Nyomorba döntve

Nemhogy az éjszakai órákban, de még nappal is Románia legsötétebb időszakait idéző hangulat uralkodik a KőKin – azaz Kőbánya–Kispest vasútállomáson, ami egyben a hármas metró végállomása is. A történet hét éve kezdődött, amikor egy multi úgy döntött, plázát épít az állomás mellett, és felújítja a csomópontot is. A szocialista vezetésű önkormányzat és a kerület országgyűlési képviselője lelkesen asszisztált mindehhez. Húszmilliárd forintos beruházásról van szó, amiből eddig a romboláson kívül semmi sem valósult meg.

Kora reggel, munkába igyekvő asszonyok, férfiak özönlenek ki az elővárosi vonatokból Kőbánya–Kispesten. Naponta több tízezer ember fordul meg itt, munkába menet és jövet, nem beszélve a környékbeliekről, ügyes-bajos dolgukat intézőkről, a diákokról. Nyilván ez a stabil átmenő forgalom inspirálta arra a belga befektetőt, hogy a vasúti és tömegközlekedési csomópont mellé bevásárlóközpontot építsen. Az utazóközönség a kilátásba helyezett hatalmas fejlesztések árnyékában oda jutott, ha valakire véletlenül rájön a szükség, végső lehetőségként a buszmegállók köré épített, majd a beruházás miatt eldózerolt bódésor romjai között könnyíthet magán – már ha ismeri a menekülőutakat, és kijátssza a biztonsági őrök éberségét, akik jobb híján – saját bevallásuk szerint – szintén oda járnak. A köztéren történő ürítkezés viszont szabálysértés, amit a rendőrség pénzbírsággal szankcionálhat, ha rajtakap valakit. Ahogy egy idős ember mondta, miután leszállt a nyíregyházi gyorsról – amin nem sikerült olyan WC-t találnia, ahová lett volna gyomra belépni –, megfontolja, vesz egy csomag papírpelenkát magának is, mielőtt az unokái meglátogatására indul a fővárosba. Ugyanis „prosztatás”.
Féldecisre szakosodott galerik
Igaz, a plázaberuházás ötlete előtt sem volt a KőKin eldorádó. A „Köjál” rendszeresen kijárt a folyosón fetrengő hajléktalanok nyomait eltakaríttatni, fertőtleníteni. A bankautomatát leszerelték, mert ahol állt, az a védett sarok volt a kedvenc hálóhelyük. A kis boltok előtt a féldecis üvegek gyűjtésére és visszaváltására galerik alakultak a helybéli alkoholistákból. De legalább volt egy tűrhető, tiszta nyilvános WC. Más kérdés, hogy fizetős. Az ingázók – leginkább családanyák – a vonatjuk indulásáig be tudtak vásárolni a metrókijárattal szemben lévő élelmiszer-áruházban, vagy éppen a húsboltban, ahol kitűnő volt az áru minősége, és mindig volt valamilyen akció. A folyosó végén állt a patika, vele szemben a könyvesstand, de akinek ruhára, cipőre volt szüksége, a kis boltokban ahhoz is olcsón juthatott hozzá.
A különféle gyorsbüfék előtt reggel és este is kígyóztak a sorok: diákok, munkába igyekvők vették a lángost, a pizzát. Az ingázók életét jelentősen megkönnyítő szolgáltatások elérhetők voltak. Egészen tavaly decemberig. Az új, gigantikus pláza terve egyik pillanatról a másikra egy túlélőtáborhoz tette hasonlatossá Budapest egyik legnagyobb közlekedési csomópontját, ahová már csak az merészkedik be, akinek nincs más lehetősége. A boltok, presszók bezártak – egy-egy maradt mutatóba – és immár valóban átvették az uralmat a hely fölött az antiszociális elemek.
Fojtó bűz a váróban
Este tíz után, ha valaki véletlenül lekéste a vonatot, választhat: mulatozó, esetleg éppen aléltan heverő csavargók között várja ki az indulást, vagy inkább ácsorog és didereg az utastársaival a vágányok mellett. Az sem életbiztosítás, mert a pumpolásra szakosodott egyének ismerik ezt a taktikát. A kis váróterem sokszor a bekuckózó fedélnélküliektől szaglik, nem igazán komfortos környezet. A vasutas alkalmazottak, akik nap mint nap szembesülnek a helyzettel, érthetően igyekeznek kerülni a bajt. A vágányok mellől jól látható a folyosó, ahol éppen kölyökcsapat vonul hangoskodva a buszpályaudvarra. A metróbejárattal szemben már lövöldözés is volt egy bandaháború következtében, és más erőszakos bűncselekmények is megestek itt.
