Százezer családot tesz tönkre a kormány

Az ország azzal lesz kénytelen szembenézni néhány év múlva, hogy tízezrekkel gyarapodott az örökre segélyekre szorulók száma – ilyen következményei lesznek Márkus Eszter, az ELTE gyógypedagógiai karának főigazgató-helyettese szerint annak, ha a kormány valóban drasztikusan csökkenti a sérült gyermekek korai fejlesztésére szánt támogatását. Hámori József agykutató arra világított rá, hogy a korai fejlesztéssel a gyerekek jó része később teljes életet élhet. A szóban forgó normatívát nemcsak csökkentenék, de felhasználásának módját is életidegen feltételekhez kötnék, az intézkedés százezer családot érint.

Mi is az a korai fejlesztés? Miért fontos pedagógiai eszköz az öröklött, illetve szerzett hátrányok leküzdésében? – tettük fel a kérdést szakembereknek azután, hogy kiderült: a kormány a megszorító intézkedése révén akár egyhatodára (!) csökkenthet jövőre a sérült gyerekek korai fejlesztésére szánt támogatás. Hámori József agykutató arra hívta fel olvasóink figyelmét, hogy az agy fejlődése a születéstől kezdve szakaszosan megy végbe. A fiatal agy állandó fejlődésre van kényszerítve, de ha ebben a folyamatban megakadások történnek a kritikus időszakokban, később jóval nagyobb energiával lehet – ha egyáltalán lehet – orvosolni a bajt. Kiemelte, az egyre gyakoribb diszlexia és más tanulási nehézségek gyökerei többnyire a gyermekek megszületése utáni néhány évben keresendők. Ebben az egész későbbi élet lehetőségeit meghatározó időszakban nem- csak az esetleges biológiai deformációk, fogyatékosságok a meghatározók: a szociokulturális környezet legalább olyan lényeges. Éppen azért fontos a korai fejlesztés, mert ezzel az eszközzel nemcsak a biológiai hátrányokat – mint például egy végtag hiánya –, hanem a kulturális lemaradásokat is kompenzálni lehet.
Inkább a segély egy életen át?
Erre hívta fel a figyelmet az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karának oktatási főigazgató-helyettese is. Márkus Eszter docens úgy véli, a korai fejlesztés támogatási rendszerének drasztikus megcsonkítása, átalakítása mind az ország, mind az érintettek érdekeit sérti. Ahogy fogalmazott, legkevesebb százezer gyermekről van szó és a családjaikról, amelyek a gyermek betegsége miatt most még nehezebb helyzetbe kerülnek. Az átgondolatlan intézkedések hosszú távon sokkal többe fognak kerülni az adófizetőknek, mint a most remélt költségvetési megtakarítás. A korai fejlesztés segítségével ugyanis az esetek jelentős százalékában el lehet érni, hogy a biológiai és társadalmi okok miatt hátrányos helyzetű gyermekek később teljes életet éljenek, és rendes adófizető polgárok váljanak belőlük, az egész közösség hasznára. Ehhez viszont az kell, hogy kellő időben megkapják a megfelelő szakmai segítséget. – A kormány takarékossága éppen azt nehezíti meg, hogy a lehető legszélesebb és ráadásul a leginkább rászorulók körében megvalósulhasson az a gyógyító tevékenység, amelynek hiányában az ország azzal lesz kénytelen szembenézni néhány év múlva, hogy tízezrekkel gyarapodott az örökre segélyekre szorulók száma.
A korai fejlesztés tekintetében nem szűkíteni, hanem bővíteni kellene a rendelkezésre álló forrásokat. Ez lenne az igazi befektetés a jövőbe – szögezte le Márkus Eszter. Elmondta azt is: a gyógypedagógusok közül sokan megalázóan alacsony bérek mellett és sokszor igen nehéz körülmények között vívják mindennapi küzdelmeiket a gyermekekért, a legtöbb esetben pusztán a hivatástudat tartja meg őket ezen a pályán. A korai fejlesztés az egyik legfontosabb kulcs ahhoz, hogy minél több gyermek leküzdhesse hátrányait, és a többi társával együtt tanulhasson, dolgozhasson, de úgy, hogy erre valóban képes is – mutatott rá.
A vidéki betegek a fő vesztesek
A költségvetés törvényjavaslatai között azonban olyan módosítás szerepel, amely teljes mértékben szétzilálná a még meglévő és működőképes országos gyógyító hálózatot. Ez újabb csapást jelentene elsősorban a vidék Magyarországára, főként az eleve hátrányos helyzetű roma lakosságra. A nagyvárosokban és a fővárosban az ilyen gondokkal küszködő családok jóval könnyebben boldogultak eddig is.
