A szenvedés napjai a Gázai övezetben

A palesztin nép szenved a Gázai övezetben. Ebben az egyben ért egyet Izrael budapesti nagykövete, Aliza Bin Nun és Ahmad Abdelrazek, aki Palesztinát képviseli nagyköveti rangban Magyarországon. A két diplomata ugyanakkor teljesen eltérően látja a gázai háború okait és megoldási lehetőségeit. Izrael határozottan elutasítja a több ország és nemzetközi szervezet által szorgalmazott tűzszüneti egyezmény aláírását, a palesztinok viszont ebben látják túlélésük egyetlen esélyét. A palesztinok szenvedéséért Izrael a Hamászra hárítja a felelősséget, az érintettek politikai képviselői viszont a zsidó állam hadseregét okolják. A lapunknak adott interjúk alapján nagyon messze van a megegyezés a gázai háborúban.

Ahmad Abdelrazek: Le kell állítani a mészárlást

– Milyen a helyzet Gázában?
– Az izraeli támadás óta a Gázai övezet teljesen el van zárva a külvilágtól. Rafahot zárva tartják, a másik oldalról pedig Izrael ellenőrzi az átkelőket régóta. Az is látható, hogy a lakosság sem tud mozogni az övezeten belül, hiszen a támadó hadsereg a földterületet külön szekciókra osztotta. A mindennapi élet már régóta borzasztó nehéz az ott élőknek, ez most még rosszabb lett. Most is meghalt egy ötgyermekes család egy izraeli aknatámadás következtében. Ez nem az első, s félek, hogy nem is az utolsó eset.
– Ön a palesztin nép képviselőjeként van Budapesten, a Palesztin Nemzeti Hatóság által kijelölve erre a tisztségre, de nem képviseli a Hamászt. Miért nem tiltakozik határozottabban Mahmúd Abbász elnök az izraeli támadások ellen, s miért tiltották be a Hamász-párti tömegtüntetéseket Ciszjordániában, ahol a Palesztin Nemzeti Hatóság tartja kezében a hatalmat?
– Abbász elnök úr mindent megtesz, ami hatalmában áll, hogy megállítsa a vérontást. Ez az ő feladata, és a mi dolgunk is. A gázaiak nem hamászosok, s nemcsak a Hamász tagjai azok, akik most szenvednek, hanem elsősorban a civil társadalom. Már több mint ötszáz ember meghalt az övezetben, a legtöbben civilek voltak. A mi feladatunk Palesztin Nemzeti Hatóságként az, hogy megvédjük a népünket, képviseljük az érdekeiket. Ezt teszi az elnök is, amikor fogadja a francia államfőt, Nicolas Sarkozyt, s mindazokat, akik a tűzszünetet próbálják tető alá hozni. Mahmúd Abbász az ENSZ Biztonsági Tanácsához fog fordulni, hogy megállítsa ezt a mészárlást, amely a mi népünket sújtja Gázában. Ehhez semmi köze nincs annak, hogy nekünk milyen a viszonyunk a Hamásszal. Csak a palesztin nép számít.
– Milyen esélye van most egy tűzszünetnek?
– Tapasztalatunk alapján az izraeliek nem akarják a békét. A 2007. novemberi annapolisi konferencia rendelkezéseit is felrúgták, felgyorsították a palesztin területeken a megszállást. Megpróbáltunk békemegállapodást létrehozni Izrael és a gázai erők között, de Izrael nem volt hajlandó tárgyalni, akkor sem, amikor fél éven át tűzszünet volt érvényben a két fél között. Amitől tartunk, az az, hogy Izrael megpróbálja megtorpedózni az egyébként is nagyon törékeny békefolyamatot. Pedig ez nagyon fontos tárgyalássorozat, ezért a nemzetközi közösségnek, így az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak az eddiginél sokkal határozottabb szerepet kell játszania. Nem szabad szemet hunyniuk az izraeli lépések felett. Nem elég, hogy humanitárius segélyt adnak a palesztinoknak, le kell állítani a vérontást! Politikai döntésre van szükségünk.
