Január 8.: blogjában fordul az ország népéhez évindítóként a pártelnök-miniszterelnök. Így jövendöl: „2008-at a feszültségek és az indulatok csillapodását hozó évnek, a megértés, a megnyugvás és elfogadás kezdetének gondolom, amolyan ciklusfelezőnek.”
Január 11.: bár az első számot is alig látta valaki, újabb Új Magyarország-propagandalapot ad ki a kormány. Az első számból 125 millió forintért nyomtak hárommillió példányt – ebből azonban csak egy-két helyre jutott, például a II. kerületbe, ahol Gyurcsány Ferenc lakik. A kevés számú olvasó arról értesülhetett, hogy nem jó részegen biciklizni, az öblítők szénanáthát okozhatnak, és a szénsavas üdítőitalokban tíz százalék cukor van. A Miniszterelnöki Hivatal azt ígérte: a kiadványt február elejéig, vagyis a következő szám elkészültéig mindenhova kiszállítják. A százmilliókat fölemésztő félfantomkiadvány azóta sem igen hozzáférhető.
Január 14.: az ország miniszterelnökének csak az emberek tíz százaléka adna kölcsön, s ezzel egy megbízhatósági szintre „árazzák be” a bulvársztár Győzikével – derül ki egy felmérésből.
Február 18.: a miniszterelnök évértékelő beszédében meghirdeti a polgárosodás, gyarapodás programját, amelynek három fő eleme a tudás, a munka és a tulajdon lenne. Az elképzelések szerint az állampolgárok is vásárolhatnának részesedést a még állami tulajdonban lévő cégekből. Gyurcsány szerint kétszázmilliárdos adócsökkenés lehet jövőre. Az Új tulajdonosi programot szinte rögtön ízekre szedik a közgazdászok. Az egyik bírálat szerint a kabinet így akarja megfinanszíroztatni a lakossággal a maradék állami szférát. Szinte az indulásnál befullad a projekt, aminek kommunikációjára másfél milliárd forintot különítenek el.
Február 28.: március 6-tól indul a társadalmi vita a miniszterelnök által ismertetett adó- és járulékcsökkentési javaslatokról – jelenti be az MSZP. A vita természetesen meg sem kezdődik.
Március 1.: január után többedszeri próbálkozásra sikerül megtartani a miniszterelnök melletti szimpátiatüntetést. Csak pár tucat érdeklődőt vonz az esemény, ők is pórul járnak, mert a kitörő vihar ellenére csak az egyik kapun hagyhatják el a biztonsági őrök gyűrűjével körülvett Szent István parkot, így bőrig áznak.
Március 6.: a miniszterelnök csalónak nevezi blogbejegyzésében a Fideszt, a tévéshopos reklámok csalárdságához hasonlítja a párt népszavazási kampányát. Szerinte azonban az emberek mégsem hisznek a csalóknak, mert a Fidesz „a politikai csalás folytatólagosan elkövetett bűnébe esett”.
Gyurcsány Ferenc a Parlamentben átveszi az Országos Cigány Önkormányzatnak a Magyar Gárda és más félkatonai szervezetek elleni petícióját. Kijelenti: „Nem tűrjük a kirekesztést, (…) a megbélyegzést, (…) a romaellenességet, (…) az antiszemitizmust, a rasszizmust. Nem kívánunk ebben az ügyben vitatkozni, hanem meg kívánunk küzdeni ezért.” Hozzáfűzi: „nem fogadjuk el az egyenruhába öltözött félfasiszta, fasisztoid szervezeteket. Fel kívánunk ellenük lépni a jog, a törvény és demokratikus meggyőződésünk minden erejével.”
Március 9.: a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörléséről tartott népszavazáson elsöprő többséggel győznek az igenek, a kormány megsemmisítő vereséget szenved. Gyurcsány már kora este bejelenti megtorlásképpen: a költségvetésnek nem áll módjában, a kormánynak pedig nem áll szándékában visszapótolni azt a bevételt, amit a népszavazás „elvett” az orvosoktól, a kórházaktól és a felsőoktatástól.
