Koraszülött jóléti hadova

Mihelyst befejeződött a nemzeti csúcs, kitört a hangzavar. Bár ez a gittrágó összejövetel terjesztett némi avas szagot, amellett, hogy sem a cigányokat, sem a nagycsaládosokat, sem a nyugdíjasokat nem hívták meg a gyülekezetre, egészen jól elintézték helyettük a jövőjüket. A szocialista képviselőnő, akinek privatizátori beosztása idején a szeme sem rezdült a nemzeti vagyon kiárusításán, sőt hangsúlyozottan „törvényesen” döntött az aktuális ügyekben, ájtatosan elfohászkodta, most kellene az összefogás, félretenni a pártpolitikai elfogultságokat, amelyre, mint mondta, egyesek sajnos képtelenek. Na, vajon kire gondolt? Ekkor zártam el a tévét, az elvtársnő pontosan úgy viselkedett, ahogyan az elvtársak szoktak. Fogjunk össze, nagy a baj, most kell egységet felmutatnunk, ami azt jelenti, hogy mi majd megmondjuk, mi az egység. Ti meg csatlakoztok. Hogy miért? Mert a szocialisták a magukén kívül nem ismernek igazságot, náluk az összefogás azt jelenti, hogy rajtuk kívül mindenki fogja be a száját.
Ezt hívják ők nemzeti egységnek. Képesek voltak kitalálni a nyilvánvaló hazugságot, hogy a nép Sólyom jelenlétét követeli. Ugyan, de nálunk nincs tájékozatlanabb és butább nép Európában, hát minden hülyeséget el lehet velünk hitetni, még azt is, hogy Sólyom direkt nem akarja megmenteni a hazát. Sólyom László kitűzőnek kellett Gyurcsány zakójára, és a miniszterelnök mélyen meg volt sértve, mert az elnök ellenállt az erőszakosságának. Nem hiányzott onnan Sólyom László, volt ott helyette számtalan hajdani MSZMP-tag, szakszervezetis és milliomos. A zseniális ötletük természetesen a megszorítás volt. Ezt ajánlották a bankárok, a milliomosok és a szakszervezeti vezetők. Persze akadt kivétel, de az elvtársak boldogan követelték a bérek befagyasztását, bércsökkentést, a nyugdíjasok és a családok további sarcolását. Mindenkinek ki kell vennie a részét a megszorításokból – szólt a kórus. Ha ekkor Gyurcsány Ferenc kiszáll páncélozott Audijából, és átül egy Opel Corsába, elhiszem, hogy a válság kezelésének élére állt, de így továbbra sem hihető egyetlen szava sem. Már másnap megjelentek a liberális sajtóban a „szakszerű” dörgedelmek és gúnyiratok, amelyek hivatottak igazolni, hogy ez az amúgy nacionalista és rasszista magyar nép aljas módon túlfogyaszt, többet költ, mint megtermel, dőzsöl nyakig a hitelekben, úszik az adósságban, és nyugati színvonalat szeretne arra az etióp bérére.
Mindig elborzadok, amikor a kőkemény ostorozásokat olvasom, és kezdem hinni, hogy a cikkíróknak fogalmuk sincs a hús-vér emberekről. Azzal a kifejezéssel, hogy túlfogyasztás, végképp nem lehet mit kezdeni. Mihez képest túlfogyasztunk? Az amerikai kertvárosiakhoz képest, az amerikai rasztákhoz, az osztrák nyugdíjasokhoz vagy a Bermudákon telelő angol nyugdíjasokhoz képest? De összevethetjük fogyasztásunkat a volt Osztrák–Magyar Monarchia osztrák felével. Miért, nekünk ez nem járna? Vagy nekünk csak visszeres lábú, lógó harisnyájú, rossz kabátú, fodrászt soha nem látott, fogatlan, lenőtt körmű nyugdíjasaink vannak, akik életüknek ezt a részét menekülve, osonva töltik, mert szegények, öregek és utálják őket?
Nekik miért nem jár, mint a szomszédoknak, boldog öregség, utazás és gondtalanság? Ki vette el a nyugdíjukat? Hová lettek a szocializmus alatt befizetett milliárdok? Hová lett a nyugdíjasok pénze? Ki volt akkor kormányon? Csak nem a szocialisták elődpártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt? És most ezt az alamizsnát, mert azért lássuk be, 60-80 ezer forint alamizsna, tovább akarják kurtítani. Megélni nem lehet belőle, temetéshez kevés, ha meg a nyugdíjas szerez magának munkát, agyonadóztatják. Mégis miről kellene még lemondaniuk? Egész életükben gürcöltek, mindig az orruknál fogva vezették őket, még most is becsaphatók és átverhetők. És akkor jön a nemzeti csúcs, ahol, na mi jut eszébe Dávid Ibolyának meg a többi hasonszőrűnek: vegyék el a 13. havi nyugdíjat, és fagyasszák be a nyugdíjemelést. Ennyire fussa. És a nagy szégyenkező, a milliárdos nem ajánlja fel az egyévi jövedelmét, ha nem is egy új Akadémiára, de a nyugdíjasok vagy a gyermeküket egyetemre járató nagycsaládosok gondjainak enyhítésére.
