George Bush 2007 végén indította útjára az annapolisi folyamatot, amelynek hosszú távú célja egy működőképes palesztin állam létrehozása, a végleges békeszerződés megkötése Izrael és a palesztinok között, s rövid távon, 2008. december 31-ig egy kiegyezési keretszerződést akartak látni az asztalon az amerikaiak. De nem látnak semmivel sem többet, mint a folyamat indulásakor. Az izraeliek és a palesztinok saját belső harcaikkal voltak elfoglalva, Ehud Olmert teljes hatalmú izraeli miniszterelnökként a hagyományos elveket képviselte, béna kacsaként, korrupciós pereire várva pedig békülne. Mahmúd Abbász palesztin elnök a Hamásszal vív állóháborút a hatalomért, legutolsó ígérete szerint most már nagyon közeli az időpont, amikor a lakosság urnákhoz járul, s megválasztja utódját. Egymással is rengeteget tárgyalt a két vezető, de a lényegi kérdéseket nem sikerült lezárni, bár Washington szerint öröm, hogy legalább leültek egymással a felek.
Közben Izrael nagyon sokszor megfenyegette Teheránt annak atomprogramja miatt, az Egyesült Államokkal karöltve még amolyan népfrontmozgalmat is megpróbáltak elindítani, de a gazdasági és politikai érdekek miatt Irán elszigetelése képtelenség. A kudarc megmutatta, hogy Irán nagyon komoly erőt képvisel, a térség egyik legfontosabb stabilizáló tényezője, emellett korántsem elvakult vallási radikálisok, hanem pragmatikus politikusok irányítják. Szoros szövetségese, Szíria közben megkezdte a világ talán egyetlen, naponta friss híreket kiszivárogtató titkos tárgyalását Izraellel. Damaszkusz békét kötne, de vissza akarja kapni a megszállt Golan-fennsíkot, utolsó hírek szerint egészen a Genezáret-tóig. Az a térség legfontosabb vízbázisa, amely egyébként is kevés Izraelnek, ráadásul stratégiai szükséglet – ahogy a Golan-fennsík is –, így ezek a tárgyalások sem kecsegtetnek túl sok eredménnyel. A Közel-Kelet kevés örömteli eseménye közé tartozik, hogy Libanonban sikerült Emile Lahud elnök utódját megválasztani. Michel Szulejmán május óta a cédrusok földjének első embere, akinek így ki kellett egyeznie a nyugatiak által támogatott Fuád Szinjóra kormányfővel, a nagyobb ellenzéki tömbökkel, azok belső ellenzőivel, a vallási csoportokkal, a nagy hatalmú családokkal, az összes szomszéddal, így elsősorban Szíriával és Izraellel, valamint a Hezbollah és az Amal fegyveres milíciáival. Három nap alatt ez sikerült Dohában, mert minden érintettnek az új elnök megválasztása volt az érdeke, vagy legalább rá lehetett beszélni. A déli szomszéd azonban előbb megvárja a jövő februári izraeli választás eredményét, s csak az új kabinet dönthet majd esetleg a békéről. Mondjuk Benjamin Netanjahu kormánya.
origo.hu
Tömegkarambol az M7-esen Székesfehérvárnál