Március 15.: a kormányfő ünnepi beszédet tart a Művészetek Palotájában. Azt mondja, a vezetők felelőssége, hogy ne diktáljanak olyan tempót és olyan irányt, amit a nemzet nem képes követni. „Érteni kell, hogy a nemzet fejlődéséhez szükség van partnerségre, mert mit sem ér a reformgondolat, ha a nemzet megriad tőle” – nyilatkoztatja ki. Magát nemzetvezetőként aposztrofálja. Ezt megelőzően délelőtt váratlanul feltűnt feleségével a Lánchíd környékén, és szűk testőri körben sétált a Roosevelt téren.
Április 11.: Gy. Ferenc állami költségből finanszírozott testőrei gyűrűjében „magánemberként” kivonul felesége és Gerhard Schröder társaságában a Hollán Ernő utcai antifasiszta demonstrációra, amelyet a polgári kezdeményezők a nemzeti radikális tüntetés ellentüntetéseként szerveztek. A miniszterelnök nem törődik azokkal, akik arra kérik, tartsa távol magát egy civil megmozdulástól. Előtte levélben szólítja fel a parlamenti pártok vezetőit, hogy szintén jelenjenek meg a helyszínen és ítéljék el „a szélsőjobboldali eszméket valló és hirdető szervezeteket és személyeket”.
Április 29.: a miniszterelnök elmegy arra a demonstrációra, amelyet a Gój Motoros Egyesület tiltakozásának ellentüntetéseként szerveztek a Népszava szerkesztősége elé.
Május 1.: Gyurcsány Ferenc a szokásos MSZP-majálison beszédet mond, amelyben saját faluromboló politikájukkal ellentétes ígéreteket tesz, és ismét keményen bírálja az állítólagos szélsőséges erőket. Egy részeg játék pisztolyt fog rá a közönség soraiból. A biztonsági őrök nem a kormányfőt védik, hanem dilettáns módon az álmerénylőt teperik le. Az MSZP-elnök általános meglepetést keltően egyáltalán nem lepődik meg a váratlan (?) incidensen, és arcizomrándulás nélkül tovább beszél. Annyit jegyez meg rögtönözve (?): „A mi dolgunk az, hogy ne ijedjünk meg, akkor sem, hogy ha bántanak bennünket, ne dőljünk be a provokátoroknak.”
Május 9.: „Figyelmeztetni jöttem” – dörgi Gyurcsány a Duna-parti cipők emlékművénél Békenap című rendezvényükön. Arra akar figyelmeztetni: ha az embereknek nincs erejük megküzdeni a demokratikus Magyarországért, azok lesznek a hangosabbak, akik jogot formálnak arra, hogy megmondják, ki a magyar. – Mi vagyunk a magyarok! – jelenti ki. Arra szólít föl: mindenki szakítson azokkal, akiknek közük van a Magyar Gárdához, szakítsa meg kapcsolatát a Jobbikkal, a polgármesterek pedig ne adjanak helyet a Magyar Gárda felvonulásainak.
Június 4.: Gyurcsány Ferenc a Fidesz adócsökkentési javaslatait felelőtlennek minősíti rendkívüli sajtótájékoztatóján. Szerinte Orbán Viktor csal, amikor elhallgatja, mik lennének a javaslatok következményei.
Június 11.: magához képest is szokatlanul éles kirohanást rendez Gyurcsány az MTV Az este című műsorában a polgári ellenzékkel szemben, burkoltan megfenyegetve az objektivitásra törekvő műsorvezetőnőt is. Kiderül, hogy a válság veszélyeivel már akkor tisztában volt: „Találkoztunk egy rendkívül brutális, agresszív ellenzékkel, most az elmúlt időszakban találkoztunk egy kifejezetten kedvezőtlen nemzetközi gazdasági helyzettel, hitelválsággal, olajárral, élelmiszerárral.” Állampárti, demokráciaellenes elveit nyíltan megvallja. Az ellenzéknek szerinte „nem az a dolga, hogy támadja a kormányt, az, hogy mutasson kritikáival alternatívát.” Azzal gyanúsítja meg a Fideszt, hogy a parlamentáris demokráciában megengedhetetlenül, folyamatosan fenyegeti az összes ellenfelet, „nyelvileg és fizikailag”.
