Vajon mit szólna a XIX. század nyolcvanas éveiben született Wlassics báró a mai Balaton állapotához? Ilyen jövőről álmodott-e, és vajon megvalósult vagy kificamodott az, amit remélt? A múlt örökségét őrzi-e – Pálóczi Horváth Ádám szavaival – „országunk kisded tengere”?
Az északi oldal szimbolikus fogadókapuja Tihany. Aki a tavat látogatja, legtöbbször a félszigeten is időz egy kicsit, ha máskor nem, rossz időben, éppen ezért a nyári szezon végén érdemes figyelmünket a településre szegeznünk: hol jár ez a zarándokhely az idő tengerében?
Jankó János néprajztudós 1902-es Balaton-könyvének adatai szerint Tihanyban a századfordulón 893 bejegyzett lelket tartottak nyilván. Az állandó lakosok száma ma 1392. Az adat meghökkentő, hiszen azt gondolná az ember, hogy a népesség jóval meghaladja a száz évvel ezelőttit. Hát, jóval nem, csak valamivel. A magyarázat abban keresendő, hogy Tihany a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, éppen ezért nem lehet bővíteni a települést. Nagyon nehéz lakótelkeket kialakítani. Pedig a fiatalok szeretnének a helységben maradni. Ők is érzik, amit Kosztolányi Dezső anno így fogalmazott meg: „Újfajta romantika keletkezett ezeken a partokon.” A megállapítás mára is érvényes. Csakhogy nem tudnak a fiataloknak egész éven át tartó munkahelyeket biztosítani. Tihany – lássuk be –, az idegenforgalomból él, és az idény hat-hét hónapig tart. Utána le is út, fel is út. Az önkormányzat minden talpalatnyi helyért megküzd a szakhatóságokkal annak érdekében, hogy egy-két lakótelket kialakíthasson. Nem a nyereségvágy vezeti, mert a telkek forgalmi értékének negyven százalékáért, azaz 3-3,5 millió forintért adják oda közművesítve a helyi fiataloknak. Persze, csak ha adódik egy-kettő.
Nagy küzdelem folyik az iskolás gyerekekért is. Már vettek egy kisbuszt, hogy a környező településekről Tihanyba vigyék a gyerekeket, de a helyzet nem sokat javult. Huszonöt évvel ezelőtt az iskola körzeti intézménynek épült, akkor 300 diák járt ide, ma 132. Hetven százaléka helybeli, a többi bejáró.
A helybéli gondok javítása, a gazdasági stabilizáció megteremtése és a vendégsereg megfelelő kiszolgálása érdekében, a Tihany Fejlesztéséért Alapítvány az önkormányzattal karöltve 15-20 évre szóló tervet készített, amelyet Ybl-díjas építészekből álló kollektíva tett le az asztalra.
A terv lelkesítő, s ha megvalósul, mindannyiunk hasznára lesz. „Teméntelen olyan hely van a világon, ahol természeti csodák szemet-kápráztatnak, lélegzetet állítanak. Jóval kevesebb a világnak olyan zuga, ahol a kedélyt veszi hatalmába édes változás” – írta a Balatonról Tersánszky Józsi Jenő. Tihany feltétlenül ilyen.
Pillantsunk bele a tervekbe, amelyek sokat sejtetnek. Megújulna a hajókikötő, és kisebb vitorláskikötővel bővülne. Teljes rehabilitáció vár a rév környékére, ahol száz évvel ezelőtt még ökrök fürödtek és lovas kocsi járt a mólon. Megannyi bóvli termékével rendezetlen a fogadóépület-sor, amely méltatlan a félszigethez. Nem a kereskedők elüldözése a cél, az épületek rekonstrukciója után ismét bérlők lehetnek, de az egyre nagyobb autósforgalom egységesebb külsőt kíván.
Az elképzelések egy részét tihanyi legendatervnek nevezték el, amely tartalmazza többek között a IV. Károly-kálvária teljes helyreállítását, a Visszhang-domb megújulását és a bencés apátság környezetének további csinosítását. Rendkívül sikeres volt a tavalyi kálvária-rendezvény, amelynek során több mint tízmillió forint jött össze. A polgárok megérezték, hogy országos érdek a segítség, és benyúltak a pénztárcájukba. Korábban az egyszázalékos adófelajánlásból is kikerekedett csaknem hárommillió forint.