– A magyar kormánytól megfelelő támogatást kaptak?
– A magyar kormány mindig az Európai Unió álláspontjához igazodik. Sajnos az EU mostani elnöksége teljesen egyoldalú nyilatkozatot tett, amely szerint Izrael védekező háborút visel. Pedig nyilvánvaló, hogy a csapások támadók és pusztítók. Reméljük, hogy az uniós kormányok, köztük a magyar is nagyon aktív szerepet fognak játszani a mielőbbi tűzszünet tető alá hozása érdekében.
– Ön szerint mi lehet az izraeli támadások célja? Egyes gázaiak szerint ez egyszerűen mészárlás a palesztinok ellen, míg Izrael hivatalosan a Hamász terrorista infrastruktúráját próbálja megsemmisíteni. Véget érhet a háború, ha a Hamász felteszi a kezét?
– Polgári lakosokat ölnek meg, teljes családokat irtanak ki. Nem hiszem, hogy ettől a Hamász kitűzné a fehér zászlót. Az izraeliek célja szerintem az, hogy a békefolyamat végleg megrekedjen. A palesztinok már most sem hisznek abban, hogy Izrael békét akar. Miért is hinnék? Folyik a területünkön a zsidótelepek fejlesztése, az embereket pedig megölik. Az izraeliek megokolása, miszerint meg akarják állítani a Hamász rakétatámadásait, nem igazolhatja azokat a szörnyűségeket, amelyeket a civil lakossággal tesznek a Gázai övezetben. Már jóval a mostani támadások előtt zárlat volt a területen, az emberek pedig nem juthattak hozzá a legalapvetőbb élelmiszerekhez, gyógyszerekhez sem. Azóta csak romlott a helyzet ezzel a háborúval.
– Ha az izraeliek sikeresek lesznek a terveiket illetően, és kifüstölik a területről a Hamászt, vajon a Fatah készen áll arra, hogy visszavegye a hatalmat a Gázai övezetben a háborút követően?
– Senki sem fogja átvenni vagy visszavenni a hatalmat. Nem akarjuk, hogy az izraeliek beleszóljanak ebbe a kérdésbe. Ez egy palesztin belső kérdés, amelyet meg tudunk oldani egyedül is. Választásokat fogunk tartani, a nép pedig eldönti, kit szeretne látni a vezetői székben. Ezt nem a Hamász, nem a Fatah, sem az Iszlám Dzsihád, sem a Népi Front Palesztina Felszabadításáért dönti el, hanem az emberek. Ezért is döntött úgy Abbász elnök úr, hogy együtt tartsák a palesztin elnök- és parlamenti választásokat.
– Ön szerint miképp kezeli a háborút a média? Pártosan jelennek meg az információk a sajtóban?
– Egyértelműen elcsúsztak a hangsúlyok a sajtóban, a lapok az izraeli hadsereg által adott információkat adják tovább. A nyugati média az izraeli álláspontot adja vissza, a palesztinok véleménye pedig nem kap teret. Nem értjük, miért történik mindez a mi esetünkben, máskor pedig épp ellenkezőleg. Nézze csak meg, milyen volt a sajtó az Oroszország és Grúzia közötti harcok során! Mikor a világon bárhol konfliktus alakul ki, s az újságírók arról tudósítanak, sokszor nagyon hitelesen beszámolnak az eseményekről, a mi háborúnkról azonban teljesen egyoldalú képet kapnak az olvasók és a tévénézők. Érdemes figyelni az arab híradásokat, amelyek nyíltan megmutatják, milyen szenvedéseken mennek keresztül a palesztinok a Gázai övezetben. Azokat a csatornákat megnézve egyértelmű lesz mindenki számára, hogy mennyire egyoldalú a háború médiaközvetítése.

