A 2008-as esztendő első negyedében minden a frissen elfogadott tandíjtörvényről és az ellene kiírt népszavazásról szólt a felsőoktatásban. A Fidesz és a diákok a tandíj ellen, a kormánypártok és a rektorok a diákok megsarcolása mellett kampányoltak a március 9-i népszavazásig. Emlékezetes: a jelentkezésekkor még hatályban lévő tandíjtörvény alapján az idén szeptembertől az első- és másodéveseknek alapképzésen átlagosan évente 105 ezer, mesterképzésen 150 ezer forintot kellett volna fizetniük.
Hillerék titkolóztak
A Hiller István vezette oktatási tárca odáig merészkedett, hogy visszatartotta a felsőoktatási felvételi jelentkezési adatokat, és csak a népszavazás után hozta azokat nyilvánosságra. Pósfai Péter, az Oktatási Hivatal (OH) közoktatás-szakmai elnökhelyettese lapunk kérdésére az adatfeldolgozás lassúságával magyarázta a szokatlanul késői eredményt. A Fidesz tiltakozott az eljárás ellen, és követelte az adatok voksolás előtti nyilvánosságra hozatalát, hiába. Sió László, a Fidesz oktatáspolitikai műhelyének vezetője rámutatott: több mint furcsa, hogy az oktatási tárcának a tandíjjal kapcsolatos népszavazás előtt legalább egy hónap kell a felvételi jelentkezési adatok összeszámolásához, míg korábban elegendő volt erre kilenc nap is. Leszögezte: erős a gyanú, hogy a Hiller István vezette oktatási tárca szándékosan tartja vissza az adatokat, mert a tandíjról szóló népszavazás előtt igen kedvezőtlen lenne a kormánypártok számára, ha kiderülne, hogy a fizetési kötelezettség bevezetése miatt drasztikusan visszaesett a felsőoktatásba jelentkező diákok száma. Sió kifejtette: 2005-ben és 2006-ban ugyanúgy február 15-e volt az egyetemi és főiskolai jelentkezési határidő, ám mindkét évben kilenc nappal később, február 24-én nyilvánosságra hozták a 98 százalékos pontosságú adatokat.
Elsöprő többség a tandíj ellen
A titkolózás ellenére a népszavazáson a választók elsöprő többsége elutasította a tandíj bevezetését, így a kormány köteles volt eltörölni a diáksarcot. A vereség után nyilvánosságra hozták a lesújtó adatokat: a jelentkezések leadásakor még hatályban volt a tandíjtörvény, vagyis a diákok azt hitték, ősztől fizetni kell a tanulásért. Ennek köszönhetően történelmi mélypontra, 100 ezer fő alá csökkent a felsőoktatásba jelentkezők száma, csupán 96 302 diák felvételizett valahova. 2006-ban, a tandíjtörvény bevezetése előtt még több mint 132 ezren jelentkeztek felsőoktatási intézménybe, vagyis 30 százalékkal több fiatal akart bejutni az egyetemre, mint most, miközben az idén többen érettségiztek, mint az elmúlt négy évben bármikor.
Az ellenzék szerint több tízezer szegény család gyermeke azért nem jelentkezett az egyetemre, mert azt hitte, fizetnie kell. Az oktatási tárca azonban nem biztosított az érintetteknek jogorvoslatot. A Hiller István vezette minisztérium lapunknak küldött válasza szerint a jelentkezési határidő meghosszabbítása nem lehetséges, ugyanakkor arra megvan a jogi lehetőség, hogy a ponthatárok megállapítását követően augusztusban pótfelvételit hirdessenek a felsőoktatási intézmények. Megjegyzendő: a pótfelvételi a szegényebb családoknak nem megoldás, hiszen ilyenkor csak azokat a maradék helyeket hirdetik meg az egyetemek, amelyeket az első körben nem tudnak feltölteni, ezek pedig szinte kivétel nélkül méregdrága, több százezer forintos költségtérítéses képzéseken fordultak elő.
Alternatív sarc
Az esztendő egyik legerkölcstelenebb húzása az volt, amikor a kormány a csúfos népszavazási bukás után sem akart belenyugodni a tandíjból tervezett bevételek elvesztésébe, ezért megpróbált alternatív sarcot bevezetni. Az – információink szerint – eredetileg az oktatási tárca javaslatát végül a rektorok terjesztették a nyilvánosság elé. Az egyetemi vezetőket tömörítő Magyar Rektori Konferencia (MRK) azt szerette volna, ha a jövőben háromszor annyi diáknak kellene fizetnie a tanulásért, mint ahányan jelenleg költségtérítéses képzésben tanulnak. A diákokat fizetési kategóriákba akarták sorolni: az elképzelés az volt, hogy csak a legkiválóbbak tanulhatnak ingyen, a többieket megsarcolják – minél rosszabbul teljesít egy diák, annál többet kell fizetnie. Olyanok is lettek volna, akiknek a képzés teljes önköltségét meg kellett volna fizetniük. Ez az összeg a legtöbb szakon még annál is jóval több, mint az egy-egy képzésen szedett költségtérítés összege. A rektorok javaslata azonban elbukott a szakmai szervezeteket tömörítő Felsőoktatási Kerekasztal előtt, így a hallgatók egy időre fellélegezhettek.
Bársonyszék a jutalom?
