy szépirodalmi orgánum, hanem például a felelős magyar kormányzat feladata volna. A Hozz rá víg esztendőt… címet viselő összeállítás Magyarország állapotát rögzíti 2008 nyarán – azóta a nemzeti és nemzetközi helyzet jelentősen „fokozódott”. A szöveg a lehangoló adatsort találó irodalmi idézetekkel értelmezi – egy politikai napilap azonban jobban teszi, ha a komor tényanyagra szorítkozik.
Az Európai Unió 27 tagállamában 2008 nyár elején végzett felmérés szerint a magyarok a legpesszimistábbak. Jelenleg a nyilvános, minden magyar állampolgár számára elérhető adatokból nem állapítható meg Magyarország valós gazdasági helyzete. Magyarország polgárai elől a kormány eltitkolja, mire költi adóforintjait. Hazánk népessége 2001-ben 10,2 millió volt, jelenleg 9950 millió. A kormány elfelejtette megünnepelni, amikor visszafelé átléptük a bűvös tízmilliót.
2001-ben 44 ezer házasságkötés volt, 2007-ben 29 ezer. Magyarországon a nők egyharmada nem szül gyermeket. A 18 éven aluliak száma 2,150 millió. Száz megszületett gyermekre hetven terhesség-megszakítás jut. Három gyermek közül legalább egy olyan anyától születik, akinek nincsen férje. Öt gyermek közül kettő (azaz 850 ezer gyermek) szegénységben él. Ez annyit jelent, hogy nem jut hozzá ahhoz a mindennapi táplálékhoz, amely elengedhetetlen feltétele, hogy felnőttkorában erős és egészséges emberként élhessen és dolgozhasson. Míg 2001-ben ezer házasságkötésre 559 válás jutott, tavaly 610.
2008-ban a nettó átlagkereset 115 ezer forint. Az élelmiszer ára 2007 júniusa és 2008 júniusa között 14 százalékkal emelkedett. Magyarországon közel hárommillió nyugdíjas él, de közülük csupán kétmillió töltötte be a nyugdíjkorhatárt. A létminimum 2007-ben 60 ezer forint volt, a nyugdíj minimális összege 29 ezer forint, átlagos összege 74 ezer forint. Csupán százezer nyugdíjas kap havonta 150 ezer forintnál magasabb nyugdíjat. 2001-ben 1,7 millió ember élt létminimumon, az idén 3,1 millió. 2001-ben 5,8 százalékos volt a munkanélküliség, az idén 8,1 százalékos. A munkájukat elveszített emberek átlagosan 15 hónap alatt találnak új munkahelyet. Száz munkaképes korú magyar ember közül 57 dolgozik, Szlovákiában ez a szám 61. Magyarországon 153 ezer család (700 ezer ember) hónapról hónapra segélyből él. A segélyezettek negyven százaléka harminc évnél fiatalabb.
A háztartások havi bevételük 23 százalékát élelmiszer vásárlására, 27 százalékát lakásuk fenntartására, 15 százalékát hiteleik törlesztésére, 14 százalékát közlekedésre, hét százalékát hírközlésre fordítják. Marad 14 százalék ruházkodásra, egészségmegőrzésre és gyógykezelésre, oktatásra, szórakozásra és megtakarításra. Négy magyar ember közül háromnak egyetlen forint megtakarított pénze nincs. 2001 és 2006 között az egy főre eső tejfogyasztás évi 67 literről 58 literre, a halfogyasztás öt kilogrammról 1,8 kilogrammra, a zöldségfogyasztás 61 kilogrammról 54 kilogrammra, a gyümölcsfogyasztás 60 kilogrammról 45 kilogrammra esett vissza.
2007-ben átlagosan minden magyar állampolgár hétezer forintot költött könyvvásárlásra. A dohány jövedéki adójára húszezret. Havonta egy újságot vásárolnak átlagban a magyar emberek. 2001 óta negyedével lett kevesebb a múzeumok száma: 57 múzeumot záratott be a kormány. Tízmillió magyar ember négymillió színházjegyet vásárol egy évben.
2001-ben Magyarországon 38 ezer orvos dolgozott, 2007-ben 33 ezer. Jelenleg 5,4 millió honfitársunk túlsúlyos, 3,05 millió rendszeresen dohányzik, egymillió alkoholbeteg, egymillió cukorbeteg, egymillió depressziós, 650 ezer tüdőbeteg. A megszüntetett kórházi ágyak száma tízezer. 1990-ben 540 ezer rokkantnyugdíjas élt Magyarországon, 2007-ben 810 ezer. 2001-ben 2100 ittasan okozott közlekedési baleset történt, 2006-ban 2800.
Magyarországon naponta hét ember öli meg magát, legtöbben a dél-alföldi tanyavilágban. 2001-ben a dél-alföldi régióban 105 pszichiátriai kórházi ágy jutott 250 ezer emberre, 2008-ban 36.
Százezer magyar ember közül tavaly 346 ember halt meg rákban, az uniós átlag 227. Ebben európai elsők vagyunk. Rákbetegek gyógyítására Magyarország betegenként átlagosan 49 eurót költ, az Európai Unió országai átlagosan 125 eurót.
Évente 1200 milliárd forintot költünk Magyarország olyan kölcsönjeinek törlesztésére, amely hitelek felvételéről soha senki nem kérdezett meg bennünket. Jelenleg minden adófizető havonta 25 ezer forintot fizet a soha el nem fogyó adósságra. Száz forint jövedelemből hetven forintot elvesz az állam adóba. Ausztriában száz euró jövedelemből 43 euró az adó, Szlovákiában száz korona jövedelemből harminc korona.
