Ne vétkeinket nézzed, hanem egyházad hitét, őrizd meg szándékod szerint békében, és add meg teljes egységét! – hangzik el a könyörgés minden egyes katolikus szentmisén. Ez a bizonyos egység lassan ezer éve megbomlott, és a közeledés is legfeljebb a közös ellenség esetén tapasztalható, de akkor sem feltétlenül. Nem lehet azt mondani, hogy II. Alekszij pátriárkával zökkenőmentes volt az Apostoli Szentszék együttműködése. A most távozott orosz egyházfő következetesen visszautasította, hogy találkozzon a római katolikus egyház fejével, pedig rendszeresen felmerült a megbeszélés lehetősége. A fő gondot a két nagy keresztény egyház között a missziós tevékenység jelentette. Moszkva úgy érezte, a nyugati testvér erőszakosan próbálja az óhitű oroszokat áttéríteni. A ritka egyházközi tárgyalások alacsony szintűek voltak, azokon eredményeket nem értek el, már az is örvendetes, hogy képesek voltak a felek egy asztalhoz ülni. A valódi, legmagasabb szintű megbeszélésre azonban még várnunk kell, akár évtizedeket is.
A közös ellenség az elmúlt száz évben egyértelműen a szovjet idők vallásellenes politikai rendszere volt, amelyet megszenvedett a nyugati egyház is Közép-Európában, de nála sokkal rosszabbul járt az orosz ortodox egyház. A kommunisták birodalmának összeomlása után az egyház már nem volt ugyanaz, mint korábban, de ez nem jelenti azt, hogy közelebb került volna Rómához. Mindmáig feloldhatatlan a dogmatikus kérdések közül a hitvallásban meglevő vagy hiányzó „filioque”, amely a Szentlélek eredetéről (az Atyától és a Fiútól, vagy csakis az Atyától) rendelkezik. Ez a kérdés éppúgy ezeréves, mint a nagy egyházszakadás, s az eltelt millennium alatt sem sikerült megállapodniuk a keleti és a nyugati keresztényeknek, pedig azóta történt egy s más a világ és az egyház viszonyában.
A legújabb veszélyforrás az iszlám terjedése Európában és Oroszországban. A mozlimok megállítása elemi érdeke mindkettejüknek, így az előretöréssel közösen is foglalkoznak, ám eltérő hátterük és hatalmi jogosítványaik miatt a követett út sem ugyanolyan.
Menczer Tamás: Mi lesz így velünk?!