A politikai elfogultság gyanújának árnyéka korán rávetült egyébként a tandíj mellett harcoló MRK vezetőségére, amit az erősített meg végleg, hogy a kormányfő Molnár Károlyt, a testület elnökét a bukott népszavazás után tudománypolitikai-kutatásfejlesztési tárca nélküli miniszterré nevezte ki. Sokan azt mondták, hogy Gyurcsány bársonyszékkel jutalmazta szolgálataiért a tandíj legfőbb élharcosát. Molnár volt az, aki a szociális népszavazás előtt a kormány által fizetett politikai hirdetésekben kampányolt a tandíj mellett, majd még februárban, a voksolás előtt, a várható vereség esetére elvállalta, hogy a Hiller vezette oktatási tárca által felvázolt alternatív tandíjjavaslatot részletesen kidolgozza, és képviseli a nyilvánosság előtt. Az oktatási miniszter heteken keresztül, még a népszavazás után is tagadta, a miniszterelnök azonban végül elismerte, hogy a kormány a rektorokkal együtt dolgozik a javaslaton. A Műegyetem rektora egyébként iskolájában belebukott kormányhű politikájába, pedig az oktatási miniszter miatta törölte el a felsőoktatási törvényben rögzített 65 éves korhatárt. Az egyetemen azonban hallgatóellenes cselekedetei miatt elfogyott körülötte a levegő. A rektorválasztás előtt készíttetett belső felmérés olyan súlyos vereséget jelzett, hogy jobbnak látta, ha el sem indul a választásokon. A bukott rektort miniszteri székkel kárpótolták.
Tizenhárommilliárdos elvonás
Az év második felében a válság miatt hozott újabb megszorítások, az egyetemi privatizáció, valamint vagyonfelélést lehetővé tevő, Magyar Bálint-féle javaslat borzolta a kedélyeket. A világválság miatt többször átírt költségvetés végleges változata 13 milliárd forintot von el a felsőoktatástól, valamennyit a személyi juttatásokra szánt keretből, ami újabb nagyarányú elbocsátásokat jelez. Emellett befagyasztják a tanárok fizetését és elveszik 13. havi bérüket.
Sió László, a Fidesz szakpolitikusa szerint éppen az ilyen helyzetekre „íródott” Magyar Bálint törvényjavaslata, amely az egyetemek rendelkezésére bocsátja a jelenleg az állam kezében lévő felsőoktatási törzsvagyont. Magyar indítványát elfogadták, így a következő években bátran lehet pénzt elvonni az egyetemektől, hiszen azok megélhetésük érdekében áruba bocsáthatják értékeiket egészen addig, amíg nem marad semmijük.
A Magyar Bálint nevéhez fűződő törvénymódosító javaslat egy pénzügyminisztériumi indítvánnyal kiegészülve lehetővé teszi, hogy fizetős magániskolákká alakuljanak az állami egyetemek. A pénzügyi kormányzat javaslata megengedi, hogy az állami egészségügyi, oktatási és kutatói intézetek vállalkozói közintézményekké alakuljanak, és így megszűnjön a dolgozók közalkalmazotti státusa. A Magyar-féle javaslat ezzel párhuzamosan az egyetemek kezébe adja az eddig az állam által felügyelt felsőoktatási vagyont, így a pénzügyi gondokkal küszködő iskolák kiárusíthatják utolsó értékeiket. Az újonnan létrejött magánfőiskolák bátran bevezethetik a tandíjat is.
MSZP–SZDSZ-alku
Magyar javaslata óriási tiltakozást váltott ki a dolgozók és a hallgatók körében. Bár Hiller István lépten-nyomon azt hangoztatta, hogy nem támogatja a privatizációt és az egyetemi vagyon elherdálását, végül mégis lepaktált a liberálisokkal, és beállt az erre irányuló javaslat mögé. Elegendő volt annyi, hogy ő is hatalmat kapjon az egyetemi ingatlanüzlet lebonyolításában. Szabó Zoltán, Magda Sándor és Tatai Tóth András nyújtotta be az erről szóló módosítást a Ház elé, amit az alku részeként a liberálisok el is fogadtak. A szocialisták szerint az általuk beépített elemek valódi garanciát adnak arra, hogy ne lehessen elherdálni a vagyont. A legfőbb garanciális elemnek azt tarják, hogy indítványuk teljhatalmat ad az oktatási miniszternek. A jövőben Hiller István egy személyben dönt majd arról, hogy engedélyezi vagy elutasítja egy egyetem ingatlaneladási, -vásárlási vagy -bérbeadási szándékát. A másik szocialista módosítás, hogy a rektorok saját hatáskörben hozott döntéseikért a jövőben 12 havi illetményüknek megfelelő összeggel felelnek.
A dolgozókat igen, a hallgatókat azonban nem győzték meg az MSZP-s javaslatok, sőt, még az eddigieknél is keményebben támadták az immár szocialista–szabad demokrata koprodukcióban készült módosítást. Miskolczi Norbert, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke lapunknak leszögezte: a rektorok vagyoni felelőssége jelenlegi formájában szinte semmit nem ér, hiszen az ingatlaneladásokról a szenátus dönt, a testületi döntésekből származó károkért pedig senkit nem terhel felelősség. Miskolczi szerint a kormány most azért akarja az egyetemek kezébe adni az állami vagyont, mert korábban olyan kedvezőtlen hitelkonstrukciókba kényszerítették az iskolákat, hogy a törlesztőrészleteket már csak egy régebbi ingatlan eladásából tudnák fedezni.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
