A film a történet sötétebb oldalát is bemutatja. Joseph Smith, a jómódú brit kereskedő, mecénás ugyan folyamatosan munkát biztosított Canalettónak, ám míg ő jelentős vagyonra tett szert, a festő az élete végén szerény körülmények között élt.
Kapcsolatuk korai példája annak, amikor egy képzőművészt a saját kereskedője használja ki.
Legalább ennyire elszomorító, hogy a művészettörténet sem mindig kezeli Canalettót a helyén. Hajlamosak vagyunk egyetlen ikonikus Velence-képpel azonosítani, holott számos munkája bizonyítja, hogy tudatosan reflektált a velencei festészeti hagyományra.
Canaletto 1746-ban Nagy-Britanniába költözött, új kihívásokat keresve. Bár vegyes fogadtatásban részesült, itt is képes volt újragondolni a látványt: a Temzét úgy festette meg, mintha a Grand Canal lenne, Londont pedig Velenceként értelmezte újra. Amikor 1755-ben visszatért szülővárosába, visszavonultan élt, és jelentős vagyon nélkül hunyt el 1786-ban.
Canaletto nem csupán megfestette Velencét, hanem a saját látásmódján keresztül újraalkotta. A róla szóló film pedig egy kivételes művész portréja, egyben egy atmoszferikus időutazás is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!