Ahogy Bicsákné Némethy Terézia, a Zala megyei Nyitott ház Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézet igazgatója mondja, azért indítottak aláírásgyűjtést és fordultak petícióval a képviselőkhöz, hogy tudatosítsák, ez a hozzá nem értők számára látszólag jelentéktelen ügy milyen mélységében érinti a társadalmat. Eddig csaknem kétezer aláírás gyűlt össze. – Ha a parlament elfogadja a törvényt, azzal nemcsak a korai fejlesztés, hanem az úgynevezett fejlesztő-felkészítő szakszolgálat esélyei is jelentősen romlanak. – A fejlesztő-felkészítő az egyre mélyülő társadalmi, szociális szakadékok mellett a családok számára az az utolsó mentő öv, ami a közoktatáson keresztül a társadalomhoz kapcsolja őket. Ennek dacára a két szakszolgálat finanszírozása öt éve változatlan, tehát eddig is egyre nehezebben tudták megszervezni a rászoruló gyermekek ellátását – olvasható az országos intézményhálózat közleményében is.
Amint szerdai számunkban megírtuk: a korai fejlesztésre eddig 240 ezer forint volt ellátottanként az éves normatíva, a fejlesztő felkészítésre pedig 325 ezer forint évente. Ez az összeg most 228 ezer, illetve 310 ezer forint lesz, dacára az inflációnak és a költségek drasztikus növekedésének. Ez azonban a kisebbik érvágás, az elszámolási mód tervezett megváltoztatása ugyanis a gyógypedagógiai iskolák forrásait akár az ötödére-hatodára is csökkentheti. Az új támogatási tervezet ugyanis csak akkor engedélyezi a normatíva lehívását, ha a gyermek naponta – a képzési idejére lebontva – megjelenik az oktatási intézményben. Ez azt jelenti, hogy eddigi egy-két nap helyett a vidékről a regionális központokba irányított rászoruló gyermekeknek – ahhoz, hogy az utánuk járó támogatást az adott intézmény egyáltalán megkapja – minden nap ingázniuk kell.
Az eddigi gyakorlat szerint a korai fejlesztés és a fejlesztő-felkészítő ellátási forma igazodott a gyermek sérüléséhez és korához, ezért heti két, három, négy vagy öt óra foglalkozást írtak elő a szakemberek és csak heti egy, esetleg két alkalommal kereste fel a szülő gyermekével az intézményt. Most, úgy tűnik, a minisztériumi bürokraták a társadalom humanista értékeire és gazdasági érdekeire való tekintet nélkül hajlandók összekuszálni mindent.
Kétszáz kilométer naponta
A tanórák így a megállapított kötelező óraszám függvényében akár 15 percre is csökkenhetnek. Az utazást az egészségbiztosítási pénztár finanszírozza: van olyan település, ahonnan csaknem száz kilométert kell utazni az illetékes ellátóhelyre. A jogszabály módosításával mindössze néhány száz milliót spórol a kormány. Könynyen meglehet, hogy ennél többet veszt az ügyleten az egészségbiztosítás, mivel a gyerekek és kísérőjük utaztatását közpénzből fedezik. És akkor még nem beszéltünk arról, milyen embertelen arra kényszeríteni ezeket az amúgy is meggyötört családokat, hogy újabb terheket vegyenek a nyakukba. – A tervezett módosítás miatt az érintett családokból legalább egy személy mindenképpen kiesik a munkaerőpiacról, a családok jövedelme csökken, marad a segély az önkormányzatoktól – magyarázza lapunk kérdésére Bicsákné Némethy Terézia, a zalai központ vezetőnője, hogy miért mindannyiunkat érintő, komoly gondról van szó.
Az igazgatónő szerint ha a parlament megszavazza az új törvényt, akár az is elképzelhető, hogy az egész ellátórendszer össze fog omlani, de legalábbis biztosra vehető: az ellátásokhoz jóval kevesebben férnek hozzá, és ezek pedig nem a legrászorultabb rétegek soraiból fognak kikerülni.
– Ismét a legkiszolgáltatottabbak bőrére játszanak – fogalmazott kérdésünkre egy vidéki pedagógus, aki húsz évet töltött a gyógypedagógiai pályán, és most egy regionális központban dolgozik. – Csak ha a saját diákjaimat nézem – folytatta a névtelenséget kérő szakember –, kapásból tudok mondani hármat, akiket a szülők nem fognak mindennap behozni. Már az is öröm, ha egyszer egy héten megjelennek az órán. A mi iskolánkban a családok háromnegyedének gondot okoz az is, hogy a havi pár száz forint osztálypénzt befizessék. És hogy a gyerekek otthon milyen ingerszegény környezetben élnek, arról ne is beszéljünk – teszi hozzá. Kérdésünkre, hogy ilyen feltételek mellett mi tartja a pályán, azt felelte: a szeretet.