Július 6.: ismét úgynevezett rendkívüli sajtótájékoztatót tart teátrális körülmények között, szabad ég alatt, a parlament épülete előtt, a melegfelvonulás megzavarására reagálva. A pártelnök úgy fogalmaz: lassan ki kell mondani, hogy betelt a pohár, hogy nincs tovább, nem engedjük, hogy pár ezren félelemben tartsák a többséget. Bejelenti, hogy felmelegítik a Demokratikus Chartát, és szeptember 6-án nagygyűlést tartanak.
Július 10.: Gyurcsány szempontjából teljes kudarccal zárul a konzultáció, amit a melegfelvonulást követően kezdeményezett, hogy a döntés felelősségét átruházza a közjogi méltóságokra. A meghívottak nem akarnak segédkezni a kommunikációs offenzívához, így csak abban értenek egyet, hogy az alkotmányt nem lenne szerencsés megváltoztatni.
Július vége: szabadsága előtt Gyurcsány blogjában programjairól számol be. Csirkeszárnyat evett szűk családi körben egy gyorsétteremben, könyveket válogatott egy boltban, majd otthon tévénézés helyett mindbe belelapozgatott. Szintén családjával együtt megnézte a Mamma mia! című zenés filmet.
Augusztus 9.: a miniszterelnök felkéri az igazságügyi tárca vezetőjét, készítsen javaslatot arra, hogyan lehet fokozni a rendőri jelenlétet a kistelepüléseken a közbiztonság javítása érdekében. A kezdeményezésből nem lesz semmi.
Augusztus 18.: a méret nem akadály, fő a közös értékrend – nyilatkozza Gyurcsány a kínai–magyar barátságról az angol nyelvű China Dailynek Pekingben. Ezzel nemzetközi szinten elárulja, hogy az emberi jogokat semmibe vevő, mai napig nyílt diktatúrát megvalósító kínai kommunista pártvezetéssel egyező politikát folytat. Úgy fogalmaz: „a politikában a barátság nem arról szól, hogy ki a kisebb vagy nagyobb, hanem arról, hogy a felek egyazon értékeket képviselnek, megértik és segítik egymást.” A miniszterelnök az olimpiára is ellátogatott, feltűnősködő szurkolásával megütközést keltve a magyar női kézilabdacsapat egyik mérkőzésén.
Augusztus 27.: Gyurcsány Ferenc Megegyezés című írása az adójavaslatokon kívül kevés konkrétumot tartalmaz, azok nagy része is már korábban ismertetett javaslatok leporolása, illetve részletezése. Mindenki elutasítja a Népszabadság mellékleteként közzétett fizetett hirdetést, a korábbi koalíciós partner szintén, holott az ő visszaédesgetésük lett volna nagyrészt a dolgozat célja az állítólagos adócsökkentési csomaggal. Közgazdászok rámutatnak, hogy az adócsökkentési javaslatok valójában nem azok, s inkább még új terhek sejlenek föl a háttérben. Gyurcsány maga kormányprogramként jellemzi művét, ami annyira jó, hogy még az ellenzéknek is meg kell szavaznia. Később már hallani sem akar arról, hogy a parlament is döntsön róla, pótolandó a koalíció tavaszi felbomlása után mindmáig hiányzó érvényes kormányprogramot.
Szeptember 1.: sajtóhír szerint egy-két héttel azelőtt Gyurcsány találkozót kért az SZDSZ elnökétől, melynek Fodor Gábor vetett véget, kikérve magának a miniszterelnök nyers, durva stílusát, állítólag ordítozását.
Szeptember 20.: az eredetileg szeptember 6-ra meghirdetett, ám későbbre elhalasztott eseményen, a Magyar Demokratikus Charta pár ezer embert vonzó rendezvényén a Kossuth téren Gyurcsány beszédet mond. Teszi ezt annak ellenére, hogy a 6-i megalakuláskor azt hangoztatták a szervezők, nem fog felszólalni, nehogy az a vád érje, hogy a pártelnök politikai építkezésre használja az általa életre hívott mozgalmat.
Október 1.: „civil állampolgárként” ellátogat a Tarka magyar című, kirekesztés és rasszizmus elleni, pártsemlegesnek hirdetett balliberális rendezvényre feleségével és biztonsági őreivel együtt. A szervezők előzőleg hiába kérlelték hosszasan a milliárdost, ne terhelje meg jelenlétével a politikán felül állónak hirdetett felvonulást. Emiatt egyes szervezetek le is mondták a részvételt.
