A szenvedés napjai a Gázai övezetben

A palesztin nép szenved a Gázai övezetben. Ebben az egyben ért egyet Izrael budapesti nagykövete, Aliza Bin Nun és Ahmad Abdelrazek, aki Palesztinát képviseli nagyköveti rangban Magyarországon. A két diplomata ugyanakkor teljesen eltérően látja a gázai háború okait és megoldási lehetőségeit. Izrael határozottan elutasítja a több ország és nemzetközi szervezet által szorgalmazott tűzszüneti egyezmény aláírását, a palesztinok viszont ebben látják túlélésük egyetlen esélyét. A palesztinok szenvedéséért Izrael a Hamászra hárítja a felelősséget, az érintettek politikai képviselői viszont a zsidó állam hadseregét okolják. A lapunknak adott interjúk alapján nagyon messze van a megegyezés a gázai háborúban.

*

Aliza Bin Nun: Izrael csak békét akar teremteni

– Milyen jelenleg a humanitárius helyzet Gázában?
– Az izraeli külügyminiszter összehívta a Gázában működő nemzetközi segélyszervezetek képviselőit, hogy tájékozódjon a helyzetről, és megtudja, miként segítheti a munkájukat Izrael. Mindannyian azt mondták, hogy raktáraik tele vannak, azt pedig mindenki láthatja a televízióból, hogy naponta legalább egy tucat teherautónyi segélyt küldünk az övezetbe. Izraelnek nem célja a palesztin polgári lakosság elleni erőszak, csak a Hamász ellen folyik a harc. Ennélfogva Izrael minden erejével azon van, hogy a lehető legtöbb segélyt el tudja juttatni a polgári lakosságnak. Persze, egy háború esetén nem mondhatja senki, hogy a helyzet csodálatos, az emberek természetesen szenvednek. Ezt azonban a Hamász okozta. Az egyiptomiak segítségével született meg fél éve a tűzszünet, amelyet azonban a Hamász felrúgott. Kairó figyelmeztette őket a várható válaszra, de egyszerűen nem foglalkoztak vele. Most látható, milyen az egyiptomi reakció, egyértelműen a Hamászt bírálják. A mérsékelt arab államok is a Hamász felelősségét hangoztatják. Ezt fontos megjegyezni, mert erről nem írnak az önök lapjában. Ez azután történt, hogy Izrael nyolc éven át visszafogta magát, de mára megelégelte e támadásokat. A Hamász – mint azt ön is megjegyezte egy cikkében – szociális feladatot is ellát, de emellett terrorcselekményeket is végrehajt. Pusztán azért, hogy elpusztítsa Izraelt. A Hamász ugyanis rengeteg ország és államalakulat, így például az Európai Unió által is terrorszervezetként van számon tartva.
– Mi Izrael célja a támadásokkal?
– Izrael békét akar, nyugalmat adni a déli országrésznek. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy megsemmisítjük a Hamász terrorista infrastruktúráját, a kilövőállásait, a raktárait – legyenek azok akár mecsetekben vagy kórházakban –, a csempészalagútjait, a fegyvereit. A Hamász rendszeresen a civil lakosságot használja élő pajzsként, feláldozza saját népét a harc során. Emellett csökkenteni, s végső soron megszüntetni akarjuk harckészségüket. Meg kell érteniük, hogy tetteikért fizetniük kell, mégpedig nagyon súlyosan. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e.
– Valószínűleg még soha nem sikerült egy szervezet harckészségét azáltal megszüntetni, hogy a lakosság ellen támadásokat intéztek. Miért bíznak most ebben?
