Zöldadó helyett egyszerű sarc

Hétfőn bocsátotta részletes vitára a parlament a termékdíjról szóló törvényjavaslatot. A módosításokkal senki sem elégedett: az ellenzék és a környezetvédők keveslik a változásokat, míg a kereskedők már az adó mostani – egyébként termékenként alig néhány forintos – mértékét is sokallták. A civil szervezetek szerint az egész törvényt új alapokra kellene helyezni, hogy a termékdíj végre valóban a környezet védelmét szolgálja, és a fogyasztók által fizetett több milliárd forint ne a büdzsé része legyen.

A környezetvédelmi termékdíjra vonatkozó jelenlegi szabályozás szerint a gyártók számára meghatározott mértékű mentesség szerezhető a csomagolóeszközök utáni termékdíj azon része alól, amelyeket a cég visszagyűjt, visszavásárol és újrahasznál, újrafeldolgoz, vagy energianyerésre használ fel, vagyis kezel. A mai helyzet szerint kezelésnek számít a gyártó számára egy koordináló szervezettel, valamint a csomagolóeszköz vevőjével kötött szerződés is. Ebben a gyártótól átvállalja a termékdíj-fizetési kötelezettséget a kezelést koordináló szervezet vagy a csomagolóeszköz vevője. A termékdíjat a gyártók vagy importálók általában beépítik az árakba, vagyis többnyire azt a fogyasztókkal fizettetik meg. A temékdíjnak azt a részét pedig, amelyet nem tudnak megspórolni, az állami költségvetés nyeli el, és nem környezetvédelmi célokra fordítják.
A környezetvédelmi tárca júliusi tervezete szerint ezt az „ökoadót”2011-ig fokozatosan 4 forint/darabról 20 forint/darabra emelnék az eldobható csomagolások után, sőt a másfél liternél nagyobb palackoknál, dobozoknál 8-tól 40 forint/darabig. A Hulladék Munkaszövetség (Humusz) által megkérdezett italcsomagoló cégek szerint 8-10 forintos termékdíj hozna érdemi változást a jelenlegi italcsomagolási gyakorlathoz képest, pár forintot szó nélkül kifizetnek a kereskedők, hogy ne kelljen visszaváltással bajlódniuk. Szilágyi László, a Humusz elnöke úgy tartja: ez a szabályozás teljesen rossz, de nem lesz jobb az új sem. A civil szervezet vezetője szerint Magyarországon a jelenlegi rendszer túl bonyolult, ennek ellenére könnyű megkerülni. – A legjobb mindenki számára az lenne, ha nulláról újraépítenénk a rendszert – szögezte le az elnök. Az új direktívának a Humusz szerint életben kell tartani a begyűjtés és újratöltés rendszerét, meg kell oldani, hogy a környezetből eltűnjön a szemét, valamint el kellene érnie, hogy végre ne a fogyasztókra háruljon a csomagolás és a szemétkezelés díja. Szilágyi László kitért arra is, hogy újra szükség volna egy elkülönített alapra, amely a termékdíj 1996-os bevezetésekor még valóban a környezet védelmet szolgálta. A korábbi intézkedések következtében a befolyt, becslések szerint évente 8 milliárd forint elveszik a költségvetésben (éppen ekkora terhet ró az önkormányzatokra a településeken lerakott illegális szemét elszállítása is). A bevételből megteremthető volna a visszagyűjtés és a hasznosítás feltételrendszere, továbbá erőteljesebb marketinggel segítséget nyújthatnának azoknak a vállalkozóknak, akik újrahasznosított termékeket forgalmaznak.
– A termékdíj egyetlen fillére sem folyik környezetvédelemre, az összeg egy az egyben a nagy közös kalapba kerül, amiből autópálya-építéseket és egyéb beruházásokat finanszíroz a kormány – mondta lapunknak Rétvári Bence kereszténydemokrata környezetpolitikus. Nem csoda, ha a multinacionális cégek azért lobbiznak, hogy minél kevesebb termékdíjat fizessenek. A díjtételek ennek megfelelően évek óta alig változtak, egy pillepalackért néhány forintot fizetnek a cégek.
Mivel a kormányoldal is érzi, hogy a törvény még a változások ellenére sem tölti majd be funkcióját, jövőre új, átfogó módosítás alá vetik. Nagy Andor, a parlament környezetvédelmi bizottságának KDNP-s alelnöke kifogásolta, hogy ha fél év múlva újra módosítani kell a törvényen, minek azt most bolygatni. Orosz Sándor, a testület szocialista alelnöke azonban úgy fogalmazott: „a törvény nem jó, de támogatjuk”.
Viszkei György, az egyik koordináló szervezet, az Öko-Pannon Kht. ügyvezető igazgatója rámutatott: a „hulladékáramlatot” az új szabályozás sem képes befolyásolni, ugyanis a szemét csak akkor csökkenne, ha a fogyasztás is csökkenne. – Olyan ez, mintha a lóval szántást hirdetnénk, hiszen mindenhol csökken az újratöltés aránya a világban – mondta.
A zöldek szerint azonban egyedül a betétdíj elterjesztése, újrabevezetése (amely a nem újratölthető csomagolóanyagok visszaváltásakor is járna) és éppen az újratöltés lehetne a szemét csökkenésére a gyógyír, mivel az évente forgalomba kerülő majdnem négymilliárd italtermék háromnegyede egyszer használható csomagolásban kerül a polcokra. Noha a gyártók a hulladékká vált italcsomagolások közel ötödét hasznosíttatják, még így is 2 milliárd liter űrtartalmú csomagolóeszköz kerül a hulladéklerakókba. Az uniós előírások szerint 2012-re a csomagolások 60 százalékát kell feldolgozni.
Viszkei György arra is kitért, hogy az eddigi rendszer helyett egyutas adót vet ki a kormány, amely kielégíti az Európai Bizottság elvárásait, de aki érintett az ügyben, arra „rettenetes terhet ró”, célzott az ügyvezető igazgató arra, hogy néhány hónappal ezelőtt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított az ország ellen. Hogy pontosan mi áll a papírokban, azt az ellenzék nem tudhatta meg, Rétvári Bence, a parlament környezetvédelmi bizottságának tagja többször is kérte, hadd tekinthessen bele a dokumentumba, erre azonban a mai napig nem volt módja. A törvénytervezet azonban arra utal, hogy ismét a csomagolóipar kap engedményeket.