Október 6.: A parlamentben Varga Mihály volt pénzügyminiszter felszólalására Gyurcsány Ferenc durva vádaskodással válaszol. A válság prófétáiként írja le a fideszeseket. Szerinte a világkrízis nem fogja komolyan érinteni Magyarországot. Pár hét múlva kiderül: ekkor már javában tárgyaltak az IMF-fel a hitelfelvételről. Ennek köszönhetően október végén meg is születik a megállapodás a 25 milliárd dolláros megahitelről. Később még Gyurcsány is kénytelen elismerni, hogy az államcsőd közvetlen közelében voltunk. Mindeközben történelmi mélypontra zuhant a forint. Ugyanazon a napon négy ember meghal, huszonhatan megsérülnek, köztük többen életveszélyesen Monorierdőnél egy vasúti szerencsétlenségben. A kormányfő általános megrökönyödést keltve elfojtott sírást improvizál elcsukló hangon a parlamenti folyosón tartott rendkívüli sajtótájékoztatóján.
Október 18.: megrendezik a Gyurcsány által kierőszakolt úgynevezett nemzeti csúcsot, amelyre a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság elnöke sem fogadja el a meghívást. Több, korábban baloldalhoz közelállóként számon tartott gazdasági és pénzügyi szakember élesen bírálja a kormány politikáját, így a miniszterelnök szándékai visszájára fordulnak.
November 13.: megrendezik a Gyurcsány által összehívott újabb felelősség-összemosó fórumot, az úgynevezett gazdasági csúcsot. Itt is a kormányzattal szembeni erős kritikai hang dominál. Gyurcsány Ferenc nem tudja elfogadtatni a szakemberekkel a pusztán megszorításokra, a gazdaság visszafogására, az adócsökkentés elutasítására építő irányvonalat. A konzultációt eleve komolytalanná teszi, hogy közvetlenül előtte a kormány már benyújtotta a harmadszorra átdolgozott költségvetést. Szakemberek furcsállják, hogy a kormányfő egyetlen javaslatot sem szívlelt meg, ami a gazdasági vagy előtte a nemzeti csúcson elhangzott.
November 15.: Gyurcsány Ferenc és Robert Fico Révkomáromban találkozik. A megbeszélések után a magyar–szlovák kapcsolatok inkább romlanak. A szlovák fél semmit sem teljesít a magyar kérések közül.
December 3.: Gyurcsány sokszor botrányos, agresszív blogbejegyzéseinek könyvbemutatóját tartják Budapesten. Bár a kormányfő minden szereplésére csak fokozott biztonsági intézkedések közepette, kordonokkal elkerített térben kerülhet sor, ekkor ez elmarad. Így kameravégre lehet kapni, amint tüntetők fogadják a Nyugati téri könyvesboltból kilépve, amit ő széles, örömteli vigyorral nyugtáz.
December 15.: az adótörvényekhez hasonlóan – óriási nemzetközi presztízsveszteséget okozva – többször visszavont, módosított költségvetés végül átmegy a parlamenten az SZDSZ, egy MDF-es és két, kormánytisztséget kapott, „független” képviselő szavazataival. A büdzsé elfogadtatása után közvetlenül már stabil kormányzati többségről, a kisebbségi kormányzás megszűnéséről beszél.
December 17.: Orbán Viktort tárgyalásra invitálja Gyurcsány Ferenc post festa, vagyis a költségvetés elfogadása után, amikor már semmilyen gazdaságpolitikai változtatásra nincsen mód. A polgári kormány miniszterelnöke elutasítja az értelmetlen és álszentül provokatív alibimeghívást.
December 20.: a Parlament előtti téren kisiskolásokkal találkozik Gyurcsány Ferenc és családja. Spontán eljárják a mezőségi csárdást, amit az Index információi szerint napokig gyakoroltak a tükör előtt. A gyerekeknek megengedi, hogy Fletó bácsinak szólítsák.
origo.hu
Ki gondolta volna? Petőfi leszármazottja egy budapesti étteremben dolgozik!
