Vissza az úton

A lotyaszájú szétkürtölte, mekkora bajban vagyunk, aki eddig nem tudta, most megtudhatta, hogy a magyaroknál perceken belül beüt az államcsőd. Ezt nevezte ő forint elleni spekulációnak. Aminek a vége, hogy az Orbán-kormány által elbúcsúztatott IMF-től kellett hitelt kuncsorognunk. Attól az IMF-től, amelyik most a harmadik világban egzecírozza az országokat

Lassan szégyelljük, hogy ebben az országban élünk. Hogy a miniszterelnök legfontosabb közlendőit holmi internetes naplóban adja közre. Akinek nincs számítógépe, maradjon tudatlan. Jó kis demokrácia, jó kis nyilvánosság. Azt, hogy monstre hazugságai miatt a szomszédaink rajtunk röhögnek, hogy ezek a hülye magyarok mindent elszúrnak. Azt, hogy tönkremegyünk, elzüllöttünk, erkölcsileg a mélypontra jutottunk. De a szégyent, mily meglepő, fokozni lehet. A pénzügyi összeomlás kezelése nemcsak dilettáns, de mélyen sértő is. Mivel itt minden botrány következmények nélkül marad, lám, Gyurcsány Ferenc azonnal lerázta magáról a válság felelősségét. Állítása szerint a magyar lakosság a felelős, mert túlfogyasztott, hiteleket vett fel, betegesen vásárolt, evett, ivott, lakott, dolgozni meg nem akart.
Ebből annyi igaz, hogy a Gyurcsány-kormány adósította el nyakig az országot, a korrupció átitatja életünket, a leépülés útját járjuk, és Kopp Máriáék olyan tanulmányt tettek az asztalra a magyarok lelkiállapotáról, ami nemzetünk agóniáját vetíti előre. Hat éve hazugságok hálójában vergődünk. Senki semmit nem hisz el senkinek, a közigazgatás átláthatatlan és béna, az egészségügy olyan sebeket kapott, amelyeket képtelen kiheverni, a falu halálra ítélt, az adósságállomány nő, az emberek összeuszítva, száz forintért egymás torkának esnek, és ezt a kormány kárörvendve nézi: ilyenek a magyarok, ezt érdemlik, miközben az uralkodó elit az állami pénzekből horribilis vagyonokra tett szert. Azt mondják, most elérkezett az igazság pillanata. A világot beterítő pénzügyi válság, amit lehazudtak, eltagadtak, ameddig lehetett, egyszer csak itt termett a küszöbön. A miniszterelnök most is hozta a formáját: ahelyett, hogy összehívott volna három liberális, három konzervatív közgazdászt, és közösen hoznak néhány azonnali intézkedést, összecsődített egy csomó közéleti „celebet”, és rogyásig csépelték a szót. A lotyaszájú szétkürtölte, mekkora bajban vagyunk, aki eddig nem tudta, most megtudhatta, hogy a magyaroknál perceken belül beüt az államcsőd. Ezt nevezte ő forint elleni spekulációnak. Aminek a vége, hogy az Orbán-kormány által elbúcsúztatott IMF-től kellett hitelt kuncsorognunk. Attól az IMF-től, amelyik most a harmadik világban egzecírozza az országokat. Lecsúsztunk Pakisztán és Ukrajna mellé. Hitel ez, amit vissza kell fizetni, ki tudja, hogyan, hiszen a jelenlegi 85 milliárdot sem győzzük, ne áltassuk magunkat, nem beszélve a belső államadósságról. Gyurcsány jó szokásához híven most is képtelen volt demokrataként viselkedni, megtette, hogy nem, illetve utólag tájékoztatta az ellenzéket a mindannyiunk jövőjét érintő súlyos döntésekről. A legutóbbi hazugságok egyike az Orbán által jövendölt gigantikus megszorítócsomag heves cáfolata volt. Így gyorsul az idő, egyik hazugságtól a másik kóros hazugságig már egy hét sem telik el.
