Kína előre menekül

A világválság Kína gazdaságának sokrétű problémát okoz, s Peking már a riasztó adatok napvilágra kerülése után nem sokkal elbúcsúzott a hagyományosnak mondható tíz százalék feletti GDP-növekedéstől. Kína saját gazdaságösztönző csomagot tervez bevezetni, amellyel átvészelheti a nehéz időket.

A dalai láma tárgyalna. A dalai láma továbbra is úgy gondolja, hogy a párbeszéd az egyetlen mód a tibeti autonómia ügyének rendezésére a Kínával folytatott legutóbbi tárgyalások kudarca ellenére – jelentette be az indiai száműzetésben élő tibeti vallási vezető szóvivője. A Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú képviselője hétfőn azt mondta, eredménytelenül végződtek a Peking és a dalai láma képviselői között november elején lezajlott megbeszélések, és a központi kínai kormányzat semmiféle engedményre nem hajlandó Tibet státusának meghatározása terén. (MTI)

Kína gazdasága ugyan nagymértékben függ az exporttól, de ahogy gazdagodik az ország, úgy a belső fogyasztás is egyre jelentősebb. Az új program erre koncentrál, minthogy iparcikkeire a nemzetközi kereslet csökkenni fog, és a javulásra valószínűleg hosszú távon sem lehet számítani. A gazdasági fejlesztő csomag négyezermilliárd jüan (460,5 milliárd euró) befektetést igényel, s két évre elosztva fogják felhasználni tíz különböző területen. Ezek között van a vidéki infrastruktúrafejlesztés, házépítés az alacsony jövedelműeknek, technológiai kutatások, valamint a májusi földrengés által elpusztított területek újjáépítése. A hozzáadott tőke mellett a kínaiak csökkenteni fogják az adókat, hogy segítsék az ipari cégek munkásfelvételét, a kereskedelmi bankok hitelplafonját pedig eltörlik a stratégiai fontosságú tervek kivitelezése esetén.
Kína az 1998-as ázsiai pénzügyi válságot is megszenvedte, s most az akkori tapasztalatok alapján tervezi jövendő lépéseit, mondta Csia Kang, a pekingi pénzügyminisztérium egyik kutatóintézetének igazgatója. Csia úgy vélte, az adócsökkentéssel elősegíthetik a vállalkozások befektetéseit a hazai piacon. A mostani lépések jelentőségét nem érdemes alábecsülni egy olyan nehezen mozgó gazdasági egység, mint Kína esetében. Az 1978-as nyitás óta nagyon kevés esetben változtattak gazdasági szemléletet, így a mostani törekvések jelzik a probléma súlyát és a pekingi vezetés hajlandóságát a változtatásra. A cél továbbra is a nyaktörő gazdasági fejlődés fenntartása, mivel ez a társadalmi stabilitás kulcsa. A négyezermilliárdos gazdasági segélycsomag sokat lendíthet az exportja csökkenésével súlyos krízis előtt álló kínai gazdaságon, de rövid és középtávon sem várhatók jó eredmények az ázsiai birodalomban. A mintegy 1,9 ezer milliárd dolláros kínai tartalékok egy része nyugati üzletek működését biztosítja, 54 százalékuk pedig amerikai államkötvényekben van lekötve, s nem tudni, ebből mennyire lesz szükség ahhoz, hogy stabilitást biztosítsák. Ha Kína csak a felhalmozott tőkéjéből tudja a megszokott fejlődését fenntartani, azt a Nyugat is nagyon súlyosan meg fogja érezni.