– Az egyszerű ember nem akar háborúzni, hanem csendesen, békében élni. Ez a világon mindenütt így van, a gázai palesztinok sem kivételek. Ezért szerintem az ott élők nagy része sem szereti azt, amit a Hamász tesz velük. A Hamász mint vezetőség feladata lenne megvédeni őket, kiszolgálni az igényeiket, de nem ezt teszi, hanem épp ellenkezőleg, felhasználja őket. Az emberek pedig nem bolondok, nagyon tisztán látják, mit tesz velük a Hamász. Persze, hogy Izraelt bírálják, mivel az katonai akciókat hajt végre, de végeredményben valószínűleg ők is tudják, amit mindenki tud a világon, azt, hogy ki a felelős mindezért. Nem Izrael provokálta ki a támadásokat. Amellett, hogy nyolc évig nem válaszoltunk a csapásokra, 2005-ben kivonultunk a Gázai övezetből, pusztán a béke érdekében. Mit kaptunk cserébe? Kasszám és Grad rakétákat.
– Tíz nap alatt több mint ötszáz ember meghalt a Gázai övezetben. Mikor lesz túl magas az áldozatok száma ahhoz, hogy Izrael befejezze a hadműveleteket?
– Akkor lehet leállítani a hadműveleteket, amikor Izrael biztos lehet benne, hogy a helyzet megváltozott, a Kasszám- és Grad-csapások megszűnnek, és nemzetközi garanciákat kap ezek betartására. Nem fogunk tárgyalni a Hamásszal, nem hiszünk neki. Olyan stabil mechanizmust kell kialakítani, amely alapján teljesen egyértelművé válik, hogy a déli területeken élőket nem fenyegeti senki és semmi. Rengetegen próbálnak tűzszünetről tárgyalni, mint a francia elnök vagy a cseh külügyminiszter, különböző EU-tisztviselők, a törökök, a szaúdiak, Kairó pedig a Hamásszal akar egyeztetni, ám addig az akció nem állhat meg, amíg nem bizonyosodunk meg arról, hogy nem fog minden újrakezdődni. Ellenkező esetben kudarcot vallanánk. Most minden a Hamászon múlik, mi kizárólag önvédelemből harcolunk. A Hamász a harci cselekmények kezdete óta folyamatosan támadott olyan helyeket, amelyek eddig soha nem voltak célpontok. Folyamatosan csempészi be a fegyvereket titkos alagútjain, érdemes lenne megnézi az arzenálját. Hogy egy nappal a Beer-Seva-i óvodát ért rakétacsapás előtt az intézményt bezárták, csodaszámba megy. Ha nem így történik, most talán több száz gyermek haláláról is beszélhetnénk.
– Számítanak arra, hogy a gázai lakosság felkel a Hamász ellen?
– Nem zárjuk ki a lehetőséget, hogy ez megtörténik, de nem túl valószínű. Ám az feltétlenül igaz, hogy van a Hamásznak alternatívája, ez pedig a Fatah. Bár a Fatah most meggyengült, és komoly problémákkal küzd, ám mégiscsak alternatívát jelent. Ciszjordánia legnagyobb részét a Fatah irányítja, és mondhatni nagyon jól teljesítenek. Növekszik a gazdaság, turisták érkeznek, az életszínvonal is emelkedett. Ott nem is voltak hatalmas, mindent elsöprő tömegtüntetések, az élet megy tovább a normális kerékvágásban. Nem mondom, sokan kimentek az utcákra, ahogy világszerte máshol is, de nem borította fel az életet a tiltakozás.
– Elégedett-e a sajtó munkájával a háború során?
– Úgy érzem, a nap végén, összegezve a látottakat, mindenki megértheti Izrael mozgatórugóit, s elismeri, hogy a Hamász a felelős. Nyilván szimpátia alakul ki a látottak hatására mindenkiben a palesztin nép irányában – de ez bennünk is megvan –, ugyanakkor bizonyára szimpátia alakul ki a szenvedő izraeli nép irányában is. A palesztin oldalon több a halott, ezért természetes, hogy mindenki aggódik értük. Mindannyian tudjuk, hogy ők szenvednek többet, de az a fontos, hogy mindenki lássa, ki is okozta mindezt. Az is érthetővé válik, hogy a harc valójában nem Izrael és a Hamász között folyik, hanem a fundamentalista iszlám és az európai értékrend között.