Teszi ezt Gyurcsány Ferenc akkor, amikor felszólítja a nemzetet, hogy mindenki járuljon hozzá a megszorításokhoz. Azaz mindenki szívjon, mert Gyurcsány és haveri köre tönkretette az országot. Más információ nincs, hogy mi lesz holnap vagy a jövő héten, nem tudni. Spájzoljunk vagy bízzunk a forintban, a Gyurcsány-kormány ennyit nem képes a választóival megosztani. A reflex a nyomorgatásig terjed, mert ahhoz értenek. Első lépés a nyugdíjasok megszorítása, és a közalkalmazottak 13. havi illetményének megvonása. A felháborodás óriási. Az interaktív műsorokban tombolnak az érintettek. Gyurcsány elsiette a dolgot, most már hiába szónokol a befagyasztott miniszteri bérekről, megvont juttatásokról, egyéb kiadások visszafogásáról. Késő. Az első lépés a szívének oly kedves nyugdíjasok és közalkalmazottak megrövidítése. Emellett az egész társadalomtól kéretik türelem és lemondás. Meddig? Hányszor? Milyen alapon? Milyen jogcímen veszik el a nyugdíjasok pénzét? Azt a pénzt, amit bárhonnan nézünk, nagyon kevés, ezért a néhány forint csaliért 2006-ban ők és a pedagógusok tömegesen szavaztak az MSZP-re. Most megvillantották cinikus arcukat rajongóiknak, a kedves nyugdíjasoknak, a lakosságtól pedig belátást és összefogást kérnek. Hát nem. Nem hiszem, hogy Gyurcsánynak, Szilvásynak, Draskovicsnak, Gusztosnak, Veresnek, Dávidnak, Nyakónak, vagy bármelyiküknek joga van összefogást kérni tőlünk. A lenácizott, lenézett, lepocskondiázott magyaroktól. Akik adócsalók, munkakerülők, antiszemiták, pogromozók, cigányellenesek, kirekesztők, utálják a pirézeket, a szomszédjukat, az idegeneket. Miért akarnának összefogni velünk, a jobboldali náci, fasiszta, filonyilas, látens nyilas, gárdanyilas magyarokkal? Miért nyújtsunk kezet a Magyar Szocialista Párt elitjének, amikor mi a szemükben rühös csőcselék, csürhe turbómagyarok vagyunk, nehogy már megfertőzzük őket.
Újabb hazugság, hogy az IMF szinte alig kér valamit cserébe. Sőt, ha Gyurcsányt hallgatjuk, ajándék ez a pénz. Az sem öröm, hogy az unió is kénytelen segíteni, amit elsődlegesen Németország, Ausztria és Olaszország érdekei motiválnak, nem a magyar kormány mínuszos teljesítménye.
A magyar választók nem óhajtják megfizetni a hatéves rossz gazdaságpolitika és csapnivaló kormányzás számláját. Nem óhajtják örökké a golyófogó szerepét betölteni. Különös, hogy bármely javaslat, amely visszafogná a kormány esztelen pazarlását, vagy visszhangtalan marad, vagy populistának minősíttetik. Pedig joggal kérdezik a választók, miért nekik kellene tovább húzni a nadrágszíjat. A politikai elit, beleértve a képviselőket, kihívóan nem óhajt beszállni a megszorításokba. Hol a kisebb parlament? Miért nem sietnek legalább száz képviselőt elküldeni? Miért nem szüntetik meg azonnal a képviselők számla nélküli pénzfelvételét? Miért nem törlik a bizottsági tagság után járó pótlékokat? Miért nem szállnak ki a képviselők, szakszervezeti főelvtársak, miniszterek a szolgálati Audikból? Miért nem járnak olcsóbb kocsikkal? Hozzák nyilvánosságra, mennyi adókedvezményt és munkahely-teremtési hozzájárulást kaptak az itt megtelepedett multicégek, és mennyit forgattak vissza éves nyereségükből. Ha Magyarország csak tranzitállomás, és a hasznot évek óta kiviszik az országból, akkor kezd összeállni a kép: kik is felelnek azért, hogy idáig jutottunk? Köztudott, hogy a világ legdrágább metróját építjük, számtalan szakvélemény jelent meg Demszky elfuserált presztízsberuházásáról, ideje összeadni, hogy az első metrómatricától a mai napig hány forintot nyelt el a négyes metró fekete alagútja. Mennyibe kerül, hogy egészséges emberek rokkantnyugdíjat kapnak, mert elintézték maguknak, és hogy szintén egészséges emberek milliárdokat tesznek zsebre segély címén? Mivel ez utóbbiak a rendszer hűséges támogatói, egyetlen komoly lépés nem történt az állapot felszámolására. A „nemzetközi pénzvilág pénzbősége” meg a magyar adófizetők gavallérosan eltartották őket. A közember, aki nem gondolkodik magas etikai kategóriákban, azt mondja, a bankok oly gátlástalanul gazdagodnak a pénzünkből, hogy nekik kellene legelőször hozzájárulniuk a válság lecsendesítéséhez.
Mindezekről szó sincsen, a Nemzetközi Valutaalap hitele éppen olyan hatástalan lesz, mint az ötmilliárd euró, amit először kaptunk. Aki nem tud kormányozni, az akkor sem fog tudni, ha a Rothschild Bankház pénzesője hullik a fejére.