A legendaterv egyik sarkalatos eleme a Fogas étterem parkolójától induló és az apátságig tartó Batthyány utca – a „bóvli Street”, ahogy egy helybeli lakos mondta – sétálóutcává való átalakítása, a révhez hasonlóan tagoltabb külsővel és nagyobb rendezettséggel. Nehéz beleszólni abba, hogy a kereskedők mit árulnak, de bízhatunk abban, hogy hosszú távon a vásárlók fogják minősíteni a termékeket, és nem a józsefvárosi vagy a kínai piac áruira lesznek kíváncsiak. A legendaterv egyik elemeként meghatároznának egy olyan tihanyi védjeggyel ellátott terméklistát, amelyet csak itt lehetne megkapni. A kézműveseket és az iparművészeket pedig felkérnék arra, hogy a terítőkön vagy a kerámiákon a garda, a levendula és a kecskeköröm motívumai jelenjenek meg.
Szeretnének egy új főteret is létrehozni a központban, a posta mögötti területen. Az egyezkedés most folyik. Megvennék a postától a hátsó épületegyüttest, lebontanák, s ily módon egy több ezer négyzetméteres szabad területet kapnának. Az új főtéren bornapokat rendezhetnének, és a szüreti mulatságok központi helye is lehetne, ahonnan mesés kilátás nyílik a belső tóra és az apátságra.
Tósoki Imre, Tihany polgármestere azt mondja: „Ha az Ybli-díjas építészek tervei megvalósulnának, a település egységes arculatot kapna, ami eddig nem mondható el sem Tihanyban, sem a Balaton környékén. Nem monumentális dolgokat kell építeni. Mi abban hiszünk, hogy meg kell hagyni Tihany intimitását.”
Követendő gondolat! A tanulmányterv nagyon fontos pillére a kerékpárút-hálózat fejlesztése. Sikernek könyvelik el, hogy a település központjától már el lehet jutni kerékpárral a Balatont megkerülő kerékpárúthoz. Most tervezik a Balaton-parti szakaszt, 2009-ben szeretnék megvalósítani a 71-es műút és a hajóállomás, majd 2010-ben a hajóállomás és a rév közötti szakasz kiépítését. Magunk is tapasztaltuk, hogy soha annyi kerékpáros még nem kerekezett a tihanyi dombságon, mint ezen a nyáron! Az is változás a közelmúlthoz képest, hogy a településen nyaralók 75-80 százaléka már magyar, és kevesebb a német vendég. Nagy visszhangot váltott ki viszont a többnapos zamárdi zenefesztivál, amelynek a Tihanyban pihenni vágyók látták a kárát, tudniillik a zenélés reggelig tartott. A rendezvény komoly anyagi hasznot jelent Zamárdinak, de az érdekeket valahogy úgy kellene összehangolni, hogy az északi part településeinek vendégei számára elviselhető legyen a „zenebona”.
A tihanyi polgármester bízik abban, hogy az európai uniós forrásokból, a pályázatokból sikerül pénzt szerezniük, s akkor megvalósulhatnak az álmaik.
Tihany idei búcsúeseménye az október 25–26-i gardafesztivál. Németh Gyula hajóvezető beszélte el, hogy „a garda az ősz végi első dér után, nagy csapatokba verődve, mélyebb vizeket keresve ér a tihanyi kútba, vagy annak környékére (egymáson melegszik, ahogy a halász mondja). A bandázó gardarajokat lila színű folt mutatta meg a Nyárs-, az Akasztó- és a Visszhang-dombról, a Csúcs-hegyről vagy a Kopasz-hegyről figyelő tihanyi »tekintőknek«. Ezért is mondták róla, hogy »látott hal«. Tihanyban ment a mise. Ott vót a sok halász. Egy pedig kint leste a halat. A pap énekütte, hogy Peromnia szakula – mikor a leső ember bekiáltott, hogy gyerünk, sógor, mind garda! Lett erre nagy kifutás. Csapot-papot hagytak a halászok, rohantak gardára…”
Wlassics Gyula holtában is megnyugodhat: a tihanyiak a holnap múltjai.
Orbán Viktor
A török média is Orbán Viktor washingtoni sikerétől zeng
