Ázsiai gigászok jövője

Az idén is bebizonyosodott, hogy Huntington önbeteljesítő jóslata nem légből kapott:  Ázsia nagyágyúi tovább építkeztek, s a világ vezető hatalmai mögé sorakoztak fel. Kína és India is megkerülhetetlen a nemzetközi politikában, s várhatóan a gazdasági válság sem töri meg nagyobb mértékben a lendületüket. A két ország belső viszályai azonban komoly problémákat okoznak majd a jövőben.

Kína nemrég ünnepelte a gazdasági nyitás harmincadik évfordulóját, amely lehetővé tette, hogy az ázsiai birodalom soha nem látott hatalommal bírjon a nemzetközi piacokon. Szinte felfoghatatlan, hogy a kulturális forradalom poklából hogyan tudott felállni Kína, sőt néhány év alatt sikerre vitte a világ egyik legkapitalistább gazdaságpolitikáját. Az egykor féltékenyen bezárkózó Kína kirajzott a világba, s nyersanyagokat szállít haza, hogy ellássa éhes feldolgozóiparát. Évente tíz százalékkal bővül a gazdaság, amely azonban azt is jelenti, hogy az ennél lassabb ütem visszaesésnek számít. 2008-ra Kína az iparcikkgyártásban egyeduralkodóvá vált, önmaga alakítva a piacot, amely az olcsóság érdekében feláldozza a minőséget. Ezért is jelent viszonylag komoly gondot ennek az ágazatnak a világméretű pénzügyi válság, de a lendületet bizonyára nem töri meg, legfeljebb lassítja a fejlődést. Kína feladata az egyre növekvő gazdaság nyújtotta előnyök kiterjesztése az egész országra. Ez pedig eddig nem történt meg, a nyugati vidékek nagyon elmaradottak. Az is igaz, hogy ha a lakosság fogyasztása akár csak csekély mértékben is emelkedik, búcsút mondhat az ország a két számjegyű növekedésnek. A jövőt mégis ő irányítja, mégpedig passzív módon, a kereskedelmi igények meszszemenő kielégítésével.
India mélyről jövő vallásos berendezkedésével, az egymilliárd emberre kiterjesztett demokráciájával merőben más helyzetben van. Annyiban mégis hasonlít szomszédjához, hogy India is képes kiszolgálni a világ bizonyos igényeit. Ezek pedig a technológiai fejlesztések, amelyek főként nyugati beszállítók megrendeléseire készülnek. India Nagy-Britanniát követi, majd a függetlenség óta saját – és igencsak sikeres – úton halad, de az évszázados gyarmati tudatot nem tudja maga mögött hagyni. India belső gátja ugyancsak Anglia, pontosabban a megosztás Pakisztánnal. Kasmír fájó pont a két atomhatalom közötti kapcsolatban, amely a mumbai vérengzés kapcsán ismét szem elé került. Amíg India és Pakisztán együttműködése nem stabilizálódik, addig a hindu nagyhatalom nem foglalhatja el az őt megillető helyet.