Az egyik biztonsági őr, aki a belga cég ingatlanát őrzi, azt mondja: valóban pokoliak a viszonyok. Amit a KőKiről korábban mondtak, most – a nagy beruházási láznak köszönhetően – valósággá vált, a legborúlátóbb értékeléseket is felülmúlva. Fiatal társa szintén így vélekedik. Az egyetlen bolt előtt, ami még nyitva tart, hajléktalanok dáridóznak, hiába szólítgatják társnőjüket, az maga elé réved, csak kutyája vakkant néha vissza, körülötte tócsa. A műszak végeztével hazatérő, ingázó vasutasok is jobb híján a bolt előtt találkoznak.
Csak legyintenek, ha a MÁV-ról, az állomásról kérdezem őket.
Monori találgatások
– Nézzen körül! Lassan már a lépcsőket sem lehet használni, s hogy a mozgólépcső rossz, az már nem meglepetés, csak az idős rokkant embereknek, akik éppen itt szállnak ki. Milyen magyarázat kell még ehhez? – kérdez vissza egyikük. És azt mondja: inkább azzal foglalkoznánk, hogy a monorierdei balesetért ki a felelős valójában. Egy közeli település nevét emlegeti, ahol nemrégiben fejezték be az állomás felújítását, de konkrétumokat nem akar mondani.
Kőbánya–Kispest állomás ügye immár öt éve borzolja a kedélyeket. Akkor jelentkezett a befektető, aki azt ígérte, nemcsak bevásárlóközpontot épít az állomás mellé, de felújítja a tömegközlekedési csomópontot is.
Ahogy Tarnai Richárd, a Fidesz önkormányzati képviselője mondja, a beruházó engedélyezéssel kapcsolatos jogi szabálytalanságai miatt a bíróság az építkezést nemrégiben jogerősen leállította. Az engedélyezés egyaránt vonatkozik a közlekedési csomópontra és a bevásárlóközpontra is. Tehát vélhetőleg a közeljövőben a tűrhetetlen állapotok megváltozására nincs esély sem. A képviselő elmondta azt is: a szocialista vezetésű önkormányzat a felelősséget az ellenzékre igyekszik hárítani, mondván, hogy ők „bujtogatták” a civil szervezeteket, amelyek feljelentéseket tettek a pláza építésének ügyében, mivel úgy vélték: túl nagy a létesítménnyel járó környezeti pluszterhelés. Azonban – hívja fel a figyelmet – a beruházó vállalta, hogy különféle telekcserék fejében – az építtetőé lett az erdei napközi és a sportpálya is – a teljes közlekedési csomópontot felújítja. A telkek a birtokába kerültek, de a munka nem készült el. A civilek pedig csak a pláza építésének tervét támadták, ettől függetlenül a csomópont felújítását megkezdhette volna a cég, ugyanis a megállapodás már több évvel ezelőtt megszületett.
Semmit sem számítunk
Eddig azonban csak a romboltak, és – tekintetbe véve többek között a világgazdasági válság hatásait is – kétséges, hogy a beruházásból – különös tekintettel a csomópont felújítására – egyáltalán lesz-e valami. A fővárosi és a kerületi vezetés felelőtlensége miatt tavaly vállalkozók kerültek utcára, több száz munkahely szűnt meg – gyakorlatilag a semmiért – szögezte le a képviselő.
A hirtelenjében kettévágott függőfolyosó mellett a bezárt üzleteket elnézve valóban csak arra a következtetésre juthat az utazó – legyen az például a ferihegyi repülőtérről érkező külföldi – hogy ez itt nem Európa. A külföldi persze továbbutazik, de azok, akik nemcsak energiájukat, de kevéske pénzüket is arra áldozzák, hogy dolgozzanak, fizetve az ingázással járó költségeket, nap mint nap szembesülnek azzal: semmit sem számítanak.