*

Aliza Bin Nun: Izrael csak békét akar teremteni

– Milyen jelenleg a humanitárius helyzet Gázában?
– Az izraeli külügyminiszter összehívta a Gázában működő nemzetközi segélyszervezetek képviselőit, hogy tájékozódjon a helyzetről, és megtudja, miként segítheti a munkájukat Izrael. Mindannyian azt mondták, hogy raktáraik tele vannak, azt pedig mindenki láthatja a televízióból, hogy naponta legalább egy tucat teherautónyi segélyt küldünk az övezetbe. Izraelnek nem célja a palesztin polgári lakosság elleni erőszak, csak a Hamász ellen folyik a harc. Ennélfogva Izrael minden erejével azon van, hogy a lehető legtöbb segélyt el tudja juttatni a polgári lakosságnak. Persze, egy háború esetén nem mondhatja senki, hogy a helyzet csodálatos, az emberek természetesen szenvednek. Ezt azonban a Hamász okozta. Az egyiptomiak segítségével született meg fél éve a tűzszünet, amelyet azonban a Hamász felrúgott. Kairó figyelmeztette őket a várható válaszra, de egyszerűen nem foglalkoztak vele. Most látható, milyen az egyiptomi reakció, egyértelműen a Hamászt bírálják. A mérsékelt arab államok is a Hamász felelősségét hangoztatják. Ezt fontos megjegyezni, mert erről nem írnak az önök lapjában. Ez azután történt, hogy Izrael nyolc éven át visszafogta magát, de mára megelégelte e támadásokat. A Hamász – mint azt ön is megjegyezte egy cikkében – szociális feladatot is ellát, de emellett terrorcselekményeket is végrehajt. Pusztán azért, hogy elpusztítsa Izraelt. A Hamász ugyanis rengeteg ország és államalakulat, így például az Európai Unió által is terrorszervezetként van számon tartva.
– Mi Izrael célja a támadásokkal?
– Izrael békét akar, nyugalmat adni a déli országrésznek. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy megsemmisítjük a Hamász terrorista infrastruktúráját, a kilövőállásait, a raktárait – legyenek azok akár mecsetekben vagy kórházakban –, a csempészalagútjait, a fegyvereit. A Hamász rendszeresen a civil lakosságot használja élő pajzsként, feláldozza saját népét a harc során. Emellett csökkenteni, s végső soron megszüntetni akarjuk harckészségüket. Meg kell érteniük, hogy tetteikért fizetniük kell, mégpedig nagyon súlyosan. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e.
– Valószínűleg még soha nem sikerült egy szervezet harckészségét azáltal megszüntetni, hogy a lakosság ellen támadásokat intéztek. Miért bíznak most ebben?
– Az egyszerű ember nem akar háborúzni, hanem csendesen, békében élni. Ez a világon mindenütt így van, a gázai palesztinok sem kivételek. Ezért szerintem az ott élők nagy része sem szereti azt, amit a Hamász tesz velük. A Hamász mint vezetőség feladata lenne megvédeni őket, kiszolgálni az igényeiket, de nem ezt teszi, hanem épp ellenkezőleg, felhasználja őket. Az emberek pedig nem bolondok, nagyon tisztán látják, mit tesz velük a Hamász. Persze, hogy Izraelt bírálják, mivel az katonai akciókat hajt végre, de végeredményben valószínűleg ők is tudják, amit mindenki tud a világon, azt, hogy ki a felelős mindezért. Nem Izrael provokálta ki a támadásokat. Amellett, hogy nyolc évig nem válaszoltunk a csapásokra, 2005-ben kivonultunk a Gázai övezetből, pusztán a béke érdekében. Mit kaptunk cserébe? Kasszám és Grad rakétákat.
– Tíz nap alatt több mint ötszáz ember meghalt a Gázai övezetben. Mikor lesz túl magas az áldozatok száma ahhoz, hogy Izrael befejezze a hadműveleteket?
– Akkor lehet leállítani a hadműveleteket, amikor Izrael biztos lehet benne, hogy a helyzet megváltozott, a Kasszám- és Grad-csapások megszűnnek, és nemzetközi garanciákat kap ezek betartására. Nem fogunk tárgyalni a Hamásszal, nem hiszünk neki. Olyan stabil mechanizmust kell kialakítani, amely alapján teljesen egyértelművé válik, hogy a déli területeken élőket nem fenyegeti senki és semmi. Rengetegen próbálnak tűzszünetről tárgyalni, mint a francia elnök vagy a cseh külügyminiszter, különböző EU-tisztviselők, a törökök, a szaúdiak, Kairó pedig a Hamásszal akar egyeztetni, ám addig az akció nem állhat meg, amíg nem bizonyosodunk meg arról, hogy nem fog minden újrakezdődni. Ellenkező esetben kudarcot vallanánk. Most minden a Hamászon múlik, mi kizárólag önvédelemből harcolunk. A Hamász a harci cselekmények kezdete óta folyamatosan támadott olyan helyeket, amelyek eddig soha nem voltak célpontok. Folyamatosan csempészi be a fegyvereket titkos alagútjain, érdemes lenne megnézi az arzenálját. Hogy egy nappal a Beer-Seva-i óvodát ért rakétacsapás előtt az intézményt bezárták, csodaszámba megy. Ha nem így történik, most talán több száz gyermek haláláról is beszélhetnénk.
– Számítanak arra, hogy a gázai lakosság felkel a Hamász ellen?
– Nem zárjuk ki a lehetőséget, hogy ez megtörténik, de nem túl valószínű. Ám az feltétlenül igaz, hogy van a Hamásznak alternatívája, ez pedig a Fatah. Bár a Fatah most meggyengült, és komoly problémákkal küzd, ám mégiscsak alternatívát jelent. Ciszjordánia legnagyobb részét a Fatah irányítja, és mondhatni nagyon jól teljesítenek. Növekszik a gazdaság, turisták érkeznek, az életszínvonal is emelkedett. Ott nem is voltak hatalmas, mindent elsöprő tömegtüntetések, az élet megy tovább a normális kerékvágásban. Nem mondom, sokan kimentek az utcákra, ahogy világszerte máshol is, de nem borította fel az életet a tiltakozás.
– Elégedett-e a sajtó munkájával a háború során?
– Úgy érzem, a nap végén, összegezve a látottakat, mindenki megértheti Izrael mozgatórugóit, s elismeri, hogy a Hamász a felelős. Nyilván szimpátia alakul ki a látottak hatására mindenkiben a palesztin nép irányában – de ez bennünk is megvan –, ugyanakkor bizonyára szimpátia alakul ki a szenvedő izraeli nép irányában is. A palesztin oldalon több a halott, ezért természetes, hogy mindenki aggódik értük. Mindannyian tudjuk, hogy ők szenvednek többet, de az a fontos, hogy mindenki lássa, ki is okozta mindezt. Az is érthetővé válik, hogy a harc valójában nem Izrael és a Hamász között folyik, hanem a fundamentalista iszlám és az európai értékrend között.