Ilyen a világ?

Dőltek a dominók, több százezer néhány perc alatt, az RTL Klub pedig közvetített. Néha megnyugtató ilyen értelmetlenségeket nézni a tévében. Szujó Zoltán riporter láthatólag felkészült az estére, tankönyvízűen hadarta az adatokat, majd eljött a pillanat, mikor arról kellett beszélnie, hogy a „pókember”, Alain Robert felmászott a párizsi Concorde téren felállított obeliszkre. A francia férfi akkor különböző arcképeket vitt magával a ruháján, jelezve elkötelezettségét Szujó szerint az emberi jogok iránt.
A négy arckép ki is rajzolódott a dominók ledőlését követően: Che Guevara, Pierre abbé, Geronimo és a dalai láma. Elsőként azonnal a lángoló tekintetű, szakállas kommunista forradalmár tűnt fel, Szujó Zoltán pedig már mondta is, hogy kiről van szó. Szerinte Che Guevara argentin emberi jogi harcos volt. Az átlapozott lexikonokból ezt a mondatot tartotta legjellemzőbbnek erről az emberről. Úgy vélte, azt nem fontos megemlíteni, hány ember halála szárad a lelkén, hogy szovjet stílusú kényszermunkatábort állíttatott fel Kubában, hogy ránk maradt magvas gondolatai némelyike – politikailag korrekt szóval élve – megosztó („Az ellenség könyörtelen gyűlölete egyre ösztökél, hatékony és szelektív hideg gyilkológéppé alakít minket” – írja egy levelében), s azt is lényegtelennek tartotta a műsorba tenni, hogy a mozgalom érdekében Che személyesen is gyilkolt. Eutimio Guerra, korábbi elvtársa, állítólagos áruló kivégzéséről így emlékezik meg: „Egy 32-es kaliberű golyót röpítettem az agya jobb féltekéjébe, amely a bal halántékán jött ki. Rövid ideig még nyögött, majd meghalt.” Che Guevara nem volt emberi jogokért küzdő aktivista.
Szujó Zoltán mégis ezt mondta. Aki nézte a dominók dőlését, s esetleg tényleg nem hallott még Che Guevaráról, mostantól valóban azt hiheti, hogy Szujó Zoltánnak igaza van. Pedig az igazság itt nem számít, hiszen nem történelemórát közvetít az RTL, hanem egy szórakoztató műsort, ahol a riporter feladata a pörgős események közvetítése, jó hangulatot teremtve, viccelődve, s néha információmorzsákkal értelmezve a látottakat. Szujó Zoltánnak óriási a felelőssége, hiszen amit mond, azt a rengeteg tévénéző hallja, és a televízió mágikus hatásának köszönhetően el is hiszi, ha nem tudja biztosan, hogy a kommentátor nem mondott igazat. Érdemes lenne megnézni, hogy az ilyen buta jellemzések következtében hányan gondolják Che Guevarát alapvetően jó embernek.
Nem az RTL-es riporter persze az egyetlen ilyen történelemhamisító, aki vélhetőleg nem tudatosan csal, csak a vállán nyugvó felelősségre fittyet hányva beéri a mások által szajkózott hazugságokkal. Látni lehet, hogy a dokumentumfilmeket adó, elméletileg igényes csatornák történelmi műsoraiban pillanatok alatt átsiklanak Trianonon azzal, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiát – s nem Magyarországot – a háborús vereség után több országra osztották, és a korábban elnyomott kisebbségek így kiharcolták az önrendelkezés jogát. Ezen műsorok eredetileg angolul készültek, s azt fordítják le magyarra, anélkül, hogy az eredeti anyag tévedéseit korrigálni tudnák. Nem az a baj, hogy az angolok vagy a franciák így látják, hanem az, hogy a külföldi tulajdonos csúnya történelemhamisítása bekerülhet magyar fordításban a Magyarországon sugárzott televízióba. A bulvárújságírásban pedig hemzsegnek az olyan hibák, amelyekre az ember legyint, pedig nagyon sok olvasóhoz eljutnak az ellenőrzés nélküli butaságok. A 2006-os libanoni háborúban egy kisgyermeket karjába vevő ENSZ-katona volt látható egy bulvárlapban, zubbonya mellrészén a jellegzetes világoskék földgömbbel. A képaláírás szerint: „Amerikai katonák is részt vettek a menekültek mentésében”. Libanonban nem voltak, és ma sincsenek amerikaiak.
A Misszió című film zárójelenetében hangzik el egy örökbecsű beszélgetés az őserdei misszió elpusztítását engedélyező, lelkiismeretével küszködő bíboros és a mészárlást végrehajtó portugál követ között. „Ezen a világon kell működnünk. A világ ilyen!”
– mondja a portugál. Altamirano bíboros így válaszol: „Nem, senor Hontar. Ilyenné mi tettük. Én tettem ilyenné.”