Ha a 2002-es választásokat követő kormányok egyetlen döntést nem hoznak, akkor ma a magyar államadósság 17 ezer milliárd forint helyett 9 ezer milliárd volna. A Világbank tanulmánya szerint a magyar gazdaság növekedési lehetősége 2001-ben négy-öt százalék volt – megvalósult: négy százalék. 2007-ben 3,5-4,5 százalék volt – megvalósult: 0,8 százalék.
Az államadósság 2002 májusában 8400 milliárd forint (840 ezer forint fejenként), 2002 decemberében 9000 milliárd forint (900 ezer forint fejenként), 2003-ban 11 ezer milliárd forint (1,1 millió forint fejenként), 2004-ben 12 500 milliárd forint (1,250 millió forint fejenként), 2005-ben 13 ezer milliárd forint (1,3 millió forint fejenként), 2006-ban 16 ezer milliárd forint (1,6 millió forint fejenként), 2007-ben
16 500 milliárd forint (1,650 millió forint fejenként), 2008 nyarán 17 ezer milliárd forint (1,7 millió forint fejenként).
Az állami költségvetés hiánya 2001-ben 481 milliárd forint volt, tavaly 1656 milliárd. Az államháztartási hiány 2000-ben három százalék, 2006-ban 9,2 százalék.
A Transparency International szerint 2001-ben Magyarország 99 ország közül a 31. helyen állt a korrupciós fertőzöttséget tekintve, 2006-ban a Transparency International Hungary (támogatás híján) működését befejezni kényszerült. 2007-ben közpénzek tisztességtelen megszerzéséért hétmilliárd forint bírságot róttak ki autópálya-építő cégekre Magyarországon. Közpénzek tisztességtelen odaadásáért egyetlen embert sem vontak felelősségre.
2008-ban Magyarországon legalább százezer analfabéta és több mint egymillió funkcionális analfabéta él. Ők azok, akik iskolai bizonyítványuk szerint tudnak írni, olvasni, számolni – ám ezek a készségeik az ismereteik megújítására, bővítésére nem elegendők. Az általános iskolát végzettek egyharmada funkcionális analfabéta.
Száz cigány gyermek közül 44 végzi el az általános iskolát, húsz kisegítő iskolát, tizenegy középiskolát végez, s mindössze egy szerez közülük főiskolai vagy egyetemi diplomát. Az alapfokú oktatásban 2001-ben 90 ezer pedagógus dolgozott, 2007-ben 78 ezer. 1990-ben 225 ezer diák tanult szakiskolában, 2006-ban 134 ezer. Magyarországon 73 egyetem és főiskola működik, amelyekben 490 ezer fiatal számára volna hely, ám csak 380 ezer fiatal tanul. A diákok fele kifizeti a képzés teljes díját. 2004 óta a felsőoktatásban tanuló magyar diákok száma folyamatosan csökken. Az államilag finanszírozott felsőoktatási helyeken a diákoknak az alapképzésben 105 ezer forint tandíjat kell tanévenként fizetniük, a mesterképzésben 150 ezer forintot. A minimálbér 65 ezer forint.
Kutatásra-fejlesztésre 2001-ben a bruttó hazai termék 1,9 százalékát fordították, 2008-ban 0,9 százalékát. 2005-ben a külföldön „hosszú távra berendezkedett”, hazatérésüket nem tervező magyar tudósok aránya hatvan százalék volt, 2008-ban 75 százalék. Négy frissen megszerzett magyar természettudományos diplomás közül legalább egy külföldre vándorol. 1990-ben 36 ezer kutató foglalkozott kutatás-fejlesztéssel, 2006-ban 26 ezer.
Magyarország a gazdasági versenyképességet tekintve 2000-ben a 29. helyen állt, míg 2007-ben a 38. helyen. 2007-ben száz adózó közül mindössze tizenheten rendelkeztek adójuk egy százalékáról. Már a gazdasági válság kirobbanása előtt is nyilvánvaló volt, hogy Magyarország ezzel a kormányzással 2009-ben is a régió leggyengébb gazdasági teljesítményét produkáló országa lesz. A növekedési előrejelzések szerint akkor Lengyelországtól és Csehországtól ötszázalékos, Szlovéniától négyszázalékos, Szlovákiától 4,5 százalékos, Romániától 6,5 százalékos, Bulgáriától hétszázalékos, míg Magyarországtól 2,5 százalékos gazdasági növekedést várnak. Ez a várakozás időközben nulla százalékra módosult.
Az unióban Magyarországon a legrövidebb az emberek várható élettartama, és még rövidebb az egészségben eltöltött élettartam. „Ha van Isten, ne könyörüljön rajta…” – vonja le a konklúziót az irodalmi folyóirat. Jómagam nem volnék ennyire szemérmes. A statisztika alapján ugyanis nem csupán egy rossz kormányzás, hanem a békeidőben való csendes népirtás körvonalai rajzolódnak ki. A bázisként használt „utolsó békeévben”, 2001-ben Orbán Viktornak hívták a miniszterelnököt, azóta pedig Medgyessy Péternek és Gyurcsány Ferencnek. Ezt az országrontást a világméretű konjunktúra idején produkálták – erre a „teljesítményre” szakadt rá aztán a világválság. A számok nem beszélnek róla, de a magyar népet szó szerint sírba tevő kormányzás a totális hitelvesztéssel érte el történelmi mélypontját. Elillant a politikai, az erkölcsi, majd a gazdasági hitel. Mit érdemel az a bűnös, akinek az életünk a szennyes kezében van?