Túlfogyasztó Magyarország, koraszülött jóléti állam? Mit neveznek politikusaink túlfogyasztásnak, mit hánynak a közgazdászok a magyarok szemére: a 65 négyzetméteres panellakást? A harminc évre eladósodott hatlakásos társasházi lakásokat, amelyek felépítésére rendszerint ráment a házasság, mert a szocialista hiánygazdaságban csak két dolog nem volt: megfizethető munkaerő és építőanyag. Ezért a családok felváltva zsákmányolták ki a közeli rokonságukat, valamint önmagukat. Ez lenne a túlfogyasztás? A csempézett fürdőszoba bojlerral? Vagy kicsit később a videó, a színes tv vagy a plazmatévé, amit úgy emlegetnek, mint a bűnös pazarlás ikonját. 2008-ban a plazmatévé Európa egyik uniós országában fene nagy luxus? Autót tartani csak a mérhetetlen gazdag országok lakóinak előjoga? A magyarok évtizedeket álltak sorba egy életveszélyes papírdobozért, amit Trabantnak neveztek, és a tervezőjét nem állították soha bíróság elé. És tessék! Most folyamatosan kell visszavenni a márkás kocsikat, mert ezek a mohó és renitens magyarok nem tudják fizetni a hiteleket. Hogy micsoda felelőtlen népség ez. Az a konkrétum senkinek nem jut az eszébe, hogy száz magyar közül 90 nem tart a sifonérban 2-3 millió forintot. Amúgy Magyarországon nincs is olcsó autó, készpénzben még a Suzuki is elérhetetlen a magyar átlagfizetésből. A magyar átlagfizetés szánalmasan kevés (átlag: 206 200, nettója 125 100 forint) és ezt akarják most csökkenteni. Egy külföldi cég ügyvezető igazgatójának évi 15 milliós átlagával összemérve, van 125 ezer nettónk és hozzá majd 400 ezer munkanélküli. Mi még a bűnünk? Hogy szeretnénk olvasni, de szinte nincs már könyv 4000 forint alatt. Az olvasás mint túlfogyasztás…
Nem újság, hogy az ország lakosságának nagy hányada egyáltalán nem nyaral. És nem azért, mert nem szeretne, hanem mert nem telik rá. Ne tévesszenek meg bennünket az utazási irodák betelt táblái a tengerparti nyaralásokat illetően. Nem a nyugdíjasok, a bérből és fizetéséből élők hevernek a napernyők alatt. Azok utaznak, akiknek eddig is telt a banki jövedelmekből, tizenharmadik, tizennegyedik havi fizetésből, bónuszból, miniszteri jutalomból, osztalékból, sikkasztásból, tanácsadói tiszteletdíjból, kenőpénzből, feketemunkából. Meg akik képesek hitelt felvenni a nyaralásukra. Túlfogyasztás? Koraszülött jóléti? A rendszerváltás után húsz évvel, a beígért piacgazdaság jóvoltából miért, hogy még ennyire sem telik? Mit rontottak el annyira, hogy az átlagcsalád pazarlónak minősül, mert nyaralni akar? Amihez joga van a világ minden dolgozójának a némettől a franciáig (utóbbiak egy hónapot nyaralnak), csak a magyarok fogják vissza magukat, csak a mi piacgazdaságunk egy szörnyszülött hibrid, ahol nem az boldogul, aki becsületesen dolgozik, hanem aki seftel, lop, korrumpál és csal.
A Magyar Szocialista Pártnak létkérdés, hogy a túlfogyasztás gombócát letuszkolja az emberek torkán. Még mindig reménykednek, hogy a százszor megbukott lemezüket százegyedszer is beveszi a jónép. Miközben az elmúlt ötven évben, plusz a mostani hatban is ők a hatalom korlátlan urai. Ötven év alatt a buta középszer országává silányították Magyarországot, most viszont a munkanélküli koldusok országa a cél. Semmi kreatív ötletük nincs a válsághelyzet feloldására, az állandó fékezés és a tömegek kizsebelése még egyszer sem vált be. Van viszont egy jó hírem: tényleg csökkent a fogyasztás, kivéve egy területet: a használt textíliák, azaz a rongyoldák és turkálók forgalma szédületesen nőtt.